Tunézia 7. befejező rész.

by

Miután kiszálltunk a vitorlás hajóból, felpillantottam, sosem látott varázslatosan szép helyen találtam magam, most döbbentem rá, hogy mikor ide érkeztünk csak a vizi járműre koncentráltam, észre sem vettem, mi minden érdekességet rejt e hely számomra. Felocsúdtam bűvöltemből, lassú léptekkel, elindultunk az állatkert felé. A bejáratnál két gyerek teve kéregetett a turistáktól, akik etették is őket bőszen. Zsebembe nyúltam elővettem egy savanyú cukrot, és a teve felé nyújtottam. Megszagolta, de nem tetszett neki, nem vette el. Miután kifizettük a belépőt tovább engedtek minket, hatalmas kapu állt előttünk bezárva, gondolataimban megfordult, talán a King Kong-ot őrzik itt? A kapu két oldalán fáklyák égtek, kitárult hirtelen. Hatalmas téren találtuk magunkat, amiket barlangszerű épületek kerítettek körbe. A közepén egy gyönyörű szökőkút, a Tunéziára-annyira jellemző pálmafákkal körbe kerítve.

Az állatkert bejáratánál a kölyök teve

Kölyök teve

Beléptünk az első barlangban ahol a kígyókat őrizték. Irtózat fogott el a több méteres földön csúszó teremtmények láttán, sosem kedveltem ezeket az állatokat. Elképzeltem amint nyakamra tekeredik, és roppant izmaival megfojt. A következő barlangban őrizték a tengeri állatokat. Miután átléptük a harmadik és egyben legnagyobb barlang bejáratát egy iszonytató nagy amolyan természetes ketrecet tárult szemem elé a földbe vájva, együtt voltak itt majmok és tevék, mint egy földi paradicsomban. Sokáig bámultam őket.
Miután kijöttünk, körbe sétáltunk szüléimmel, megcsodáltuk a jachtokat, mik nem feltétlen jelentenek, gazdagságot azoknak kik használják, mert ezeket bérelni lehet, és úgy már nem is olyan drágák. Megkoronázva e különlegesen szép napot, lovas hintón mentünk vissza a szállodába.

Vacsora után ki, ki összepakolta bőröndjét, felkészültünk a nagy utazásra. Rosszkedv uralkodott, el rajtam, mikor lefeküdtem, fájt nagyon, hogy itt kell hagynom, ezt az országot, ami oly annyira a szívemhez nőt. Lassan mégis sikerült elaludnom.

Reggel felkeltünk, megragadtuk bőröndjeinket, már várt minket a turista busz. Felszálltunk, maradék dináromat a sofőrnek adtam, aki észrevette a szememben, a szomorúságot. Sajnos nem értetem, amit mondott, de tudtam éreztem vigasztaló szavak voltak. Bámultam kifelé az ablakon, miközben száguldottunk, kis idő múlva arra lettem figyelmes, hogy már a repülőtér bejáratánál vagyunk. Ez a két és fél órás út elröppent, az idő érzékemet teljesen elvesztettem.

Tunisz madár távlatból

Tunisz

Miután beszálltunk a repülőgépbe vártuk az indulást, de csak nem következett be. Egy óra elteltével, kiderült, Ferihegyen akkor a köd, hogy nem fogad repülőgépeket. Gondoltam ez csak a sors keze lehet, megérezte, vágyamat, itt maradhatok. Tovább várakoztunk, két órás késéssel felszállt a repülő. Miután landoltunk Budapesten, a nyárból visszaérkeztem a ködös télbe. Nem hiányzott eme koszos füstös hatalmasan undorító város, de mégis itt kell élnem.
Mindenkinek ajánlom, aki nem járt még Tunéziába érdemes spórolni rá, és ellátogatni oda. Garantálom sohasem látott élményben lesz része a turistának.
Elhatároztam, még visszatérek Tunéziába.

VÉGE

Szerző: Frances Horror

Advertisements

Címkék: ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s