Frances a vámpír. – avagy életem igaz története. 6. rész.

by

Már hajnalodott mikor, a szobánkba értünk. Félretoltam a koporsóm tetejét. Csodálatos kelmét pillantottam meg, benne, egy vörös damaszt lepel, egy színarany halotti maszk. Megpördültem Ákos nyughelye felé, de öt már nem láthattam. Azonnal rájöttem, neki köszönhetem eme csodaszép ajándékot. Nem kellett sokat töprengenem, ha magamra húzom, a lepelt, és az arcomra borítom a színarany maszkot, akár álmomban is felnyithatják a koporsómat, nem tud a napfény kárt tenni bennem. Erőtől duzzadtam, talán köszönhető volt ez a környezet változásnak, és a reménynek, hogy eme kietlen zord vidéken, hol hasonló teremtmények élnek mint mi, kiket a helybéliek a vér istenének tartanak, vagy az áldozatok a sátánnak, ki a hegy csúcson lakik ágyasaival. A csodálatos és egyben hatalmas esélyt, fajtánk kialakulásának történetét, mit vágytam mint anya a születendő gyermekét.

Könny

A néphiedelemmel ellentétben a vámpírok nappal nem alszanak, hanem meghalnak. Bőrük kifehéredik, tökéletes merev állapotban, lélegzet vétel nélkül fekszenek jó halott módjára. Ebben az időben sebezhetők, de így sem egyszerű ezt véghez vinni, mivel ha a koporsó vaksötétjébe kevés fény jut, öntudatlan állapotban, viszont erejük tejében gyilkolnak, Kezük a gyanútlan áldozat nyakára fonódik és eltöri azt, mint cséphadaró a piros pitypangot. Semmi más nem árt ezen vérszopó sátáni fajzatoknak, csak a napfény, és a tűz. Ha sikerül is elégetni egy vámpírt, hamvait szét kell szórni, mert képes regenerálódni, és elképzelheti mindenki, mit tesz az első halandóval, aki a közelébe kerül.
Mikor felébredtem, szokás szerint Ákos, már javában a kandalló mellett ült, egy egyszerű ám de kényelmes faragott hintaszékben. Morbid humorát bizonyítja a vér mit borospalackba töltött, és mint átlagos halandó poharazgatott. – Végre felébredtél, már azt hittem megszabadultál nyomorúságos életedtől – mondta Ákos. Iszonyú éhes voltam, felkaptam a palackot az asztalról, inni kezdtem a vért. Néhány korty után döbbentem rá, nem emberi vér volt ez. Meglepődtem, de titok maradt érzésem Ákos előtt. Ajkaim kipirultak, szívverésem fokozódott, erőmet visszanyertem.
Mikor kiléptünk a fogadóból, hatalmas pelyhekben hullt a hó. Úgy döntöttünk, megmásszuk a hegyet, mivel Drakula kastélya a legtetején állt. Könnyed mozdulatokkal haladtunk célunk felé, mint mikor  egy óriás gyík oson felfelé egy függőleges, ám de sima felületen. Nagyjából 800 méter magasságban lehetünk, mikor halál félelem fogott el. – Nem vagyok képes tovább haladni, leesek. – mondtam. Ákos harsány nevetésbe tört ki – Frances, ha leesel akkor sem történhet semmi bajod, hiszen hallhatatlan vagy. Nehezen tudtam elfogadni ujra és ujra, mit már jómagam is tudtam, de  ismét erőre kaptam biztonság érzetem megnőtt, hatalmas tempóval kúsztam fölfelé.
Hamarosan egy ódon kastély bejárata előtt álltunk. Körülöttünk az éjszaka teremtményei, sündörögtek, néha nyüszítettek, vonyítottak. A hatalmas faragott tölgyfa ajtó résnyire nyitva állt. Beléptünk. Óriási előtér tárult a szemünk elé, közepén egy széles lépcső, ami az emeletre vezetett. Minden foka drága vérvörös bársonnyal borítva. Két oldalt gyertyatartók. Kicsit beljebb, egy szobát pillantottunk meg, ahonnan gyertyafény szűrődött ki. Arra felé vettük utunkat. Egy könyvtárszobába jutottunk. A falakat nyers fa polcok borították, mik telis, telided voltak könyvekkel. Középen egy asztal állt, előtte magas támlás bársonyfotel, rajta megsárgult újság. Az ablak alatt kandalló, benne tűz lobogott. Soha életemben nem láttam még ennyi sok könyvet. Jó érzés fogott el, ösztönösen megéreztem, a teremtés bölcsőjébe csöppentünk. A kíváncsiságunk tovább vitt minket a szemben lévő szobába. Ízlésesen berendezett társalgó, vadász trófeákkal a falakon, színtiszta aranyból készült gyertyatartók világítottak, mesterien faragott asztal a közepén, körülötte a másik szobából már jól ismert magas támlás fotelok. Egy emberöltő kevés lenne leírni, azt a csodaszép, ízléses berendezést, ami itt tárult a szemünk elé.

Könyvtárszoba

Az ablak előtt egy magas szikár férfi állt. Vérvörös palástban, hosszú haja, mi ezüstösen csillogott, könnyed módon hűlt a vállára. – Halottam rólatok szolgáimtól. Nagyon örülök, hogy elmerészkedtetek szabad akaratotokból szerény hajlékomba. Hangja megnyugvást sugárzott, ritmikus dallamos volt. Néhány lépést tett felénk. Azt hinné az ember, ha valaki rendelkezik a repülés tudományával kihasználja azt, ám ismeretlen vendéglátónk, kecses ám de határozott léptekkel közeledett.
A nevem Drakula – mondotta.

Folytatjuk…

Szerző: Frances Horror

Advertisements

Címkék: , , ,

Egy hozzászólás to “Frances a vámpír. – avagy életem igaz története. 6. rész.”

  1. szekeres kinga Says:

    rohadt jó.de aki eltudja küldeni a filmet dvd-n,akkor írjon a :szekereskinga_kingy@windowslive.com

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s