Frances a vámpír. – avagy életem igaz története. 4. rész.

by

Nem tévedtem, a fűrész üzem az újjá épülő Atlantában tökéletes üzletnek bizonyult. Nem vagyok rá büszke, de rabokat béreltem a börtönökből, az olcsó munkaerő reményében. Sajnos akkoriban már a néger munka megfizethetetlen volt. A rabokat hozták a jenkik láncra verve, némi élelem és minimális fizetség adó gyanánt, és Atlanta újjá épülhetett. A halandó emberek nem is sejtették, hogy két nem e világi, halhatatlan, gyilkos lény gazdagodott meg a háborún. A városban, több házat is építettem magunknak, Ákos tökéletesen berendezte azokat, damaszt terítők, a legújabb Párizsból hozatott lakberendezési tárgyak. Abban az időben minden csodálatosan alakult. Jómagam, nem gyilkoltam embereket, hanem állatok vérén tengődtem, míg társam, naponta átlagosan két halandóval is végzett. Sokszor groteszk módon tette. A vadászatból hazahozta, áldozatait, az asztalfőn foglalt helyet, maga mellé ültette, az ájult halandót, csuklójából a vért kristály pohárba folyatta, mintha egy hordót csapolna. Minden egyes alkalommal megkínált engem is, és én megittam, nem tudtam ellenállni, bár emberi mivoltom mi megmaradt

Atlanta építése

Atlanta építése

Az életem, kezdett üressé, egyhangúvá válni, éreztem valahogy változtatnom kell. Európába vágytam, felkutatni a többi hozzánk hasonló kárhozott teremtést. Könyvtáram hatalmas volt, tartalmazta az összes, vámpírokról irt elbeszélést, amiknek természetesen jó része badarság volt, mégis egy dologban egyeztek. A kiindulási pont, és a történetek helyszíne, a kárpátokba kalauzolt el, Transzilvániába. Sok dologgal nem voltam még tisztában a vámpírlétemmel kapcsolatban, nem tudtam, hogy lehetséges meghalnom, bár ez utólag átgondolva dőre gondolat volt, mert valljuk be őszintén, hogy halhatna meg egy halhatatlan lény? Mégis úgy éreztem, Ákos tudja a megoldást.

Egy éjjel, feltettem neki a kérdéseket. Hogy lettél vámpír, hova lett, ki téged azzá tett, hogy halhatunk meg? Ákos sosem mondta el nekem a titkot, talán azért mert nem akart elveszíteni, vagy mert félt, hogy bosszúból megölöm, – nem tudom. Feldühödtem, és közöltem vele, elhagyom, Európába utazok, és ott kutatom fel a gyökereinket. Ákos harsányan felnevetett! – Nem hagysz el engem, te nem jöttél még rá, hogy a rabszolgám vagy? – Mikor ittál a véremből azzá váltál, emlékszel még? – Forró ölelésemre, mikor szívünk együtt dobogott, akkor érezted, a részemmé váltál. Mi tagadás, igazat beszélt. Kértem utazzon ő is velem, Ákos beleegyezett.

A vészívó

A fűrész üzemet, és a csodálatosan berendezett házakat Atlanta fő utcáján eladtam, jegyet váltottunk a legszebb luxus hajóra, mi Európába indult. Visszalátogattam, az ültetvényre. A házban már régóta nem lakott senki, a rabszolgák eltávoztak a túlvilágra, ujjakra pedig nem volt szükség. A berendezés mit sem változott, ugyanazok a bútorok helyezkedtek el mik akkor voltak divatosak, még csodálatos fiatal éveimben, mikor családunk az álmok világában élt. A fotelok fehér lepedővel letakarva, a szekrényeket és a használati tárgyakat finom por borította. Furcsa vízióm támadt, hirtelen benépesedett az öreg ház, ott volt mindenki, aki szeretett, és akiket én is szerettem, a háborúnak nyoma sem volt. Felhőtlen boldogság ült mindenki arcán. Pezsgővel kínáltak, és nekem az volt a legnagyobb gondom, melyik ruhámat öltsem föl, az esti bálra. Az álomkép szertefoszlott, le kellett dőlnöm, mert hirtelen gyengeség fogott el. Ákost pillantottam meg az ajtóban. A szemébe néztem, kecses mozdulatokkal, odalépett hozzám, átölelt, és a fülembe suttogta. – Tudom mit érzel, rám mindig számíthatsz, én veled maradok örökre. Meglepődtem ezeken a szavakon, az a sok idő, mit a reménytelenségben töltöttem, most új reménnyel kecsegetett. Ákost olyannak láttam, és éreztem, mint azon az éjjelen a háborúban, mikor kecses mozdulatokkal, közeledett és halált ígért. Most értettem meg igazán, milyen szerencsés vagyok, vele élhetek boldogságban, az idők végezetéig.

Hajnalodni kezdett, lóra pattantunk, ekkor láttam utoljára Rosdent.

Folytatjuk…

Szerző: Frances Horror.

Advertisements

Címkék: , , ,

Egy hozzászólás to “Frances a vámpír. – avagy életem igaz története. 4. rész.”

  1. Yuki Montana Says:

    Vámpirelli mikor fog színre lépni?:Phupsz most vált denevérréXD

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s