Archive for 2009. január

Az igaz barátság 2. rész. (esti mese mindenkinek)

2009/01/31

Másnap reggel, még szinte a nap is aludt, amikor a Kertész bezörgetett Pasi viskójának ajtaján. – Pasi ébredj! Ébredj! – kiáltotta. Pasi felriadt, még azt sem tudta hol van, legszívesebben tovább aludt volna, mert a tegnapi nap fáradalmait még nem tudta kiheverni. – Én már itt vagyok, nálad, és te még fel sem keltél, nem szeretem az olyan barátokat akik tétlenül heverésznek, amikor már mások a napi teendőjükkel vannak elfoglalva. Szegény kis Pasi nem tudott semmit mondani, mit is tehetett volna, hiszen a Kertész neki akarj adni a mobiltelefonját, így inkább csöndben maradt. – Pasi mivel én a barátod vagyok és neked fogom adni a mobiltelefonomat, ezért szeretnélek megkérni egy kis szívességre, Itt van ez a zsák kukorica, vidd ki ezt a piacra add el jó pénzért, és hozd el hozzám az árát. – mondta a Kertész -. Tudod Kertész, nagyon nehéz ez a zsák nekem, nem tudom elcipelni egyedül, mert abba belehalnék. – mondta Pasi -. Dehogynem, ennyit meg kell tenned egy igaz barátnak – rikoltotta a Kertész -.

Pasi úton a piac felé

Pasi útnak indult hát, nagyon meleg nap volt, elfogyott a vize is útközben, teljesen kitikkadva érkezett meg a piacra, ahol nagy nehezen, mivel mindenki kukoricát árult, eladta. Útját vette a Kertész háza felé. Délután lett, mire odaért a Kertészhez, átadta a suskát, a Kertész megköszönte. Pasi alig bírt hazamenni, annyira elfáradt már, de erőt vett magán. Útközben elgondolkodott azon, hogy a virágai mit fognak szólni, mivel már három napja nem tudott törődni velük, de elhessegette a gondolatot magától, mert akinek barátja van annak kötelességei is, mármint ő így gondolta.
Mivel nem volt deszka betámasztani a kunyhó ajtaját, és a szél ordasan fújt, átfagyva bár de elaludt szegény kis Pasi.
Úgy éjfél felé járhatott, mikor megjelent a Kertész. – Ébredj ébredj – kiáltozta -. Segítened kell a kisfiam rosszul érzi magát el kell hoznod a doktort neki. – Lámpa nélkül nem tudok elmenni, mert arrafelé ingovány van, de gödrökkel is tele az út, belecsúszok és meghalok, ad kölcsön a lámpádat Kertész. – Nekem csak egy vadonatúj lámpám van azt nem várhatod tőlem, hogy odaadjam, a régi egyáltalán nem működik, de anélkül is eltalálsz hozzá, meg kell tenned, mivel én a barátod vagyok és neked akarom adni a mobiltelefonomat.
Szakadó esőben, elindult hát Pasi, a sártengeren át csúszkálva, nagy nehezen de megérkezett a doktorhoz. – Doktor el kell jönnöd velem, mert a barátom a Kertész aki nekem akarja adni a mobiltelefonját, a kisgyermeke beteg. A doktor felpattant a lovára és elindultak. Pasi csak nagyon nehezen tudta tartani a lépést a doktorral aki lovon ült, és egyébként is fáradt volt már, de akinek barátja van az megtesz érte mindent, ezt ismételgette magában.

A Lovas doktor

A hegyről lefelé jövet Pasi félre lépett, lecsúszott és belefulladt az ingoványba. A doktornak fel sem tűnt ez.
Másnap reggel, az erdészek Találtak rá Pasi holt testére aki megfulladt a sárba. Visszavitték a faluba, mivel igen népszerű közkedvelt figura volt Pasi, így az összes falusi összegyűlt szörnyülködve értetlenül álltak, nagyon sajnálták a kis áldozatot.
Amikor megtudta azonnal ott termett a Kertész is, mert, hogy ő a legjobb barátja volt, és elmesélte a történetét. Oda akartam adni ennek az áldott jó Pasinak a mobiltelefonomat, mert úgysem tudtam már hol tárolni, meg nekem volt új, és ő meg meghalt. Egyszer akarjon valami jót tenni az életében az ember, még az sem sikerül, na nem baj majd kerítek neki helyet, valahol csak elfér ez a mobiltelefon.
Mikor eljött Pasi temetésének napja, a Kertész ment közvetlen a koporsó mögött, mivel ott mindig a barátok sétálnak. Megtudta az egész falú, hogy a kertész milyen jó barát.

VÉGE

Szerző: Frances Horror

Reklámok

Az igaz barátság 1. rész. (esti mese mindenkinek)

2009/01/30

Ezt a mesét az erdőben halottam, egy énekes kismadártól.
Egyszer volt hol nem volt az óperenciás tengerein is túl, élt egy kis faluban egy Pasi. Ezen kis településen mindenki szinte csak azért küzdött, hogy életben tudjon maradni. Hallották már hírét, létezik egy világ, ahol az emberek gazdagságban élnek, aranyból van a paloták kupolája is, néha nyári estéken a falu örege a mindentudó bölcs Salamon mesélt róla, mert neki volt egy rokona,  aki látta már ezt a paradicsomot.
Mivel a tél nagyon hideg volt és nem volt munkája szegény kis Pasinak, ezért kénytelen volt eladni, szinte minden vagyonát, ami nem volt túl sok, de így életben tudott maradni. Áruba bocsájtotta, kedvenc ezüst nyakláncát, könyveit, mit már annyiszor elolvasott, de mégis nagyon szerette őket, és ami a legfontosabb volt számára, a mobiltelefonját is.
A Pasi, imádta a virágokat, naphosszat el tudott velük beszélgetni, óvta őket szeretgette, talán azért mert bennük még sosem csalódott. Mert abban a földben, nem is termett volna meg más, vagy talán ő nem is akart mást látni, kitudja.

Pasi kunyhója

Pasi kunyhója
Egy kedves reggelen, mikor a nap gyönyörűen sütött, felébredt Pasi, boldogan ment ki a kiskertbe, amikor megjelent a kertész. – Szervusz Pasi, mondta neki kedvesen. – Szervusz Kertész, hangzott a szerény válasz. Képzeld Kertész, a télen mindenemet el kellett adnom, hogy életben tudjak maradni, de nem baj, mert nyáron úgyis vissza fogom szerezni, Odalett az ezüst nyakláncom, a könyveim és amit a legjobban sajnálok a mobiltelefonom is. – Te Pasi a tél nekem is szűkös volt, de nekem van egy mobiltelefonom, aminek a kijelzője ugyan nem működik, és az antennája is le van törve, de telefonálni lehet vele, és én neked adom ezt, mert úgy érzem te a barátom vagy. Bár sokan bolondnak fognak tartani, mert odaadom neked a régi mobiltelefonomat, de azok az emberek nem tudják mi a barátság, én, meg te, mi ketten tudjuk, amikor én neked adom ezt az értékes kincsemet, akkor tudom, te hálás leszel érte. Meg aztán nekem van egy másik ami tökéletesen működik, hibátlan készülék. – Ó Kertész tényleg nekem adnád a mobiltelefonodat? Ez igazán baráti gesztus, én még senkitől soha nem kaptam semmit, és senki nem mondta még nekem, hogy a barátja vagyok, de ezt most felírom a jegyzet füzetembe, mert már kezdem érezni mit jelent a barátság.
– Te Pasi, ha már barátok lettünk, és én neked akarom adni a mobiltelefonomat, te is tegyél meg értem valamit, a kukorica górém teteje beszakadt, látom neked van egy deszkád, add nekem, mert ha tönkre megy a kukorica én éhen halok. A Pasi elővonszolta, az egyetlen szál deszkáját, mert a Kertész a barátja és érte mindent megtesz, mert a barátok mindig megérdemlik, bár tisztába volt vele, ha odaadja akkor neki nem lesz mivel kitámasztani a bejárati ajtóját. Kicsi ez a deszka, – mondta a Kertész – talán épp elég ara, hogy megfoltozzam a kukorica górém tetejét, de akkor neked nem marad semmi amivel kitámaszthatod az ajtódat, de a barátok megtesznek mindent egymásért, Itt van nálam ez a kosár, szedd tele virágokkal. – Ha teleszedem akkor nem marad semmi a kertemben. – Szedd tele, mert én ugye a barátod vagyok! A Pasi szomorú lett mert jó nagy kosár volt, de teleszedte, képzeletében eljátszott a gondolattal, hogy milyen jó is lenne, ha a virágokat eladná a piacon, ahogy ezt megtervezte, és akkor vissza tudná vásárolni az ezüstláncát, ami már annyira hiányzott neki. A Mobiltelefonra nem gondolt, mert azt kap a Kertésztől úgyis. Megszedte, hát a hatalmas kosarat, a virágokkal és átnyújtotta a Kertésznek, a kertjében szinte semmi sem maradt. A Kertész megköszönte, és azzal el is indult hazafelé. A Pasi Örömmel ment be a házába, mert tudta, van e földön már neki is barátja, akire mindig minden esetben számíthat, Besötétedett, gyertyát nem gyújtott, mert nem is volt neki, lefeküdt és boldogan aludt el!

Pasi virágoskertje

Pasi virágoskertje

Másnap reggel kopogtatnak az ajtaján. Még nem ébredt fel teljesen, de kis idő múlva kikóvályog, ott állt az ajtóban a barátja a Kertész.  – Szervusz Pasi, én már itt vagyok és te még fel sem keltél? Pasi csak dörzsölgette a szemét. -Tudod a barátod vagyok, és neked akarom majd adni a mobiltelefonomat, ezért szeretnélek megkérni egy szívességre. Gyere el hozzám, és amíg én olvasok, javítsd meg a kukorica górém tetejét, igazán nem nagy kérés, ennyit nyugodtan megtehetsz nekem. Így is lett, Pasi nekiállt a munkának, míg barátja a Kertész a lábát lógatta. Estére elkészült vele. A Kertész megköszönte neki, s ezt mondta: – Pasi, ha valami nyomja a szívedet, akkor velem meg tudod beszélni, mert a barátok egymással mindent meg tudnak beszélni. – Köszönöm Kertész – mondta Pasi – ezt is felírom a jegyzetfüzetembe. Nagyon szeretett tanulni Pasi. Elindult hazafelé, gondolta, lefekvés előtt ápolgatja a megmaradt virágokat, de mire hazaért annyira elfáradt, hogy csak ara volt ereje, hogy befeküdjön ócska ágyába. Azonnal elaludt.

Holnap 23 órakor folytatjuk… Addig is szép álmokat mindenkinek..

Szerző: Frances Horror

Tunézia 5. rész.

2009/01/29

Nyaldosta már a hasamat a nap, mikor felébredtem, az ágyban egy utolsót dobtam még magamon, fordulás gyanánt. Átöleltem a párnát, mintha szerelmesem karjaiba lennék, arcom mosolyra fakadt, teljes lelki békében éreztem magam. Kikászálódtam az ágyból, ma reggel egyből a zuhanyzóba mentem, felfrissítettem, zsibbadt zsigereimet, Felöltöztem. Ezen a reggelen én magam készítettem el a kávémat, a konyak elfogyott! Felkiáltottam, jaj, mi lesz most, anyukám nagyot nevetet és előhúzott egy üveg vilmoskörte pálinkát a táskájából. Egyből töltöttem magamnak. Felhörpintettem, éreztem amint az erős pálinka lefelé csörgedez, és amerre jár, melegség önti el testemet. Számba vettem egy szál fenséges Pall Mall-t, és izzóvá varázsoltam a végét a cicás öngyújtómmal. Anyum, nagyim is megérkezett, elbeszélgettem velük, majd elindultunk reggelizni.

Reggeli befejeztével várt minket a turista busz, elindultunk Tuniszba. Körülbelül két óra múlva megérkeztünk. Három óránk volt rá, hogy körülnézzünk, talán nem volt semmi különös látnivaló, vagy idegen vezetőnk úgy gondolta, a bazár a legfontosabb (Itt jegyezném meg, voltak olyan csoporttársaink, akiket úgy megijesztettek, hogy egyedül nem mertek elmenni egyetlen bazárba sem) elvitt hát minket oda. Elmesélte, amit jól tudtunk már, akármekkora árat mondanak, az Arabok annak az egynegyedéért el lehet vinni a terméket, és felhívta figyelmünket arra, óvakodjunk tőlük, mert erőszakosak. Végig sétáltunk Tunézia legnagyobb bazársorán, leírhatatlanul gyönyörű volt. Kiértünk egy térre, ahol megpillantottunk egy mecsetet, gondoltuk ide bemegyünk, de amint a kaput kitártuk, a bent lévő szent arabok, szigorú tekintetükkel jelezték, nekünk ott nincs keresnivalónk, fülünket-farkunkat behúztuk, és kisomfordáltunk. Kerülővel, elindultunk a turista busz irányába, áthaladtunk a kormányzati negyeden, az utcák kihaltak voltak sehol senki, talán aludtak még, furcsa volt nagyon.

Tunisz

Tunisz látképe

Delet ütött az óra, mikor útra keltünk Karthágó felé. Karthágóról azt kell tudni, hogy a régi katonavárost teljesen lerombolták, besózták a földet, hogy ezer évig ne teremjen meg benne semmi. A Mai Karthágóban Tunézia elitrétege építet hatalmas palotákat, rezidenciákat, Mondhatjuk, amolyan gazdag negyede, élővárosa, a fővárosnak. Átitatott a történelem, mikor lábammal tapostam a több mint ezerötszáz éves földet, megérinthettem a maradványait, Hannibál örökségének. Másfél óra alatt sikerült megnézni a romokat, amik a földszint alatt körülbelül két méterrel helyezkedtek el. Ebben az időpontban van a legmelegebb Afrika e táján, ezért innom kelet kulacsomból, de ezt nem találtam elégnek, ezért magamra locsoltam a maradékot. Öreg nagyanyám a fejére kötötte a kendőt, amit még a Szaharában kaptunk, csodáltam őt hogy hetvenöt évesen így bírja ezt a túrát. Megpusziltam és megköszöntem neki, azt hogy velünk van. Elindultunk a menedéket nyújtó busz felé, amit már nagyon vártam, mert tudtam, a jótékony légkondíciónáló vár engem.

Kárthágó

Kárthágó romjai

Nem volt akkora forróság, mikor megérkeztünk Sidi Bou Said-ba Ez a kis falú amit még a mórok alapítottak, a tengerparton terült el, egészen magasan, miközben sétáltunk felfelé, kis párkányokon kinézhettünk, mintha egy Hotelben lettem volna, amit mesterségesen építettek, de ezek a kis kilátók a természetnek voltak köszönhetőek. Leírhatatlanul kellemes volt kiülni egy ilyen kis pihenőre és nézegetni, csodálni a kék tengert.

Sidi Bou Said a tenger

Sidi bou Said

Művész falú volt ez, most amikor megláttam, megértettem miért jön ide a mai napig rengeteg alkotó. Itt én is ihletet kaptam, bár csak az élethez. Döngölt homokjárdán haladtunk fölfelé, megérkezvén egy térre, ahol, ezúttal nem a megszokott bazár várt, hanem kicsiny üzletek, egészen más kínálattal, sajnos nagyon drágán. Megálltam a tér közepén, kitártam a karomat, és élveztem, hogy itt lehetek. Ez volt az a pillanat, mikor kiteljesedett a napunk, már ezért megérte eljönni a mai túrára.

Sidi Bou Said

Sidi bou Said

Este hét órára értünk vissza a négy csillagos szállodánkba, szokásos, de egyben nagyon különleges vacsoránkat elköltettük, majd visszavonultunk lakosztályunkba, kiléptem a teraszra, leültem, elmerengtem az élet dolgain, belegondoltam, nem mindenkinek adatik meg, hogy itt lehessen, mégis ajánlani fogom, mert ezt nem érdemes kihagyni.

Folytatása következik…

Szerző: Frances Horror

Én, a harmadik generációs EMO.

2009/01/28

A Sötétség

A sötétség

Most, amikor elmúlt a karácsony, a sötét megmaradt, a hideg nyaldossa testemet, már nincs mire várni. Túl messze van még a tavasz, de még milyen messze! A nyár?! Szinte el sem hiszem, lesz még olyan? Kivárom! Mint gyarló ember, naná, hogy a sötétet és a hideget okolom, azért ami bennem végbe megy. Lehetséges, talán nem tudok már élni? Összetörtem! Eddig bírtam hordozni az emberek bűneit a lelkemben. Tanácstalan lettem, miképp változtassak, Miion SEGITS!

A Tárgyak

A tárgyak

Megtennék, bármit, ami szerény személyemtől kitelik, hogy a földön a gonoszságot az önzőséget eltöröljem. Nektek könnyű, nem is gondoltok bele abba, mi áldozattal jár, amit szeretnétek, mindent birtokolni, megszerezni, később mutogatni, mint egy bazárban. Vajon boldoggá tesz valóban?

Tükrömmel beszélgettem, ő tudja én is ilyen voltam, kérdezvén tőle miért érzem ezt a birtoklási vágyat, mondta – Mert a tárgyaidban megbízhatsz, az sosem hagy cserben, és mindig veled van. Megrémített.

Azért dobod ki a régi tv-d, mert az új kicsit szélesebb, kicsit keskenyebb. Közben rámegy mindened. A szeretetedet szeretnéd pótolni, azt adod helyette?

Nézz, rám mikor kapok, mikor adok, olykor mosolygok jobban, amikor látom, te is boldog vagy, mert szeretlek.

A Modern gondolkodás

A modern gondolkodású ember képe

Agresszív gondolkodású, beállítottságú emberek, mit éreztek, amikor egy nálatok gyengébbet bántotok? Válassz ellenfelet az erősebbek közül, mert úgy van kihívás is! NE BÁNTSD AZ EMO-T! Ö sosem gondol arra, hogy neked rossz pillanatot okozzon, egyszerűen nem foglakozik veled, esetleg ez bánt? Küzd le valahogy a vágyadat, esetleg vezesd le a hasonló agresszív beállítottságú embereken.

A Meleg barátaim

A meleg emberek

Isten lenne a megmondhatója, mert ö állítólag mindenről tud, a biszexuális és homoszexuális emberek nem tehetnek róla, sajnos ilyennek születtek (vagy lehet, hogy szerencsére?). Ök. akkor is emberek maradnak érző lények, ha akarod, ha nem. Mit tehetsz?, semmit, gondolod, megalázod, akkor esetleg nem marad meleg? Mekkorát tévedsz! A világban sosem sikerült megbarátkozni az egyneműek szerelmével. Felteszed nekem a kérdést, miért kell az utcán ölelkezniük, csókolózniuk. Válaszolok neked! Pontosan ugyanolyan emberek, mint te, nekik is vannak szüleik, ők is megszületek, megöregszenek, szeretik a finom étkeket, érzik az illatokat, és ahova biztosan veled tartanak az a forró tüzes pokol, vagy mégsem mert te a hetedik bugyorba kerülsz, ahova ő fog irányítani téged, mert az életben, mint tudod, mindenkinek fizetni kell mindenért.

A Megoldás

"Egyszer majd jön egy hatalmas eső"

Várom már azt a hatalmas esőt, ami kimossa az utcákról, az üzletekből, minden létesítményből a mocskot.

Utána talán eljön, az a világ, mikor öröm és boldogság uralkodik majd a földön.

Hiszek a csodákban, talán segíteni tudok néhány léleknek, abban, hogy megváltozzon a gondolkodása, ha ez megtörténne legalább egy kicsit jobb lesz a világ. Én felvállalom, mutatom az utat neked, keress meg bátran, ha úgy érzed, magadra ismersz!

Szerző: Frances Horror

Móka és kacagás RichardREAPER-el

2009/01/27

Az ismeretség, ami Ricsi és köztem szövődött, közvetett volt. Egy kedves, Kecskeméti barátom által ismertem meg öt, akinek beceneve Menyus. Mikor nézegettem a képeit, azon a bizonyos közösségi portálon, felfigyeltem a könyvtárai között egy mappára a címe a következő volt: Ricsi, mert ö belőle csak egy van. Megnyitottam, ízléses grafika jellemezte ezeket a képeket és egy kék hosszú hajú srác volt rajta. Gondoltam utána járok miért is ö az egyetlen.
Rákerestem, Menyus ismerősei között és megtaláltam, akkoriban nem volt még sok ismerőse, bejelöltem, Hamar érkezett az e-mail, „Ricsi ismer téged, így új kapcsolatra tettél szert”. Megörültem.
Az állam lesett, amikor tüzetesebben szemügyre vettem, grafikai munkásságát. Soha nem tapasztalt látványban részesültem, izgalmas egyedi ötleteket valósított meg, egyes képeknél azt éreztem nevetnem kell, persze nem a kidolgozáson, hanem a fotó hangulata sugározta rám ezt. Néha, meg egy békés szigeten éreztem magam, a csodaszép életszerű grafikai megoldások hatására. Billentyűzetet ragadtam, tiszta szívemből gratuláltam neki.
Talán meglepődött rajta, vagy csak kíváncsi lett rá, talán most érezte először azt, hogy valaki őszintén gratulál neki, nem tudom, mindenesetre egy online csevegő program segítségével kezdtünk megismerkedni.

Richardreaper

RichardREAPER
Hirtelen feltöltött RichardREAPER, igényes kifinomult humorérzéke, ami nagyon tetszett, rengeteget nevettem vele mindenféle fatálisan blőd dolgon, vagy épp a komoly témákat is viccesé varázsolta nekem, ha úgy kívántam.
Hamarosan megjelent az első mókás videója, ami tovább emelte öt a magasságokba, humorérzéke, percről percre jobban szórakoztatott.
Sajnálatos módon egyre kevesebbet beszélgettünk, így megszakadt a kapcsolat köztünk, talán én is másfelé kacsintgattam, és rossz szokásom teret nyert, újabb embereket kellett megismernem. (Itt kell megjegyeznem, csak pár nappal ezelőtt jöttem rá, ha megismersz valakit, akkor megérdemli, azt a minimális tiszteletet, hogy kitartok mellette mindig minden esetben, Az emberekkel nem szabad úgy viselkedni, mint egy használt megunt ruhadarabbal, mikor nincs már kedvem felvenni, behajítom a szekrénybe és nem, veszek róla tudomást. Önzőségem felismerni, kedves barátom, aki nélkül a lelkem már meghalt volna, Miion Aria segített, nagyon köszönöm neki!)
Később, idén január 1 én este halottam újra RichardREAPER-ről, egy kedvenc ismerősöm szilveszteri beszámolója kapcsán, amely megerősített benne, Ricsi jó fej.
Talán ö volt az egyetlen olyan ismerősöm mostanában, akiről mindenki csak jót mondott, legtöbbször ezek a mondatok ismétlődtek, – Szeretem Ricsit. – Ricsi mindig megnevettet. – Ja, a REAPER?! Ő a legjobb társaság.
Számomra egy kellemes vidám fickó benyomását keltette, aki mellett az ember vidám tud maradni, elfelejti a hétköznapok gondját, baját, talán személyiségéből eredendően, talán nem is tudatosan, de őszintén jó és kellemes társaság.

Szerző: Frances Horror


%d blogger ezt kedveli: