Nagyvárad-Arad 3. rész.

by

A mai reggel nem volt olyan szép, mint tegnap. Ágyamból kitekintettem, az égboltra, de hatalmas fekete felhők takarták a napot. Elgondolkodtam, azon, hogy milyen átkos ébresztést kapjon ma kirándulótársam. Semmi frappáns egyedi megoldás nem jutott az eszembe, ezért gondoltam  egyszerűen felébresztem. Hatalmasat dobtam magamon az ágyban, mint egy partra vetett hal tenné, és oldalra fordultam, Zoli szeme már nyitva volt, és mosolyt láttam az arcán. Mivel jól ismer tudta, mire készülök. Nem sokat gondolkodtunk, szinte azonnal felkeltünk. Barátomnak remek ötlete támadt. Kérdezzük meg hány kilométer Arad, és nézzük meg azt a várost is. Csodálkoztam, hogy ez nekem nem jutott eszembe, egyből helyeseltem. Szokásos reggeli, teendők után összepakoltuk a cókmókunkat, majd elindultunk reggelizni.
Ezen a reggelen is lenyűgözött a fogadó kialakítása, leültünk a már megszokott asztalunkhoz, és a kedves középkorú felszolgáló asszony azonnal ott termet. – Hozhatom a reggelit? – kérdezte. Egyből válaszoltunk. – igen. Titkon reménykedtem benne, mivel az étekben nem nagyon szeretem a változatosságot, bár eltudom képzelni ez a véleményem sokatokat meglep, elmagyarázom miért. Imádom a finom ételeket, és ha egyszer olyat eszek ami ínyemre való, akkor egyszerűen szeretném átélni még egyszer azt az örömöt, amit korábban okozott. Fohászom meghallgatásra talált! Sonkát, sajtot, tojásrántottát, paradicsomot paprikát, teát, kávét tettek elénk. Jó kedvel láttam neki a reggeli lakomának.

Arad bazilika

Arad bazilika

Miután elköltöttük étkünket, autóba ültünk, kitárult a fogadó hatalmas fa kapuja, utunkat Arad felé vettük. Nem telt bele két óra és megérkeztünk. Leparkoltunk, mivel nem volt nálunk papír sem ceruza, ezért laptopomba felírtuk az utca nevét és a házszámot, ahol a személygépjárművünket leállítottuk. Megpillantottunk egy katedrálist, ami telis telided volt emberekkel, nem lepődtünk meg, mivel vasárnap delelőt 11 óra volt, ami a mise ideje, mint tudjuk. A szép épületek láttán azonnal lázba jövök, rohanvást elindultunk, és bementünk, eme templomba. Egyszerű volt mégis csodálatos. Néhány fényképet készítettünk, majd Magyarul kérdezősködtünk a járókelőktől. Nagyon meglepett, hogy szinte senki sem beszélte anyanyelvünket. Több mint fél órába került, mire két idősödő asszony információval szolgált arról, hogy mit érdemes itt megnézni, és merre találjuk az Aradi vértanúk emlékművét. Ekkor döbbentünk rá, a lehető legjobb helyen sikerült autónkal megállni, ugyanis pont előttünk, helyezkedett el az az utca ami ezen város látnivalóit rejtegette. Elindultunk, csodaszép kolosszálisan hatalmas épületeket láttunk, a városházát, a színházat, és nagy örömünkre egy templomot is megtekinthetünk, ahol Magyarul prédikált a pap, és a feliratok is anyanyelvünkön íródtak. Bár tudtam, nélkülöznöm kell, ha haza érek, mivel sajnos nem vagyok túl gazdag, mégis dobtam a perselybe pénzt. Szinte minden épületet lefényképeztünk, barátom sokat nevetett rajta. Zoli szívesen tréfálkozik a tipikus Kína turistákkal, kik kiugranak a  buszból, gyorsan lefényképezik az épületet, és visszaloholnak elfoglalják helyüket és máris robognak tovább.

A színház

A színház

Igen! -kiáltottam. Tudjátok korábban már meséltem, hogy gyengém a kis turista jármű, mi úgy néz ki mint egy vonat, nyitott kis kocsikkal. Újra elfogott a láz, láttam, már majdnem teli van, én ujjongva szaladtem felé, mint egy boldog kis gyerek. Épp időben értem oda, a jegy nem volt drága, nagyjából 80 Ft-nak megfelelő lei. Felpattantunk, a kis jármű azonnal elindult, nem volt egy átlagos utazás, száguldottunk, a hátsó kocsi folyamatosan kifarolt. Bejártuk azt az útvonalat, amit már gyalog is. Arra mindenesetre jó volt, hogy megtudtuk, gyalog messze lenne elmenni a vértanúk terére. Miután visszaérkeztünk, kiültünk egy Pizzéria teraszára, és rendeltünk egy egy darabot, a jól ismert olasz specialitásból. Cola-t kértünk mellé.

Az Aradi vértanúk emlékműve

A szoborcsoport

Teli bendővel, beültünk az autóba, és elhajtottunk a vértanúk terére. A környezet meglepett, egy kietlen puszta téren, hol nem volt más, a házak körülötte romosan, itt tehettük tiszteletünket a 13 aradi vértanúnak. Így is magával ragadott minket a történelem, és szívünket jó érzés fogta el.
Egy órát időztünk ott, majd elindultunk hazafelé. A nap már kezdett leszállni, mikor átléptük Budapest határát, bár remekül éreztem magam, mégis jó volt tudni, hogy itthon vagyunk.
Arad szerény város egy délelőtt végig lehet nézni az érdekes dolgokat, mégis mindenkinek ajánlom, és ha eljuttok egyszer oda, ne hagyjátok ki semmiképp a vértanúk terét sem.

VÉGE

Szerző: Frances Horror

Reklámok

Címkék: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s