Tunézia 3. rész.

by

Felébredtünk!
Most is, mint az elmúlt reggelen, egyből kimentem a teraszra. Megérte, a látvány nem maradt el, csodálatos napfelkelte, sürgő forgó sertepertélő asszonyok csadorban a medence körül, lábam előtt a tenger. Ezzel a látvánnyal még mindig nem tudtam betelni, egyből leültem a székre, kikértem szülémtől a cigit, kávét konyakkal és ámultam tovább. Lassan anyámék is elkészültek, bár én még az arcomat sem mostam meg. Éreztem itt lenne az ideje, hacsak nem akarok hallgatni emiatt. Feltápászkodtam, rendbe hoztam magam, lementünk reggelizni! Büfé reggeli volt, minden ami szem szájnak ingere  Sonka, sajt, friss zsemle, többféle kenyér, müzli, kávé, tej kakaó, paradiccsom paprika, persze itt felsorolni lehetetlenség lenne. Tetszett, hogy bármiből annyit vettem amennyit akartam. Teli gyomorral indultunk útnak a Medina felé.
Egyből a bazárba. Már tegnap este eldöntöttem, én ma vásárolni fogok. Magával ragadott az az érzés amit igazán csak külföldön érzek, költeni a pénzt, és birtokolni minél több tárgyat, amikre majd ha otthon ránézek, tudom remek érzés fog el. Sikeresen megtaláltam az elmúlt napon itt hagyott, puput. Az arab felismert, tudta és jól, ha ma nem ad el nekem valamit engem soha többet nem lát. Megvettem a tevét, sőt egyből kettőt is. Eközben nagyanyám egy divatjamúlt pénztárcára alkudott. Odamentünk lebeszélni róla, mondván nagyikám ennél szebbet is találunk neked. De hajthatatlan volt tetszett az öregasszonynak, a nagy sárga fénylő kapocs rajta. Mint varjúnak az ékszer. Az arab árus megérezte, a célunkat és nagyon agresszívan lépett fel, mamim hajthatatlan volt. Megvette. Nagyot sóhajtottunk, legalább ezen is túl vagyunk. Kijöttünk.

A Medina

A Medina
A Medina nekünk már semmi ujjat nem tudott nyújtani, elindultunk visszafelé. Örültem, vágytam már a tengerpartra. Én fel sem mentem a hotelba, inkább lent maradtam, jó anyám kiszolgált teljes egészében, 15 percen belül megjött a cigivel, újságokkal. Egyből befutottunk a vízbe, ahol hatalmasakat úsztam.
Kiérkezvén megszólított egy középkorú arab, a füle mögött virág, kaftánja nem túl tiszta, mezítláb. Ne furcsálld a virágot a füle mögött, mert illatos virág az. Érdekes szokás, és nekem nagyon tetszett. Kezében egy mappa, bemutatkozott, Alinak hívták. Egyből kezembe nyomta a brosúrát, aminek nagyon megörültem, majd mesélni kezdett, ö szervez sivatagi túrákat és csupán 25 dinárba kerül fejenként, eldadogta, légkondicionált busszal (Itt jegyzem meg, Tunéziában minden légkondicionált) kivisznek a sivatagba, ott lesz tevegéles az oázisig, ahol még kaját is kapunk, majd körülbelül délután 4 kor érünk vissza. Ez az, mondom muter ezt semmiképp nem hagyhatjuk ki! És előfizettünk. A torkomban elkezdet dobogni a szívem azonnal, nem is tudom, hogy bírtam ki másnapig.

A szahara

A szahara
Mivel aludni nem tudtam kitaláltam, menjünk le kora éjjel a Medinába, megcsodálni, átitatódni a hangulattal. Vacsora után útra keltünk. Meglepve láttuk lefelé, a nappal kihalt kávézók most dugig tömve. Arabok voltak bent, kint, fürtökbe lógtak a székeken mint cseresznye a fán. Kifejezetten a férfi nép, asszonyok sehol. Mindenhol vízipipa. Számomra még ezekben az időkben a füstölő szerkezet a tabuk közé tartozott, mivel tudatlan voltam és azt gondoltam, csak drogok fogyasztására alkalmas. Allah gondolata viszont azonnal megnyugtatott, tudtam, Allah nem engedné. Bátran odaléptem egy csoport arabhoz, és hatalmasat szippantatom a vízipipába. Éreztem azt a különleges aromát ami áradt belőle, megtetszett. Velük maradtam volna szívesen de anyámnak aki anti dohányos nem tetszett, így mennem kellett. Bandukoltunk, a látvány mindenhol ugyanaz volt az összes arab az utcán. Furcsállottam, de világossá vált, ők inkább kint vannak, nem bezárkózva lesik a tv-t, nem függenek az internettől. Inkább társaságban szórakoznak. Megérkezvén a Medinában teljesen sötét volt, néhány lámpa pislákolt az utcán, macskák hajkurászták az egereket, sehol senki egy árva lélek sem volt ott. Visszaindultunk. Örömmel láttam, hogy az előző arab csapat akiknek a pipáját bitoroltam, még mindig ugyanott voltak. Anyám visszasétált a Hotelbe, és maradtam pipázgatni, beszélgetni velük.
Éjfél felé visszaértem, már mindenki az igazak álmát aludta, de éreztem nekem nem jönne álom a szememre ezért, lesétáltam a medence mellé, kiültem, kezemben a maradék konyak, és ittam. Reggel ugyanott ébredtem, mint egy paródia, amit oly sokszor láttam már a füles hasábjain.
Felmentem a szobába, a konyak elfogyott, úgy hajnal öt óra lehetett.

Folytatása következik…

Szerző: Frances Horror

Reklámok

Címkék: ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s