Bebörtönzésem története 3. rész.

by

Másnap reggel hatkor, szokásos létszám ellenőrzés, nyolc órakor pedig meghozták a reggelit. Elfogyasztottam magányomban. Nem sokkal később nyílt cellám ajtaja, egy harminc év körüli cigány fiút kísértek be. Megörültem neki, mert kezdtem unatkozni egyedül. Bemutatkoztunk egymásnak, és szóba elegyedtünk. A börtönben senki nem mondja el a másiknak, hogy miért is van bent, ez az a hely, ahol mindenki ártatlannak vallja magát. Megkérdezte van e cigim, de sajnos nem szolgálhattam vele, elmeséltem neki, hogy először vagyok itt és nem tudok semmit arról, hogy milyen lehetőségek nyílnak a vásárlásra, vagy a csomag beküldésre. Mit se törődj ezzel, én sokszor voltam már itt, ma vasárnap van, ezen a napon lehet csomagot behozni, és én nekem mindent fognak küldeni – mondta. Nem telt bele tíz perc, ismét kitárul a nyikorgó vasajtó. Egy rendőr lép be szerény átmeneti hajlékunkba kezében egy hatalmas zsák. 1032 melyikük az, a társam felelt – én vagyok. Akkor ezt magának hozták, induljanak, ha le akarnak menni sétálni – utasított minket. Azt az egy órát amit a szabad levegőn tölthetünk, nem érdemes kihagyni, örömmel mentünk le.

Egy cella

Börtön cella

Vissza érkezvén a cellába, kibontotta a csomagot, volt benne minden ami a börtön élethez kell, cigi kávé, gyümölcs, olvasnivaló, kártya, és ruha.
Egyből kibontott egy doboz cigit letette középre a földre, és azt mondta, – nyugodtan vegyél belőle ne is kérdezd meg. Remegő kézzel elvetem egy szálat, meg gyújtottam és mélyet szippantottam belőle. Átjárta testemet a cigaretta, és magához édesgetett a jól ismert érzés. Talán legjobban kifejezni ezt Oscar Wilde szavaival tudnám: A cigi az ami teljes mértékű élvezetet nyújt, és mégsem elégít ki. Cellatársam az ajtóhoz lépett átbillentette a kapcsolót ezzel jelezvén az őrnek, aki hamar meg is érkezett. – Mit akarnak? – kérdezte a smasszer. Egy kis meleg vizet kérnénk – mondta a társam. Az őr elvette a bögrét, és pár percen belül hozta. Társam két joghurtos pohárba, instant kávét tett, cukrot hozzá, és felöntötte a forró vízzel. Miközben cigiztünk, kávéztunk, és édességet ettünk, kellemes hangnemben diskurálgatunk. Meg merem kockáztatni, akkor és abban a szituációban, kellemes pillanatok voltak. Olyannak éreztem magam mint egy koldus, kitől mindenét elvették, már csak az élete amit a sajátjának mondhat, de utoljára, még megszánják, és egy falat kenyeret dobnak neki. Közeledett az este lefeküdtünk, és elaludtunk.

Börtön fal

Börtön fal

Reggel mikor tárult ki a vasajtó, köszönt a rendőr, és megnézte, minden rendben van, már nem tudtam vissza aludni, mivel, tisztába voltam, ma délután háromkor le telik a hetvenkét óra, és aztán szabad leszek. A szívem egyre jobban vert, le s föl sétálgattam a cellába. Tizenegy tájban elindultunk, sétára. Mikor az őrszoba elé értem a rendőr kiszólt 1024-es melyikük az? – odaléptem hozzá, halkan mondtam én vagyok. Maga menjen vissza a cellába szedje össze a cuccait, mert megy a bíró elé.
Nem teljesen értettem, minek kell mindent leadnom, de elmagyarázták. Most kiderül, hogy elengednek-e, és ha igen, akkor, már nem kell visszajönni ide hanem egyből mehetek. Én teljesen biztos voltam a dolgomban, nincs olyan bíró aki előzetesbe tartana valakit 12 DVD lemezért (de velem megtörtént).
Felrakták kezemre a karperecet, közrefogott 3 civil ruhás rendőr, és lekísértek a bíró elé. Bementünk, elmondtam a bírónak, hogy az én tulajdonomban nincs semmi más, mint az a tizenkét darab DVD amit lefoglaltak. Ezen a bíróságon, ki sem kell menni, hogy az ember meghallgathassa az ítéletet, ami általában az, hogy 30 nappal meghosszabbítják az előzetes fogva tartást. Nos az én esetemben, nem volt olyan egyszerű. A bíró tanácstalan volt, ilyen helyzetbe még nem került. Kiküldött minket, és több mint húsz percig vártunk a döntésre, ami végül harminc nap további fogva tartást jelentett a számomra. Oldalra néztem a mellettem álló rendőrtisztre, láttam az arcán a megdöbbenést. Kifelé jövet megkérdezte. Meglepődött? – Válaszoltam igen. Azt mondta, én is.
Mire visszaértem a cellába, az üresen állt társam holmijai eltűntek, átszállították öt egy másik börtönbe. Szertefoszlott a jó érzésem, ismét egyedül voltam.
Nehéz szívvel de sikerült elaludnom.

Szerző: Frances Horror

Advertisements

Címkék: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s