Tunézia 2. rész

by

Másnap reggel a kakassal keltem. Majdnem… Kicsit azért később, de láttam felkelni a napot, azonnal kimentem a teraszra amolyan Ádám kosztümben, örömmel tekintettem a tengerre, és amikor lejjebb néztem meglepődtem. Mivel közvetlen alattam helyezkedett el az úszómedence, ami körül szorgos kezek tevékenykedtek, nők voltak a fejükön csadorban. Megrémültem és egyből befutottam. Szerencsémre nem láttak meg, mert az ottani erkölcsök szerint, asszem talán meg is köveztek volna.

Felöltöztem. Nem hagytam aludni tovább anyukámat és nagymamámat sem. Egy jó kávé benne egy hörpintésnyi konyak és egy cigi. A reggel máris kellemes volt.

Lementünk az étterembe reggelizni.

Kevés tájékoztatás után kiderült, hogy a szállodánk 15 perc sétára terül el a Medinától (az arabok így nevezik a városközpontot). Megérkeztünk egy térre, amit hatalmas csodaszép pálmafák kerítek körbe, és egy arab söprögette, egy hatalmas pálmalevéllel. Itt úgy éreztem magam, mint aki a paradicsomba érkezett meg, minden olyan természetesnek tűnt és egyszerűnek. Korábban sok helyen jártam már, de életemben ilyen gyönyörű hangulatos helyen nem voltam még. Félórán át bámultam tátott szájjal, ezek után elindultunk felfedezni a többi részét kis álomvilágomnak.

Sousse Medina

Sousse Medina

Megérkeztünk, a híres arab bazársorra. Érdekes volt, hogy pont oda de rájöttem később, hogy minden út Mekkába, vagy mi esetünkben ide vezetett.

Bementünk. Szűk terméskővel lerakott soron, két oldalt színes csillogó villogó kis üzletek hada egymás mellet, rengeteg színben pompázott, az arany benyomását keltette bennem első látásra. Itt megkaphatunk amire szükségünk volt, ajándék tárgyat, vízipipát, bőrárut és mindent amit a kelet adhat nekünk! Miközben mentünk, szánkat tátva és beszélgetünk, egyszer csak azt mondja az egyik arab „Szervusz vízibusz, Fiderikusz” megdöbbentünk, és ö máris kihasználta a helyzetet és megfogta a kezemet és behúzott a boltjába a szó legszorosabb értelmében. Esélyem nem volt védekezni, így nem sokat kérleltem magam, bementem. Anyámék utánam. Ajánlgatta portékáit, meg is tetszett nekem két valódi bőrből készült teve, ezt az arabom azzal bizonyította, hogy előkapta az öngyújtóját és elkezdte a lámabőrből készült egy púpút égetni, ami természetesen nem kapott lángra. Mindig külföldön úgy érzem, hogy az első napon nem szabad vásárolnom, mert később ugyanezt megkapom sokkal olcsóbban. Most is ehhez tartottam magam, és bármit tett is az árus, én tudtam belőlem ma nem húz ki pénzt. Kijöttünk.

A Bazár

A Bazár

Végig sétáltunk a bazáron, máshova már nem nem tudtak bevinni minket, bár bőszen próbálkoztak.

Mire felocsúdtunk, már déli 12 óra volt, és öreg nagymamámon látszott, hogy szívesen leülne (már akkoriban 77 éves volt). Én is ezt éreztem, így visszabaktatunk a térre és eltöltöttünk semmittevéssel egy órácskát.

A bazárból kifelé jövet, figyelmesek lettünk egy régi vár romjaira, az isten sem tudta, hogy maradt az ott, vagy mint került épp oda, de megnéztük. Különösebb hatást nem gyakorolt rám.

Elindultunk visszafelé, úgy gondoltuk, megmártózunk a szálloda elött a tengerben. Így is történt. Lesétáltunk a partra és láttuk, hogy vannak napágyak egyből ki is béreltünk kettőt (mivel nagyanyám fent maradt a szálláshelyünkön), megmártóztunk az édesvizű tengerben, és ezek után csendesen diskurálgatunk szülémmel, az élet csodálatos perceiről.

Estefelé visszamentünk és szokásos esti teendőink után, nyugovóra tértünk

Folytatása következik…

Szerző: Frances Horror

Advertisements

Címkék: ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s