Frances a vámpír. – avagy életem igaz története. 5. rész.

by

Másnap éjjel, egy kocsit rendeltem, házunk bejáratához. A kocsis, busás pénzt kapott, hogy teljesítse utasításimat. Ákossal, felpakoltuk a koporsókat, és meghatároztuk az ulticélt, a Demeter luxushajó. Nem volt nehéz megmagyarázni, miért visszük a koporsókat, a luxuskabinjainkba, bár épeszű gondolkodás szerint, a raktérbe lett volna a helye, de egy olyan közeli hozzátartózó földi maradványait, mi roppant értékes volt a számunkra, nem tarthattuk másutt.

A Demeter

A Demeter

Igaz a hajó csak másnap hajnalban futott ki a nyílt tengerre, mégis rengetegen, ünnepeltek a kabinjukban, táncoltak, közéletet éltek. Ákossal, kipakoltuk ruháinkat, és használati tárgyainkat, majd elindultunk a hajó orra felé. Végignéztem a városon, előttem az óceán, szőrnyű érzés kerített hatalmába, tudtam soha többet nem térek már vissza.
Másnap mikor eljött a szürkület, és felébredtem, Ákos már a fotelba, a kandalló mellett ült, meredten nézte a tűz lángnyelvét. Odaléptem hozzá, kezemet a vállára tetem, és arcomat a fejéhez, nyomtam, éreztem rajta, a különlegesen finom parfüm illatát. Ő megsimogatta a kezemet, és ezt kérdezte. – Frances, miért kutatod, a vámpírok, keletkezésének titkát?  Nem válaszoltam kérdésére, mert úgy éreztem, ő nem értheti meg. Egyszerű kíváncsiság vezérelt, mivel tudtam időm végtelen, erre is sort kerítettem.
A Hajón furcsa mód nem voltak patkányok és semmiféle élősködő, ugyan néhányszor találkoztam, csonttá száradt testükkel, de élő példányra nem leletem. Éhségem elviselhetetlen fájdalmat okozott, ezért kénytelen voltam, embereket ölni, hogy életbe maradhassak.
Miközben hajónk a Demeter, a fekete tengeren haladt, különös láz ütötte fel a fejét, az utasok között. Számukra megmagyarázhatatlan halálos kor volt ez, nem is sejtették, hogy mi vagyunk a métely. Mire megérkeztünk Várnába, az utasokat megtizedeltük.
Meglepődtünk, mikor kiszálltunk, megrendelt kocsink sehol sem volt. Utastársunk, ki szintén a lázzal küszködött ezt mondta nekünk: „Ne aggódjanak, gyors ám a holtak útja”  Egy fekete színű, kocsi, mi elé fekete lovak fogtak, érkezett. Kékes poklokon keresztül mentünk, farkasok üvöltése kísért utunkon. Hamarosan megérkeztünk, egy fogadóhoz.
Kicsiny egyedülálló épület volt a kárpátok tetején. Az ajtó fölött egy feszület lógott, és gyűrűként vette körül egy foghagyma füzér. Jól tudtam mit jelent ez a kombináció, bár tökéletesen tisztában voltam vele, hatása nincs, és nem tud távol tartani minket. A kicsiny tölgyfaajtó kitárult, egy görnyedt hátú asszony sietett felénk, – Jöjjenek, be uraim, siessenek – sürgetett a fogadósné. A kocsisnak, megparancsoltam, hogy hordja fel mindkettőnk, holmiját, a szobánkba, tudtam pontosan mit teszek, a tetőtérben lévő szobánk, kívülről volt megközelíthető, így senki nem láthatta, a koporsókat.
A csárda berendezése szerény volt, gyalult nyersen lakkozott tölgyfa asztalok, előtte padok, és mindenhol feszület foghagyma. Miután beléptünk a jobb oldali sarokból egy torz félszemű alak ugrott elénk. – Urak a ha nem akarjátok, hogy véreteket vegye egy vámpír azonnal menjetek innen! – mondta. Hirtelen elé ugrott egy helybéli, és a másik pedig kezével befogta a száját.

A havas Kárpátok

A havas Kárpátok

Egy úriember, ki nem illet a társaságba, és a legújabb angol divat szerint öltözködött, asztalához invitált. Borral kínált minket, nem tudhatta, hogy mi már sohasem iszunk bort. Szomorúságot láttam a szemében, amit állandó részegséggel próbált feloldani. Mondandójából megtudtuk, hogy feleségével érkezett, eme kisvárosba, hogy egy házat adjon el Angliában, egy gazdag földbirtokosnak, ki elragadta, asszonyát, és meggyilkolta, az általunk is jól ismert módon, nyakából vért szívott, míg az asszony teste csont száraz lett. Egyből felkeltette, érdeklődésemet.
A kárpátok tetején, egy hatalmas kastélyban, hol a sátán, lakik ágyasaival, perverz gyönyöreik közepette, naponta, több falusit gyilkolnak, meg. A vérükben fürdenek, és isszák azt. Nappal a pincében elbújva alszanak, mert a fényben nem tudnak létezni. Grófnak nevezi magát, és szolgálói a helybéli cigányok minden parancsát lesik uruknak, és védelmezik álmát!
Esküszöm, addig nem halok meg, míg el nem pusztítom őket, isten engem úgy segéljen. – mondta, az idegen. Feje oldalra dőlt, mély álomba szenderült a részegségtől.
Hajnalodott már, mikor Ákossal nyugovóra tértem.

Folytatjuk…

Szerző: Frances Horror

Reklámok

Címkék: , , ,

2 hozzászólás to “Frances a vámpír. – avagy életem igaz története. 5. rész.”

  1. csík xénia Says:

    most akor léteznek vámpírok???

  2. msucr3 Says:

    ez beteg XD

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s