Tunézia 6. rész.

by

Utolsó elötti reggelemre ébredtem a Hotel szobába, hangulatom nem volt víg, éreztem tudtam, nehezen tudom itt hagyni ezt a földi paradicsomot, hol az emberek, nyugodtak kiegyensúlyozottak voltak, elgondolkodtam, a bűnözés nulla nem lopnak, nem rabolnak, és eszükbe sem jut elvenni más ember életét.

Gondolataimban előre féltem, ha újra Magyar földön járok, nehéz lesz visszazökkenni, eme hatalmas füstös tisztátalan város hangulatához, a rohanó, agresszív mindenre képes emberek közt megtalálni azt a kis ösvényt, ami a lelki békémhez vezet.

Nekiálltunk a már nem használatos tárgyainkat elpakolni, megittuk a maradék vilmoskörtét, és búcsúzóul anyám kedvesen kihozta a kávémat. Felkészültem az indulásra, mert ezt a napot még teljes egészében itt töltöttük.

Besétáltunk a Medinába, ott felszálltunk egy kis helyközi vasútra, amely szakasztott HÉV benyomását keltette bennem. Az úti célunk Monastir volt. Monastir-ban található Habib Bourguiba mauzóleuma, Ő Tunézia előző uralkodója volt, az arab testvéreim nagyon kedvelték öt, rengeteg dolgot tett Tunéziáért, végül is neki volt köszönhető, az, hogy Tunézia igazi idegenforgalmi paradicsommá vált, ezzel biztosítva az ott élők megélhetését.

A Mauzóleum egy hatalmas téren helyezkedett el, szépen kirakott egyenletes márvány út, két oldalt lámpatestek, és Tunéziára oly jellemző pálmafák. Előttem egy leírhatatlanul mesés kupolás épület. Tornyai arannyal burkolva. Lenyűgözött a látvány, soha életemben nem láttam még ilyen különleges épületet, korábban, mikor a Vatikánban jártam és láthattam a kereszténység gazdagságát, a szent tárgyakat aranyból ami miatt sok ember éhen is halt, azt hittem ezt nem lehet felülmúlni, de most megtörtént. Nem a gazdagság és az arany ámított el, hanem az a szeretet amit sugárzott ezen épület. Közelebb merészkedtünk, álmodni sem mertem róla s mégis bemehettünk. Húsz méter átmerőjű teremben helyezkedett el a fehér színű márvány koporsó ízlésesen díszített, arany mintákkal a tetején. Körülötte kilenc, a falba vésett pihenőhelyet pillantottam meg, ezek is szín aranyból. Leültem az egyikre elmerengtem, átitatott a halál közelsége, szomorúnak kellett volna lennem de én inkább lelki békét éreztem.

Monastír video

Egy kis nyitott amolyan vonat szerű szerelvényen, amely az úttesten közlekedett, és az elején egy hatalmas csengettyű volt, mint annak idején gyermek koromban, már annyiszor halhattam e jármű leírását, eljutottunk, a jacht kikötőhöz, ahol egy hatalmas vidámpark, és állatkert keltette fel érdeklődésünket. De hopp, sokkal érdekesebb dolgot pillantottam meg hirtelen, egy hatalmas vitorlás hajót, amolyan félét amilyenen egykor talán Sir Francis Drake a királynő kalóza lehetett a kapitány.

Tunéziai vitorlás hajó

Tunéziai vitorlás hajó

Elrángattam szüléimet, menjünk oda! – kiáltoztam. Amint közel értünk, egy arab elénk szaladt, és elmesélte nekünk, csak huszonöt dínárt kell fizetnünk, és felszállhatunk az épp indúlni készülő hajóra, megvendégelnek minket egy nagyon különleges tenger gyümölcsaiből készűlt étekkel, három és fél óra múlva amit a tengeren tölthetünk, visszahoznak minket. Ezt az ajánlatot nem hagyhattuk ki, azonnal felszálltunk. Pár perc múlva kifutottunk a nyílt tengerre. Delfinek kísérték utunkat, jobb oldalt ugrándoztak, a tenger csodálatosan szép, festői kék színét bolondos pirosra sütötte a nap. Most átélhettem, a középkori vitorlázás maradandó élményét. Megérkeztünk egy kis sziklához amibe ha belenéztünk a fény különlegesen tört meg rajta, így mindig szivárványt látott a turista. Kongattak, mondtam, ez csak az ebédet jelentheti, lesétáltunk az alsó fedélzetre, úgy tíz méter hosszú asztal, fehér terítővel lefedve, mintha Ali Baba birodalmában léptem volna. Az asztal közepén, egy ezüst tálon, óriás rák, körülötte pedig minden mi szem szájnak ingere, nekiláttunk falatozni, mindenféléből egy kicsit vettem, hogy érezhessem számban a mennyeien különleges tengeri ízeket. Miután elköltöttük ebédünket, visszasétáltam a fedélzetre, elterpeszkedtem egy nyugágyba, becsuktam a szememet, most értetem meg, miért élnek az arabok sokkal tovább mint mi. Hajónk visszaérkezett, kikötöttünk.

Folytatása kövekezik…

Szerző: Frances Horror

Advertisements

Címkék: ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s