Nagyvárad-Arad 2. rész.

by

Az éjszaka nyugalmasan telt, bár a szél nagyon fújt, és az eső is verte az ablakot, mégis csak egyszer ébredtem fel. Másnap reggel hat óra tájban kinyitottam szemeimet, és fennhangon óbégattam – ZOLI! ÉBREDJ, ÉBREDJ ZOLI! Megszólalt régi cimborám, – ne kiabálj már rég fent vagyok. Lassan kikászálódtunk az ágyból, elvégeztük a szokásos reggeli teendőket, és hogy életet leheljek magamba, meghúztam a konyakos üveget, jólesően konstatáltam, amint az égetett szesz végigfolyik a torkomon, és gyomromban melegséget kelt.

Nagyvárad- Szent László templom

Nagyvárad- Szent László templom

A napot a fogadó éttermében kezdtük. A nem túl borsos összegbe amit a szállásunkért fizettünk beletartozott egy reggeli is. Mivel a szokásaim rabja vagyok, ezért ismételten ahhoz az asztalhoz telepedtünk, ahol este a vacsoránkat költöttük el. Kisvártatva egy fehér köpenyes asszon, ki negyven év körüli lehet, üdvözölt minket. – Uraim hozhatom a reggelit? – kérdezte. Meglepett az udvariassága és kellemes hanghordozása. Mivel jómagam nagyra értékelem az udvariasságot és tiszteletet, mosolyogva válaszoltam, – természetesen, és előre is köszönjük. Az asszon ennyit mondott csak szívesen, és máris sarkon fordult, eltűnt a konyha ajtó mögött. Nem csalódtunk, gazdag ízes parasztreggelit kaptunk, tojásrántotta, sonka sajt, kenyér, tea kávé. Miután elfogyasztottuk azt mondtam, Zolikám, szerintem csak késő délután ebédeljünk.
A nap még nem túl magasan járt mikor elindultunk felfedezni Nagyváradot. Az időjárás kellemes volt, bár a nyár elejét már elhagytuk, mégsem volt elviselhetetlen a hőség. Nagyából húsz perc séta múlva megérkeztünk a város központjába. Hatalmas területen egy parkot pillantottunk meg, fenséges módon rendben tartva, gyönyörű kellemes élményt nyújtott. A fák különleges csavart formára nyírva, telis telided virágokkal, középen két nagy szökőkút. Külföldön mindig rám tör, a sietség, mert mindent látni szeretnék az adott helyből, mégis most azt javasoltam barátomnak, üljünk le pár percre. Csodálatos érzés volt magamba szippantani ennek a szép térnek a hangulatát.

Nagyvárad

Nagyvárad

A padon beszélgetve, felmerült a kérdés, merre menjünk tovább. Épp ekkor haladt el előttünk egy ember, Zoli megszólította. – Szép jó napot kívánok, merre felé van a város központ? – Az ember elmesélte, és közben a saját történetét is beleszőtte, végül kért tőlük egy lei-t cigire. Boldogan adtunk neki, lassan elindultunk a megadott irányba. Egy patinás épületre lettünk figyelmesek, az udvar tárva nyitva, bementünk. Sárga alapra festet üvegtető, belül márványból kirakva a járda, két oldalt kávézók, éttermek helyezkedtek el. (Korábban Budapesten is volt egy hasonlóan szép hely A Ferenciek terén, de sajnos mostanra, mivel senki sem törődött vele elvadult. A környező házakból a kutyatulajdonosok WC-nek használják, csövesek költöztek be. A neve Kígyó udvar, talán még sokan emlékeztek rá.) előkaptam laptopomat, száz százalékos wifi jellel rendelkezett a hely. Leültünk egy kávéra, és egy Cola-ra, elolvastuk az aktuális híreket az indexen.
Több tucat, a békeidőkben (1900-1920) épült épületet néztünk meg, a város rendezett, és tiszta, a közlekedés, kicsit vadabb mint itthon, az autósok nem adják meg az elsőbbséget a gyalogosoknak, sőt még rá is dudálnak ha nem futó lépésben teszi meg a távot a két járdasziget között.
Már kora délután volt, mikor megpillantottam egy zsinagógát, – Zoli kiáltottam, ezt mindenképp látnunk kell. Megérkeztünk a kapuba egy furcsa szerzet, aki elég szakadtnak nézett ki beinvitált minket. Jó előre közölte ha be akarunk lépni akkor tenni kell az asztalra pénzt, és egy kipá-t (zsidó sapka)  is fel kell tennünk. A zsinagógában, megdöbbentő látvány fogadott minket, teljesen lerobbant állapotban volt, mégis megőrizte az egyszerűségét, hatalmasságát. A falon körbe fekete márványtáblákon, arany betűkkel nevek, kiket elhurcoltak, a nácik a haláltáborokba, és sosem érkeztek vissza. Az öreg elmesélte, hogy a zsinagógát Cheausesscu le szerette volna bontatni de a világörökség részévé nyilvánították, ezért nem mert megtenni. Ezt a zsidó templomot már a hívők nem használják, mert van egy másik is a városban ami tökéletes állapotban van. Megköszöntük a tájékoztatást, és tovább álltunk. A sétáló utca, mely olyan hatalmas, mint fővárosunkban a Váci utca, beültünk egy pizzériába, ebédelni. Hatalmas pizzát, és desszertnek, somlói galuskát, minek a tetejére három gombóc fagyit tettek, ettünk.

Nagyvárad 1919

Remek hangulatban, tértünk vissza a szállásunkra, hol újabb söröket bontottunk meg, és ma egy különleges dohánnyal tömtem meg vízipipámat. Elbeszélgettünk, mindketten csodálatos, lenyűgöző városnak találtuk Nagyváradot.

Folytatjuk…

Szerző: Frances Horror.

Reklámok

Címkék: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s