Tunézia 4. rész.

by

Jézusom elaludtunk!

Dörömbölnek az ajtón, azonnal kiugrunk, az ágyból. Gyors mosdás, mint egy cica, és rohanás le a buszhoz. A többi utas megtapsolt minket.

A várva várt nap elérkezet, a kissé zűrös reggel után, száguldottunk a Szahara felé. Utunk során elcsodálkoztam, ahogy egyre távolodtunk a turista paradicsomtól látszott, e kedves országban sincs kolbászból a kerítés. Romos házak, sok esetben tető nélkül, hatalmas szemétdombok a város közepén. Meglepett az arabok igénytelensége.

A nap delelőn volt már, mire megérkeztünk, a sivatag szélére, ahol négy, lovas fogat várt minket, bár én inkább gebés fogatoknak hívnám őket. A Szerencsétlen állatokon látszott a szenvedés, el sem tudtam képzelni, hogy egy ilyen sovány teremtmény, hogy tud elhúzni egy kocsit egyáltalán, nemhogy még rajta 8 embert. Az arab rám parancsolt, én elkezdtem hajtani a lovat, megindult nagyon lassan. Rövid idő múlva megpillantottuk a tevéket. Leszálltunk a szekérről, az arabok a fejünkbe kendőt kötöttek, megörültünk, de amikor fent volt már mindenkin eme hőség csillapító eszköz, közölték velünk, aki meg akarja tartani, annak két dinárt kell fizetnie, mondtam magamba ezen nem múlik, kifizettem az összeget.

Pihenő Teve

Pihenő teve

Most döbbentem csak rá, egy teve hatalmas méretű, magas lény. Egy kisebb láma mellé tereltek minket, a szánkba tüskéitől megcsupaszított kaktuszt tettek és, a kiéheztetett jószág hoz közel hajolva az kivette a számból, ez olyan érzést keltett bennem, mintha kaptam volna egy puszit kedvenc élőlényemtől. Egyik vezetőnk le is fényképezett.

A filmekben láttam, hogy eme állatok térdre ereszkednek, és kényelmesen fel lehet ülni rájuk. A mi tevéink nem ereszkedtek sehova. Két markos legény felhajított, engem, s anyámat, a nyeregbe. A teve nem volt boldog, fel is nyögött alattunk, túl kövérek voltunk neki. A két arab homlokán verejtékcseppek jelentek meg, mi meg büszkén, de félve ültünk a lámán.

Elindultunk a Szaharában az oázis felé. Hatalmas karavánunk szépen haladt, a nap sugarai csiklandoztak, a festői csodálatos tájban gyönyörködtem tátott szájjal. Számomra leirhatalan szépséget sugárzott, másik pillanatban megérintett az a düh gonoszság, ahogy akár halálba édesget e homoksivatag.

A Szahara

a Szahara

Egy óra tevegelés után megérkeztünk az oázisba. A Nap most tűzött a legjobban, teljesen kitikkadtam, jó volt látni a sátrakat. Két arab asszony, a Szahara homokjába ásott kemencében kovászolatlan kenyeret sütött nekünk, amit Oliva olajba mártogattunk és úgy fogyasztottunk el. Megpihentünk. Csendes merengésemet, egy oldalkocsis motorkerékpáron beszáguldó arab szakította félbe. Meghozta a korábban készült teve puszis fényképeket, amit megvásárolhattunk.

Mikor mindenki abbahagyta a vásárlást, és úgy érezték vendéglátóink ezekből a turistákból több pénzt már nem lehet kihúzni, előállt a légkondicionált busz és elindultunk visszafelé.

Életem egyik leg szebb élménye volt ez a sivatagi túra.

Remek idő volt, így délután öt óra felé, ezért anyummal lementünk a tengerhez megmártózni. A fáradtságtól elaludtam. Este hétkor visszamentünk a szállodába vacsoráztunk, ezután szobánkban békés álomra szenderültünk.

Folytatása következik…

Szerző: Frances Horror

Reklámok

Címkék: ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s