Archive for 2009. április

Ne bántsátok EMO barátaimat! 1. rész. Avagy véleményem a cigányokról.

2009/04/30

Érdekes területet közelítenék meg a saját szemszögemből. Egy zavarodott elme, gondolataiba próbálnék belelátni szubjektíven.

Először is elgondolkodtat, a cigányság viselkedése Magyarországon. Eddig, úgy éreztem, nem lehet általánosítani, és talán a mai napig ez így is volt. Azonban napjainkban már a helyzet annyira leromlott, hogy jómagam is beálltam a sorba. Kérdezitek mért? – elmesélem nektek.

A napokban kedves barátom, a Margit szigeten pihent a barátnőjével, csókolóztak, élvezték a napsütést, és tiszta szívvel érzelmesen szerették egymást. Ekkor odalépett hozzájuk két cigány származású férfi, és minden ok nélkül inzultálták őket. Erre kedves barátom és hőn szeretett barátnője elindultak hazafelé, de a cigányok nem tágítottak. Követték őket, ordenáré szavakat vetettek rájuk, csúfot űztek belőlük. A lelki terror, és a félelmetes agresszió csak a Westend City Center bejáratánál ért véget, ahova már nem mentek utánuk. Felháborító, hogy ez megtörténhet a Margit szigeten!

Margit sziget

Margit sziget

Sokatok legyint egyet, áh, ez csak egyedi eset, nos, sajnos nem. Ez csak egy példa volt, amit kiemeltem a sok száz végighallgatott történet közül, amit fiatal barátaim átélnek. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, mit élveznek ezeken a helyzeteken a cigányok. Mi a céljuk, mit akarnak ezzel elérni? Véleményem szerint, azok az emberek csinálnak ilyet, illetve élik ki magukat ebben, akik tanulatlanok, olvasatlanok. Azt tudnám javasolni a Magyarországi cigányságnak, hogy képezzék magukat, és próbáljanak beilleszkedni a társadalomba. Nem fogadom el tőlük azt, hogy a társadalom nem tudja őket elfogadni, felháborító gondolkodás, ők inzultálják az embereket, nekik kell alkalmazkodniuk, fordítva ez nem lehetséges. Ez sajnos nem egy generáció alatt megoldható probléma. Ha a szülők tanultak, műveltek lennének, akkor gyermekeiket, születésüktől kezdve, úgy lennének képesek nevelni, hogy fogékonyak legyenek a szép dolgokra, s ha ez megtörténik, az értékítéletük is reális lenne, talán nem is szembesülnének a rossz, vagy csúnya dolgokkal soha többet. Nem érdemes valakinek a bőrszínére fogni azt, hogy őt a társadalom ezért nem fogadja el. Ha a cigányok nem csinálnának ilyeneket, mit magyar ember nem tesz meg, esküszöm, senkit nem érdekelne a bőrszíne, de valljuk be őszintén, nem azoknak kell megváltoznia, mert hát hova is tudna változni, aki normális gondolkodású.

Fővárosi bíróság

Főváros bíróság

Másik példa, amit jómagam éltem át, az üzletünkben történt, Agresszív cigány férfi, egy vékony elesett, emberrel jelent meg, és vásároltak egy 150 000 Ft. Értékű LCD televíziót természetesen hitelre. Rossz érzés volt, amíg ök. bent várakoztak, addig kint az üzlet előtt strázsált, három tagbaszakadt társuk. Mikor a kisember megkapta a hitelt és átvették a televíziót, visszatértek, és ezt mondták. – most vásárol egy laptopot is. Persze a válaszunk erre egyértelműen nemleges volt, mire rossz ízű megjegyzéseket tettek, megfenyegettek minket, és becsapva maguk után az ajtót távoztak. Felháborított minket a viselkedésük, ahogy, amilyen erőszakos agresszív módon viselkedtek, és tisztán látszott számunkra, hogy ezek a férfiak kényszerítették, a szerencsétlen áldozatot arra, hogy ezt megtegye.

Miért nem kell a cigányságnak dolgoznia? Miért gondolják azt, hogy nekik így kell élni az életüket?

A múlt hónapban mikor a Pesti központi kerületi bíróság, harmadik emeleti folyosóján tartózkodtam, más nem, csak cigány várakozó volt. Ne mondja nekem azt senki, hogy a Magyarok ugyanolyan arányban törvénysértők, mint ők.

Felszólítom a Magyar cigányságot, térjen jó útra, illeszkedjen be a társadalomba, és hagyjon fel a bűnözéssel!

Én a harmadik generációs EMO!

Szerző: Frances Horror

Dragonball: Evolúció (Dragonball Evolution)

2009/04/29

Az univerzumban egy állandó erő van: a gonoszságé. Az ő követei próbálják újra és újra a hatalmuk alá gyűrni a Földet – de ehhez meg kell szerezniük a misztikus tudást és erőt magukba sűrítő hét sárkánygömböt. A sötét terveket szövő Piccolo most újra visszatér: éppen, amikor Goku egy sárkánygömböt kap a születésnapjára titokzatos nagyapjától. A nagyúr, aki mindenre hajlandó, hogy megszerezze a gömböket, nem várat magára sokáig, és az alig 18 éves srácnak menekülnie kell: így keveredik bele élete legnagyobb, legkülönösebb és legveszélyesebb kalandjába.

Dragonball: Evolúció

A Kritika

Hirtelen ötletből indíttatva, mentünk be a Westend City Center-ben lévő Palace moziba. Barátom Zoli, szerette volna megnézni ezt a filmet. Nekem csak egy feltételem volt, akkor ülök be, ha ez nem egy animációs film. A jegypénztáros remek kedvezményt ajánlott, 500 Ft-os áron, egy mozikártyát aminek használatával, minden Palace moziban 10% kedvezményt kapunk, bármennyi jegyet vegyünk is! Ami a legmeghökkentőbb volt, hogy már most igénybe vehettük a kedvezményt. Így gyakorlatilag csak 230 Ft-ot fizettünk a kártyáért. Megvettük a szokásos 4 literes pop-cornt, és az 1 liter cola-t. Mire beértünk a terembe, a film már elkezdődött. Mikor elém tárult a nézőtér, megdöbbentem. A hatalmas teremben rajtunk kívül még öt ember foglalt helyet. Rögtön rájöttem, nem véletlen ez a kedvezmény, a gazdasági világválság először és leginkább a mozikra fog kihatni. Kíváncsi vagyok, mikor jönnek rá a filmgyártók, hogy a premier filmeket, hivatalosan csekély díjazás ellenében letölthetővé kell tenni.
Rögtön az első jelent beállításai egy másik film, (mi korábban a kedvencem volt) ugrott be. A címe Karate kölyök. Ezen a megrázkódtatáson, hamar túl tettem magam. A történetet egyáltalán nem ismertem, bár így utólag visszatekintve, semmit sem vesztettem vele. A tökéletesen átlagosnak mondható filmben, talán az egyedüli kimagasló teljesítményt az öreg Roshi mester (Yun-Fat Chow) nyújtotta. Vicces figura volt, igazán szórakoztató. Látvány, tekintetében középszintű teljesítményt sikerült csak elérnie az alkotóknak. A főszereplő Goku, aki egy 18 éves srác, tökéletesen felejthető alakítást nyújtott, az összes többi szereplővel együtt.
A filmből így utólag visszagondolva egy olyan pillanatra nem emlékszem, ami megragadott volna, vagy egyáltalán emlékeznék rá. Tökéletesen beleszürkül a mozifilmek kavalkádjába. Sajnálom, hogy pénzt adtam ezért az alkotásért. Ha itthon kezdtem volna DVD korongon megnézni, több mint valószínű, hogy rövid idő elteltével kikapcsoltam volna.
Elgondolkodom azon, kinek, vagy milyen korosztálynak ajánlanám ezt a mozit, és sajnos senki nem jut eszembe.

Értékelés:
Történet: 2
Látvány: 2
Szereplők: 1
Zene: 2
Műfajában: 3

Összesen adható pontok: 25
Kapott pontok: 10
42%

Szerző: Frances Horror

Frances a vámpír. – avagy életem igaz története. 4. rész.

2009/04/28

Nem tévedtem, a fűrész üzem az újjá épülő Atlantában tökéletes üzletnek bizonyult. Nem vagyok rá büszke, de rabokat béreltem a börtönökből, az olcsó munkaerő reményében. Sajnos akkoriban már a néger munka megfizethetetlen volt. A rabokat hozták a jenkik láncra verve, némi élelem és minimális fizetség adó gyanánt, és Atlanta újjá épülhetett. A halandó emberek nem is sejtették, hogy két nem e világi, halhatatlan, gyilkos lény gazdagodott meg a háborún. A városban, több házat is építettem magunknak, Ákos tökéletesen berendezte azokat, damaszt terítők, a legújabb Párizsból hozatott lakberendezési tárgyak. Abban az időben minden csodálatosan alakult. Jómagam, nem gyilkoltam embereket, hanem állatok vérén tengődtem, míg társam, naponta átlagosan két halandóval is végzett. Sokszor groteszk módon tette. A vadászatból hazahozta, áldozatait, az asztalfőn foglalt helyet, maga mellé ültette, az ájult halandót, csuklójából a vért kristály pohárba folyatta, mintha egy hordót csapolna. Minden egyes alkalommal megkínált engem is, és én megittam, nem tudtam ellenállni, bár emberi mivoltom mi megmaradt

Atlanta építése

Atlanta építése

Az életem, kezdett üressé, egyhangúvá válni, éreztem valahogy változtatnom kell. Európába vágytam, felkutatni a többi hozzánk hasonló kárhozott teremtést. Könyvtáram hatalmas volt, tartalmazta az összes, vámpírokról irt elbeszélést, amiknek természetesen jó része badarság volt, mégis egy dologban egyeztek. A kiindulási pont, és a történetek helyszíne, a kárpátokba kalauzolt el, Transzilvániába. Sok dologgal nem voltam még tisztában a vámpírlétemmel kapcsolatban, nem tudtam, hogy lehetséges meghalnom, bár ez utólag átgondolva dőre gondolat volt, mert valljuk be őszintén, hogy halhatna meg egy halhatatlan lény? Mégis úgy éreztem, Ákos tudja a megoldást.

Egy éjjel, feltettem neki a kérdéseket. Hogy lettél vámpír, hova lett, ki téged azzá tett, hogy halhatunk meg? Ákos sosem mondta el nekem a titkot, talán azért mert nem akart elveszíteni, vagy mert félt, hogy bosszúból megölöm, – nem tudom. Feldühödtem, és közöltem vele, elhagyom, Európába utazok, és ott kutatom fel a gyökereinket. Ákos harsányan felnevetett! – Nem hagysz el engem, te nem jöttél még rá, hogy a rabszolgám vagy? – Mikor ittál a véremből azzá váltál, emlékszel még? – Forró ölelésemre, mikor szívünk együtt dobogott, akkor érezted, a részemmé váltál. Mi tagadás, igazat beszélt. Kértem utazzon ő is velem, Ákos beleegyezett.

A vészívó

A fűrész üzemet, és a csodálatosan berendezett házakat Atlanta fő utcáján eladtam, jegyet váltottunk a legszebb luxus hajóra, mi Európába indult. Visszalátogattam, az ültetvényre. A házban már régóta nem lakott senki, a rabszolgák eltávoztak a túlvilágra, ujjakra pedig nem volt szükség. A berendezés mit sem változott, ugyanazok a bútorok helyezkedtek el mik akkor voltak divatosak, még csodálatos fiatal éveimben, mikor családunk az álmok világában élt. A fotelok fehér lepedővel letakarva, a szekrényeket és a használati tárgyakat finom por borította. Furcsa vízióm támadt, hirtelen benépesedett az öreg ház, ott volt mindenki, aki szeretett, és akiket én is szerettem, a háborúnak nyoma sem volt. Felhőtlen boldogság ült mindenki arcán. Pezsgővel kínáltak, és nekem az volt a legnagyobb gondom, melyik ruhámat öltsem föl, az esti bálra. Az álomkép szertefoszlott, le kellett dőlnöm, mert hirtelen gyengeség fogott el. Ákost pillantottam meg az ajtóban. A szemébe néztem, kecses mozdulatokkal, odalépett hozzám, átölelt, és a fülembe suttogta. – Tudom mit érzel, rám mindig számíthatsz, én veled maradok örökre. Meglepődtem ezeken a szavakon, az a sok idő, mit a reménytelenségben töltöttem, most új reménnyel kecsegetett. Ákost olyannak láttam, és éreztem, mint azon az éjjelen a háborúban, mikor kecses mozdulatokkal, közeledett és halált ígért. Most értettem meg igazán, milyen szerencsés vagyok, vele élhetek boldogságban, az idők végezetéig.

Hajnalodni kezdett, lóra pattantunk, ekkor láttam utoljára Rosdent.

Folytatjuk…

Szerző: Frances Horror.

Kierra Wilkonson interjú beharangozó.

2009/04/25

Ma estétől három napon át, Kierra Wilkonsonnal készült interjúmat olvashatjátok

Kierra Wilkonson

Kierra Wilkonson

Frances a vámpír. – avagy életem igaz története. 3. rész.

2009/04/24

A háború véget ért. Bekövetkezett az ami ilyenkor mindig. Az emberek elfelejtették miért is indult. Atlantát felgyújtották, három napon keresztül égett, és mikor a lángok elaludtak, egy új világ köszöntött be. Minden amiben hittünk, és az életvitelünk, eltűnt. Az utcákat jenki söpredék árasztotta el. Egy úri hölgy még gardedámmal sem tudott végig menni az utcákon, anélkül, hogy a felszabadított néger rabszolgák, vagy a fehér söpredék, ne tett volna nyálcsorgató szaftos megjegyzést.

Dadám a jó öreg Mami, ki rabszolga volt, de családtagként tekintettem rá, sírva tudatta, anyám halálát, és hogy apám megőrült.

Emlékszik még a jószág felügyelőnkre, John Burton-re – mesélte a néger öregasszony – fattya született, egy Atlantai lánytól. Édesanyja gondozta, tüdőgyulladást kapott, és elhunyt. Mikor édesapja, megkapta ezt a szomorú hírt, nem tudta feldolgozni, és belebolondult. A rossz hír, mélységesen megrázott, de Mami folytatta, a történetet.

Amikor a harcok Rosdent mellett folytak, a jenkik a házunkban rendezték be a főhadiszállásukat, és mikor tovább álltak mindent magukkal vittek. A Rabszolgák elmenekültek, csak mi a házi szolgálók maradtunk itt. Nincs mit enni, éhezünk. – Fejezd be! – utasítottam. Nem voltam képes tovább hallgatni a történetet. Sebes léptekkel, indultam az ültetvény fel. Tökéletes sötétség honolt, az égbolt felé fordítottam tekintetemet, öklömet a magasba emeltem, Állati módon üvöltve fogadtam meg, soha nem hagyom el Rosdent, mindent, ami szükséges megteszek, hogy ismét csodálatosan virágzó ültetvény legyen, mint a régi szép időkben.

Az áldozat

Titkomat, nem tártam fel, a ház népe és bolond apám előtt, ők érezték, hogy megváltoztam. Ákost különösképp nem kedvelték, szemeiben ördögi pillantásokat véltek felfedezni. Esténként, a közeli nyomortelepekre járt vadászni. Egy-egy alkalommal akár három embert is meggyilkolt. Hamarosan híre ment az el tünéseknek, és azt rebesgették, hogy a fura idegen Ákos, ki szedi áldozatait.

Egyik éjjel, Atlantába, a fogadóban mulattunk, Ákos két csodálatos teremtményt hódított meg. Ezek a nők nem voltak rongyosak, a legújabb Párizsi divat szerint öltöztek, drága parfüm illata lengedezett közelükben. Ákos elbűvölő modorával, teljesen levette őket a lábukról. Kértem ne gyilkolja meg e csodálatos teremtményeket, Úgy éreztem, ők az utolsó úri hölgyek, kik múltamra emlékeztettek. Bár teljesen tisztában voltam vele, kérésem semmit sem jelent a számára. Míg ő a lányokkal, mulatott, és pezsgőt ittak, én egy régi ismerőssel beszélgettem, ki az ujjá épülő Atlantában fűrészüzemet nyitott. Talán a legjobb üzleti vállalkozások egyikének bizonyult ez, és én nem gondolkodtam, rákényszerítettem, írja alá a fűrészüzem eladását bizonyító levelet. Ezek után könyörtelenül nyakába mélyesztettem éles fogaimat, és ittam a vérét, míg élet volt benne. Ákos eközben, az ölébe ültette, az egyik csodálatosan szép nőt, torkát összeszorította, másik kezével mozdulatlanságban tartotta a testet, külső szemlélő nem láthatta mi történik, avatatlan tekintet számára csóknak tűnhetett, mikor valójában a halálba küldte a csodálatos teremtést. Büszkén állt fel, az áldozat fejét félre hajtva, – barátnőd túl sok pezsgőt ivott – mondta, és a másik nő elé lépett.

Folytatjuk…

Szerző: Frances Horror.


%d blogger ezt kedveli: