Bebörtönzésem története 4. rész

by

Pár órával később megjelentek a rendőrök a cellámba és ajánlatot tettek, ha elmondom hol vannak a DVD lemezek, akkor segítenek, hogy kijussak, de ha nem, akkor idézem: „Hagyjuk itt megrohadni”. Nagyon megtört voltam, de mivel nem létezett a rendőrök által keresett archívum, egyszerűen nem tudtam odaadni. Kimentünk a lakásomra, ahol megmutattam nekik, hol rejtegetem a számítógépből hiányzó merevlemezt. Visszavittek a rendőr őrsre, ott kihallgattak a merevlemezzel kapcsolatban, és utána, visszaszállítottak a Gyorskocsi utcában lévő fogdába.

Aznap este Felkészültem lékileg az elkövetkező harminc napra. Mivel az ember társas lény ezért szabály van rá, egyedül hosszú időn keresztül nem maradhat fogvatartott, így az elkövetkező harminc napban folyamatosan vagy hozzám jöttek bebörtönzöttek vagy én mentem másik cellába. Sajnos még is unalmas volt. Többet leírni a börtön életről nem tudok, mert minden nap pontosan ugyan olyan volt, mint az előző.

Három hete voltam már fogoly, mikor délelőtt 11 óra tájban nyílik a nehéz vasajtó. Belép a szolgálatos rendőr, és azt mondja, öltözzön fel, viszik kihallgatásra. Mondtam magamban, legalább valami történik. Nemsokkal később lekísértek a börtön udvarába, ahol az elfogásomat megvalósító rendőr várt. Mikor meglátott köszönt és azt mondta. Ferenc, az első kihallgatás alkalmával volt néhány kérdés amire nem felelt, most újra fel fogom tenni ezeket és ha most válaszol akkor, indítványozzuk a szabadlábra helyezését.

Mikor kigördült a civil rendőr autó az udvarrol egyből felnéztem az égre, mert sajnos a börtönből akárhogy is próbálkoztam nem tudtam megpillantani. Kicsit jobban éreztem magam, mikor láttam az utcán a járó-kelőket, a járműveket, de valahogy legjobban mégis az eget kémleltem. Megékeztünk, felkísért az irodához, ott várt az ügyvédem. Kevés magabiztosságot nyújtott a számomra. Elmeséltem neki, a rendőrnyomozó ajánlatát. Nagyon boldog lett, és azt mondta, ennél jobb ajánlatra nem is számíthatunk volna. Kicsit később, váratlan dolog történt megpillantottam anyukámat a folyosón. Mosolyogva felém tartott, én még boldogabb voltam. Leülhettünk beszélgetni fél órára, természetesen rendőri felügyelet mellett. Én sírtam, nagyon sírtam, ö simogat a fejemet, és vigasztalt és mosolygott közben. Ez a fél óra gyorsan eltelt. Hatalmas fájdalmat éreztem, mikor bekísértek kihallgatásra. Néhány egyszerű kérdésre válaszoltam, és a nyomozó már írta is a papírt az ügyésznek, amiben kérte a szabadlábra helyezésemet. Közben megnyugtatott, ki fogják engedni Ferenc, az ügyész azt csinálja amit mi mondunk neki.

Budapesti Rendőr fökapitányság

Police

Ezek után lekísértek az előállító helyiségbe, ahol több mint három órát vártam, hogy átszállítsanak a börtönbe. Nagyon megterhelő volt ez a várakozás, mivel abban a helységben nem lehet semmit csinálni. Délután öt óra lehetett mikor beültünk az autóba, és elindultunk a Gyorskocsi utcába. Útközben megkérdeztem a rendőrt, mire számíthatok mennyi idő szokott lenni a szabadlábra helyezés? Ma hétfő van péntekig kiengedik. – mondta a rendőr.

Az elkövetkező hét várakozással telt, elérkezett a péntek, el is múlt, de nem engedtek ki. Szombat reggel mivel nem tudtam mi lesz, az ügyész vajon, hogy döntött meghosszabbítja a fogva tartásomat, vagy esetleg haza megyek. Közeledett a harminc napos ítélet vége, egyre idegesebb lettem. Hétfő reggel, már annyira dobogott a szívem, hogy orvos elé vittek. Megmérték a pulzusomat és a vérnyomásomat, azonnal erős nyugtatót kaptam. A doktor megkérdezte mióta van itt? 28 napja – válaszoltam. – Megkapta már a hosszabbítást? – Nem, nekem azt mondta a rendőr, hogy szabad lábra helyeznek. – Akkor felhívom és megkérdezem tőle, mert ha nem akkor visszük Tökölre a börtön kórházba kivizsgálásra. Ha kiengedik kérem azonnal forduljon orvoshoz. Visszakísértek a cellámba. Nagyon meleg volt ezen a napon, reggel és délután is zuhanyozhattunk. Beálltam a rózsa alá, hideg víz csorgott testemre. Nem telt el öt perc nyílt a zuhanyzó ajtó. – Melyikük a 1024-es? – Én vagyok – válaszoltam. Siessenek! Itt vannak magáért, szabadlábra helyezik. Nem hittem a fülemnek, és hirtelen nem volt már sietős. Tudtam társamnak számít az az idő amíg a zuhanyzóba lehet, így azt mondtam neki, nyugodtan, ne siess, én már rá érek. Visszamentünk a cellába összepakoltam a holmimat, egy hajléktalan szatyorba, amit egy korábbi cellatársam adományozott nekem, nyílt a börtönajtó, kikísértek, aláírtam néhány papírt kaptam egy szabaduló levelet, és kint voltam az utcán. Csodálatos boldogság járta át testemet, bár a nyugtató most kezdett igazán hatni, így elég nyomottnak éreztem magam. Lesétáltam a Batthyány térre, felhívtam anyukámat, és kimentem hozzá. Sosem felejtem el, olyan érzés volt mintha ujjá születtem volna. Csodálatos ebéd várt. A délután további részét a kertben a nyugágyban heverészve töltöttem. Javarészt az eget fürkészve. Elgondolkodtam, ki tudja mit tartogathat még a sors nekem?!

VÉGE

Szerző: Frances Horror

Advertisements

Címkék: , , ,

2 hozzászólás to “Bebörtönzésem története 4. rész”

  1. Adry Says:

    Te jó ég.Azért ez eléggé durva volt!!!!!!!!!!
    (amúgy nagyon jól tudsz fogalmazni,szerintem elmehetnél írónak vagy ilyesmi.remélem,ezzel a képességeddel egyszer sokra mész,szívből kívánom!)

  2. Frances Horror Says:

    Kedves Adry!
    Nagyon szépen köszönöm!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s