Az igaz barátság 1. rész. (esti mese mindenkinek)

by

Ezt a mesét az erdőben halottam, egy énekes kismadártól.
Egyszer volt hol nem volt az óperenciás tengerein is túl, élt egy kis faluban egy Pasi. Ezen kis településen mindenki szinte csak azért küzdött, hogy életben tudjon maradni. Hallották már hírét, létezik egy világ, ahol az emberek gazdagságban élnek, aranyból van a paloták kupolája is, néha nyári estéken a falu örege a mindentudó bölcs Salamon mesélt róla, mert neki volt egy rokona,  aki látta már ezt a paradicsomot.
Mivel a tél nagyon hideg volt és nem volt munkája szegény kis Pasinak, ezért kénytelen volt eladni, szinte minden vagyonát, ami nem volt túl sok, de így életben tudott maradni. Áruba bocsájtotta, kedvenc ezüst nyakláncát, könyveit, mit már annyiszor elolvasott, de mégis nagyon szerette őket, és ami a legfontosabb volt számára, a mobiltelefonját is.
A Pasi, imádta a virágokat, naphosszat el tudott velük beszélgetni, óvta őket szeretgette, talán azért mert bennük még sosem csalódott. Mert abban a földben, nem is termett volna meg más, vagy talán ő nem is akart mást látni, kitudja.

Pasi kunyhója

Pasi kunyhója
Egy kedves reggelen, mikor a nap gyönyörűen sütött, felébredt Pasi, boldogan ment ki a kiskertbe, amikor megjelent a kertész. – Szervusz Pasi, mondta neki kedvesen. – Szervusz Kertész, hangzott a szerény válasz. Képzeld Kertész, a télen mindenemet el kellett adnom, hogy életben tudjak maradni, de nem baj, mert nyáron úgyis vissza fogom szerezni, Odalett az ezüst nyakláncom, a könyveim és amit a legjobban sajnálok a mobiltelefonom is. – Te Pasi a tél nekem is szűkös volt, de nekem van egy mobiltelefonom, aminek a kijelzője ugyan nem működik, és az antennája is le van törve, de telefonálni lehet vele, és én neked adom ezt, mert úgy érzem te a barátom vagy. Bár sokan bolondnak fognak tartani, mert odaadom neked a régi mobiltelefonomat, de azok az emberek nem tudják mi a barátság, én, meg te, mi ketten tudjuk, amikor én neked adom ezt az értékes kincsemet, akkor tudom, te hálás leszel érte. Meg aztán nekem van egy másik ami tökéletesen működik, hibátlan készülék. – Ó Kertész tényleg nekem adnád a mobiltelefonodat? Ez igazán baráti gesztus, én még senkitől soha nem kaptam semmit, és senki nem mondta még nekem, hogy a barátja vagyok, de ezt most felírom a jegyzet füzetembe, mert már kezdem érezni mit jelent a barátság.
– Te Pasi, ha már barátok lettünk, és én neked akarom adni a mobiltelefonomat, te is tegyél meg értem valamit, a kukorica górém teteje beszakadt, látom neked van egy deszkád, add nekem, mert ha tönkre megy a kukorica én éhen halok. A Pasi elővonszolta, az egyetlen szál deszkáját, mert a Kertész a barátja és érte mindent megtesz, mert a barátok mindig megérdemlik, bár tisztába volt vele, ha odaadja akkor neki nem lesz mivel kitámasztani a bejárati ajtóját. Kicsi ez a deszka, – mondta a Kertész – talán épp elég ara, hogy megfoltozzam a kukorica górém tetejét, de akkor neked nem marad semmi amivel kitámaszthatod az ajtódat, de a barátok megtesznek mindent egymásért, Itt van nálam ez a kosár, szedd tele virágokkal. – Ha teleszedem akkor nem marad semmi a kertemben. – Szedd tele, mert én ugye a barátod vagyok! A Pasi szomorú lett mert jó nagy kosár volt, de teleszedte, képzeletében eljátszott a gondolattal, hogy milyen jó is lenne, ha a virágokat eladná a piacon, ahogy ezt megtervezte, és akkor vissza tudná vásárolni az ezüstláncát, ami már annyira hiányzott neki. A Mobiltelefonra nem gondolt, mert azt kap a Kertésztől úgyis. Megszedte, hát a hatalmas kosarat, a virágokkal és átnyújtotta a Kertésznek, a kertjében szinte semmi sem maradt. A Kertész megköszönte, és azzal el is indult hazafelé. A Pasi Örömmel ment be a házába, mert tudta, van e földön már neki is barátja, akire mindig minden esetben számíthat, Besötétedett, gyertyát nem gyújtott, mert nem is volt neki, lefeküdt és boldogan aludt el!

Pasi virágoskertje

Pasi virágoskertje

Másnap reggel kopogtatnak az ajtaján. Még nem ébredt fel teljesen, de kis idő múlva kikóvályog, ott állt az ajtóban a barátja a Kertész.  – Szervusz Pasi, én már itt vagyok és te még fel sem keltél? Pasi csak dörzsölgette a szemét. -Tudod a barátod vagyok, és neked akarom majd adni a mobiltelefonomat, ezért szeretnélek megkérni egy szívességre. Gyere el hozzám, és amíg én olvasok, javítsd meg a kukorica górém tetejét, igazán nem nagy kérés, ennyit nyugodtan megtehetsz nekem. Így is lett, Pasi nekiállt a munkának, míg barátja a Kertész a lábát lógatta. Estére elkészült vele. A Kertész megköszönte neki, s ezt mondta: – Pasi, ha valami nyomja a szívedet, akkor velem meg tudod beszélni, mert a barátok egymással mindent meg tudnak beszélni. – Köszönöm Kertész – mondta Pasi – ezt is felírom a jegyzetfüzetembe. Nagyon szeretett tanulni Pasi. Elindult hazafelé, gondolta, lefekvés előtt ápolgatja a megmaradt virágokat, de mire hazaért annyira elfáradt, hogy csak ara volt ereje, hogy befeküdjön ócska ágyába. Azonnal elaludt.

Holnap 23 órakor folytatjuk… Addig is szép álmokat mindenkinek..

Szerző: Frances Horror

Reklámok

Címkék:

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s