Tunézia 5. rész.

by

Nyaldosta már a hasamat a nap, mikor felébredtem, az ágyban egy utolsót dobtam még magamon, fordulás gyanánt. Átöleltem a párnát, mintha szerelmesem karjaiba lennék, arcom mosolyra fakadt, teljes lelki békében éreztem magam. Kikászálódtam az ágyból, ma reggel egyből a zuhanyzóba mentem, felfrissítettem, zsibbadt zsigereimet, Felöltöztem. Ezen a reggelen én magam készítettem el a kávémat, a konyak elfogyott! Felkiáltottam, jaj, mi lesz most, anyukám nagyot nevetet és előhúzott egy üveg vilmoskörte pálinkát a táskájából. Egyből töltöttem magamnak. Felhörpintettem, éreztem amint az erős pálinka lefelé csörgedez, és amerre jár, melegség önti el testemet. Számba vettem egy szál fenséges Pall Mall-t, és izzóvá varázsoltam a végét a cicás öngyújtómmal. Anyum, nagyim is megérkezett, elbeszélgettem velük, majd elindultunk reggelizni.

Reggeli befejeztével várt minket a turista busz, elindultunk Tuniszba. Körülbelül két óra múlva megérkeztünk. Három óránk volt rá, hogy körülnézzünk, talán nem volt semmi különös látnivaló, vagy idegen vezetőnk úgy gondolta, a bazár a legfontosabb (Itt jegyezném meg, voltak olyan csoporttársaink, akiket úgy megijesztettek, hogy egyedül nem mertek elmenni egyetlen bazárba sem) elvitt hát minket oda. Elmesélte, amit jól tudtunk már, akármekkora árat mondanak, az Arabok annak az egynegyedéért el lehet vinni a terméket, és felhívta figyelmünket arra, óvakodjunk tőlük, mert erőszakosak. Végig sétáltunk Tunézia legnagyobb bazársorán, leírhatatlanul gyönyörű volt. Kiértünk egy térre, ahol megpillantottunk egy mecsetet, gondoltuk ide bemegyünk, de amint a kaput kitártuk, a bent lévő szent arabok, szigorú tekintetükkel jelezték, nekünk ott nincs keresnivalónk, fülünket-farkunkat behúztuk, és kisomfordáltunk. Kerülővel, elindultunk a turista busz irányába, áthaladtunk a kormányzati negyeden, az utcák kihaltak voltak sehol senki, talán aludtak még, furcsa volt nagyon.

Tunisz

Tunisz látképe

Delet ütött az óra, mikor útra keltünk Karthágó felé. Karthágóról azt kell tudni, hogy a régi katonavárost teljesen lerombolták, besózták a földet, hogy ezer évig ne teremjen meg benne semmi. A Mai Karthágóban Tunézia elitrétege építet hatalmas palotákat, rezidenciákat, Mondhatjuk, amolyan gazdag negyede, élővárosa, a fővárosnak. Átitatott a történelem, mikor lábammal tapostam a több mint ezerötszáz éves földet, megérinthettem a maradványait, Hannibál örökségének. Másfél óra alatt sikerült megnézni a romokat, amik a földszint alatt körülbelül két méterrel helyezkedtek el. Ebben az időpontban van a legmelegebb Afrika e táján, ezért innom kelet kulacsomból, de ezt nem találtam elégnek, ezért magamra locsoltam a maradékot. Öreg nagyanyám a fejére kötötte a kendőt, amit még a Szaharában kaptunk, csodáltam őt hogy hetvenöt évesen így bírja ezt a túrát. Megpusziltam és megköszöntem neki, azt hogy velünk van. Elindultunk a menedéket nyújtó busz felé, amit már nagyon vártam, mert tudtam, a jótékony légkondíciónáló vár engem.

Kárthágó

Kárthágó romjai

Nem volt akkora forróság, mikor megérkeztünk Sidi Bou Said-ba Ez a kis falú amit még a mórok alapítottak, a tengerparton terült el, egészen magasan, miközben sétáltunk felfelé, kis párkányokon kinézhettünk, mintha egy Hotelben lettem volna, amit mesterségesen építettek, de ezek a kis kilátók a természetnek voltak köszönhetőek. Leírhatatlanul kellemes volt kiülni egy ilyen kis pihenőre és nézegetni, csodálni a kék tengert.

Sidi Bou Said a tenger

Sidi bou Said

Művész falú volt ez, most amikor megláttam, megértettem miért jön ide a mai napig rengeteg alkotó. Itt én is ihletet kaptam, bár csak az élethez. Döngölt homokjárdán haladtunk fölfelé, megérkezvén egy térre, ahol, ezúttal nem a megszokott bazár várt, hanem kicsiny üzletek, egészen más kínálattal, sajnos nagyon drágán. Megálltam a tér közepén, kitártam a karomat, és élveztem, hogy itt lehetek. Ez volt az a pillanat, mikor kiteljesedett a napunk, már ezért megérte eljönni a mai túrára.

Sidi Bou Said

Sidi bou Said

Este hét órára értünk vissza a négy csillagos szállodánkba, szokásos, de egyben nagyon különleges vacsoránkat elköltettük, majd visszavonultunk lakosztályunkba, kiléptem a teraszra, leültem, elmerengtem az élet dolgain, belegondoltam, nem mindenkinek adatik meg, hogy itt lehessen, mégis ajánlani fogom, mert ezt nem érdemes kihagyni.

Folytatása következik…

Szerző: Frances Horror

Advertisements

Címkék: ,

Egy hozzászólás to “Tunézia 5. rész.”

  1. richardreaper Says:

    szép képek teccik az irás is ( :

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s