Archive for 2009. szeptember

A Rock ‘N’ Roll aranykora 7. rész. Chuck Berry az “őrűlt” Rock And Roll gitáros 2. rész.

2009/09/30

Korai évek
A szomszédos borbély gyámkodása alatt Berry egy négyhúros tenor gitárbólmegépített egy szokásos hathúros darabot, és hamarosan East St. Louis klubjaiban találjuk, mindenhol fellép ahová hívják. Tehát az ifjú Chuck már koratizenévesként érzi és játssza a bluest. 1953 elejére már fellépett a Johnnie Johnson Trióval – ahogy azt az 1987-es Taylor Hackford filmben (“Chuck Berry: Hail! Hail! Rock ‘n’ Roll“) hallhatjuk – a zenekar Kelet St. Louis (Illinois) egy népszerű klubjában játszott, a Cosmopolitanben. Az együttes névadója Johnnie Johnson pianista, akivel Berry sokáig, Johnson 2005-ös haláláig dolgozott együtt. Jóllehet a zenekar legfőképp bluesokat és balladákat játszott, abban az időben a helyi fehér közönség körében a legnépszerűbb a hillbilly zene volt. Berry írja: “Igazából rákényszerítettek bennünket country cuccok előadására. Az eredeti fekete közönségünk körében egyre többen suttogták ‘ki az a fekete hillbilly zenész a Cosmóban?’, néhányszor ugyan kinevettek, de aztán ők is kezdték elfogadni és élvezettel hallgatták és táncoltak erre a zenére.” Berryék úgy számoltak, hogy ez a fajta show nagyobb fehér közönséget is hozhat a klubnak és a zanekarnak. Hisz’ az ő zsebükben volt a pénz! Nat King Cole és Muddy Waters dalait is játszani kezdték. “Nat Cole-t hallgatva rögtön arra gondoltam, hogy ezeket a dalokat bizonyos távolságtartással kell elénekelnem.” – mondta – “Muddy Waters dalai arra ösztönöztek, hogy kiszabadítsam, felhozzam őket a közeg börtönéből, ahonnan jöttek, a gyapotföldekről. Amikor hillbilly dalokat játszottam, arra törekedtem hogy még keményebbek és fehérebbek legyenek. Mindent egybevetve, az volt a szándékom, hogy a fekete és a fehér közönséget is megtartsam, a legkülönbözőbb dalokat adhak elő, mindet a saját nyelvén.” Berry érzéke a show-hoz, párosulva feltűnő tehetségével, kimeríthetetlen ötleteivel, hogy új verzéket adjon az öreg favoritokhoz, kedvencekhez, hamarosan azt eredményezte, hogy neve vidékszerte közszájon forgott. A Johnny Johnson trióból gyorsan Chuck Berry Trió lett, és az Ike Turner’s Rhythm Kinggel igazi versengésben a fekete közösség fő attrakciójává, kedvencévé vált.

Chuck Berry

De Berry ennél többre vágyott. Lemezt akart készíteni.

1955 májusában Chuck Berry Chicagóba utazott, ahol találkozott Muddy Watersszel, aki egy rövid beszélgetés során azt javasolta, vegye fel a kapcsolatot Leonard Chessszel a Chess Recordstól. A Chess az electric blues alapkadója volt. Berry úgy vélte, hogy a Chess-t nyilván blues-ai fogják inkább érdekelni, így meglepődött, hogy – miután meghallgatta Berry otthon készült demo-szalagját – az Ida Redhillbillyje keltette fel leginkább Chess érdeklődését. Ezekben az években Chess azt észlelte, hogy kezd szűkülni a piac, és kutatta mi van a rhythm and blues-on túl, ami kimozdíthatná, fellendíthetné a stagnáló eladásokat. Úgy gondolta, Berry lehet az a művész, aki ezt megteheti. 1955. május 21-én felvették a Maybellene-t (ez lett az Ida Red új címe) Johnny JohnsonnalJerome Greennel (Bo Diddley zenekarából) ,Jasper Thomas dobossal és a blues-legenda Willie Dixon basszusozott. A Maybellenefelkerült a poplistákra is és 1. helyezett lett a rhythm and blues listákon. A Rolling Stone későbbi véleménye szerint a Maybellene-nel született meg rock and roll-gitározás. A dalt eredetileg Bob Wills vette lemezre 1938-ban Ida Red címmel ésRuss Frato volt a szerző. Az Ida Red lényegében egy tradicionális amerikai hillbilly hegedűszólam a 19. századból, és sokszor sokan feldolgozták az idők során a kezdetektől Bob Wills 1938-as verziójáig, ami lényegesen több volt mint egy hagyományos hegedű feldolgozás. Zongora volt benne, steel gitár és a country dalok előadásaiban akkor még szokatlan dob kísérte. Ez a cucc volt Berry felvételének bázisa. (A B oldalon a Wee Wee Hours szerepelt.) A számot a későbbiekben rengetegen feldolgozták Az All Music Guide több mint 70-et ismer, köztük van ElvisPresley, Chubby Checker és Carl Perkins is. Bár a lemez csak a 20-as helyezések közé került be a Billboard poplistáján, da a hatása felmérhetelen és abszolút alapvető a maga nemében. Végre megtörtént, hogy egy fekete rock & roll korong a legszélesebb közönségrétegnek bejött; a fehér tizenévesektől a Dél hillbilly közönségéig, zenészeiig (a fiatal Elvis Presley-nek még egy éve volt az országos áttörésig, gyorsan át is vette show-jába a Maybellene-t). Sikerében nagy szerepe volt Berry ragyogó 24 ütemnyi gitárszólójának a középrészben, a szöveg fantáziadús rímeinek, a tiszta erőteljes dobolásnak, mind-mind jelezte, a rock and roll megérkezett, nem vitás. A New York-i disc jockey-nek, Alan Freed-nek igen nagy szerepe volt abban, hogy mindez eljutott a fehér tizenéves közönség fülébe. Feed részt kapott a Chesstől a szerzői jogdíjakból a reklámért. Freed volt az első fehér DJ/promóter, aki következetesen alkalmazta Berryt extravagáns showműsoraiban a Brooklyn Fox és a Paramount színházakban (többségükben fehér közönség előtt); és amikor Hollywood filmbe szólította egy év múlva és később, Freed biztosította, hogy Chuck szerepeljen vele – a Rock! Rock! Rock! , a Go, Johnny, Go! , és a Mister Rock’n’Roll című filmekben. Alig egy éven belül Chuck az egy este 15 dollárt kereső fekete blues-pickerből szenzáció lett, s ezzel megérkezett a szórakoztató zene egy új korszakának hajnala, amit rock & rollnak hívunk.

1956 júniusának végére Barry Roll Over Beethoven -je a 29. a Billboard Top 100-on. (A B oldalon a Drifting Heart.) A Rolling Stone és Cub Koda (All Music Guide) szerint ezt a dalt arra való reakcióként írta, hogy húga Lucy állandóan klasszikus zenét játszott az otthoni zongorán, amikor Chuck saját zenéjét akarta volna zongorázni.

Berry korai LP-i főleg jól előadott blues és rhythm and blues sztenderdeket tartalmaztak. 1957 őszén Berry csatlakozott az Everly BrothersBuddy Holly és más feltörekvő, új rock and roll sztárok Egyesült Államokat bejáró turnéjához. Slágerei 1957 és 1959 között tucatszám szaporodtak, kislemezei rendre a Top 10 éllovasai közé tartoztak mint a School Days, a Rock and Roll Music , a Thirty Days , a Sweet Little Sixteen, a Carol, a Too Much Monkey Business, a Brown Eyed Handsome Man , aBack in the U.S.A. , a You Can’t Catch Me , a Little Queenie és a Johnny B. Goode . Ezek a számok a mai napig játszott alapművek. Könnyed blues melódiák country and western hatással elejüktől végükig gazdagon pengetett gitárhangzással, virtuóz és hangulatos szólókkal, fel lehet fedezni bennük némi latinos, spanyolos mellékízt is – ilyen például a La Juanda és a Havana Moon.

Chuck Berry két korai rock’n’roll filmben is feltűnt. Az első – a Rock, Rock, Rock – 1956-ban került mozikba, ebben a You Can’t Catch Me-t játszotta el. Egy 1959-es filmben rövid szöveges szerepet kapott, a Go, Johnny, Go!-ban önmagát játszottaAlan Freed, a híres New Yorker disc jockey (Moondog) mellett. Itt is előadott pár dalt (Johnny B. Goode, Memphis, Tennessee, Little Queenie)

Folytatjuk…


Ismerd meg Japánt 1. rész.

2009/09/27

Létezik egy ország, törékeny planétánkon, melynek vezetői azt gondolják magukról, hogy mindenben dönthetnek, és ők irányítják a világunkat. Azt hiszem mindenki kitalálta melyik földrésznyi államra gondolok, de ha mégsem álljon itt a hitelesség kedvéért, az Amerika Egyesült Államok. Ezen könnyen befolyásolható nép vezetői, több esetben bebizonyították, hogy élet és halál urai. Sosem gondolnak senkire, csak a maguk hasznát lesik, viszont azt minden erkölcsösség és mélyebb megfontoltság nélkül teszik. Emlékezzünk csak, milyen irtó hadjáratot indított a világ egyik legszegényebb országa, Afganisztán ellen. Mennyi de mennyi ártatlan ember életét oltották ki csak azért, hogy az akkori Amerikai elnök George W. Bush, családjának fegyvergyára, hatalmas haszonra tegyen szert. Semmi csodálkozni való nincs ezen, hisz ahhoz, hogy egy ember ebbe a pozícióba juthasson, annak nagy ára van, és természetesen mindenre képes, mit sem számít neki a te vagy az én életem, s lehetősége is van rá, hogy ezt megtegye. Ne legyetek naiv gondolkodásúak, hogy nem létezik az amit a filmekben láttok, hatalmas összeesküvések, melynek kiterjedését és méreteit emberi ésszel elképzelni is nehéz.

Talán a legkirívóbb eset 1945 Augusztusában 6-án történt, mikor az USA atombombát dobott egy Japán kisvárosra, melynek neve abban a pillanatban beíródott a történelem könyvekbe, nyilván ti is tudjátok melyik volt ez, Hirosima. Azonban a nagyravágyó és erejét fitogtató Jenkiknek ez sem volt elég, ugyanis három nappal később, egy újabb bombát dobtak egy másik másik japán településre melynek neve Nagasaki.

Atomtámadás Hirosima felett

Atomtámadás Hirosima felett

Nézzük mit értek el vele. Hirosimában abban az időben 250 000 ember lakott, ebből az atomrobbanás következtében, azonnal elhunyt 80 000 (!) halandó. Nagasakiban is hasonló volt az elhalálozás aránya több mint 60 000 ember égett porrá. És az épületek a föld szintjével kerültek egy vonalba. Aki nem halt meg, az vagy megégett, vagy pedig egy különös, akkor még ismeretlen, ám szőrnyű betegség áldozatává vállt, melyet ma már úgy ismerünk, sugárfertőzés.

A céljukat, igaz szörnyű és kegyetlen áron de elérték. Hirohito császár utasítására Japán megadta magát, s kapitulált.

Hirohito császár 1901-1979

Hirohito császár

A Második világháború, melyben 61 állam vett rész és 40 ország vált hadszíntérré, összesen kb. 55 millió (!) áldozatot követelt (gondolom az USA akkori vezető számára elenyészőnek számított, az a 140 000 ártatlan Japán állampolgár, idősek, öregek, férfiak, és nők, homoszexuálisok, másként gondolkodók, mivel ők csak egy statisztika részévé váltak). Ha így nézzük, akkor valóban, de felmerül bennem a kérdés és megborzongat, szabad e akár egyetlen emberi életet is kioltani, bármilyen célból? Természetesen semmi esetre sem. Napjainkban ha elesik egy Amerikai katona valahol a világon, akkor azonnal nemzeti gyászt rendelnek el, és napokig csak ezzel foglalkoznak, ami szép dolog, de kérdezem én, mi jogosítja föl őket ara, hogy a mai napig gaztetteket kövessenek el az egész világ ellen? Semmi!

A Történet, érdekes részét képezi, az a tény, hogy az első atombombát szállító B-29-es bombázó melynek pilótája Paul Warfield Tibbets volt, édesanyjáról nevezte el repülőgépét (bizarr gondolat, a teremtés és a halál ilyen módon való megcsúfolása…). Később e szavakkal emlékezett ama pusztító napra: „A város, amelyet oly tisztán látunk a napfényben, egyszerre egy ronda füstfolttá változott. Teljesen eltűnt a füst és tűztakaró alatt.”

Enola Gay és a pilótája

Enola Gay

Az Amerikai Egyesült Államok vezetői arra viszont nem gondoltak, milyen további következményei lesznek ennek a három napnak. Új korszak vette kezdetét a történelemben, melynek neve: Atom kor lett (akkor még nem tudhatták, de ma már tisztában vagyunk vele, hogy nagyon veszélyes vizekre eveztek, eme pusztító fegyver kifejlesztésével. Érdekes és egyben bizarr tény, hogy 1961-ben a Szovjetunió az atomfegyvereivel kétszer el tudta volna pusztítani a világot. Az USA ötször (!) ekkora arzenállal rendelkezett. A két nemzet vezetői egy dologban egyet értettek, a katasztrófa elkerülhetetlen, csak az volt a kérdés, hogy ki nyomja meg elsőnek azt a bizonyos gombot.)

Mivel teljesen felháborít eme ősi Japán kultúra elleni támadás ezért több részes mindenre kiterjedő cikksorozatot indítok „Ismerd meg Japánt” címmel, ezzel tisztelegve az 1945 augusztusában elhunyt áldozatoknak.

Emlékezzünk együtt: Kérlek te is gyújts egy gyertyát Hirosima, és Nagaszaki áldozataiért. (Nem kell hozzá sem regisztráció, és pénzbe sem kerül e szolgáltatás.) A Gyertyagyújtáshoz kattints IDE.

Folytatjuk…

Szerző: Frances Horror

Véleményem a No.1 internet celeb Hoolie Scene-ről.

2009/09/26

Úgy érzem elérkezett az idő, hogy tisztába tegyünk bizonyos dolgokat a nyilvánosság előtt, és ezzel remélhetőleg megszűnnek az acsarkodások és a rosszindulatú tevékenységek is, melyek különösebb kárt nem tudnak okozni, azonban kellemetlen hallgatni őket.

Tegnap kaptam egy kommentárt, egy volt kedves barátomtól, aki ebben a megjegyzésben világosan a tudtomra hozta, hogy többet nem kíván velem szóba állni, és teljese elhatárolódik tőlem, mivel korábban mélyen megsértettem az érzéseit, és ö nem képes ezen túllépni. Ezt elfogadom, akceptálom, és ezzel számomra ez az ismeretség tovább nem létezik. (persze az semmit sem számít, hogy ö is megsértett engem, a saját véleménye szerint. Erre van egy jó közmondás, más szemében a szálkát is észreveszed, de a sajátodban a gerendát sem.) A fent említett tényt a-képp erősítette meg, hogy nevetségesen, magázódó hangnemben írta a kommentárját. Két dolgon gondolkodtam el. Az egyik: Ha ő saját magát toleránsnak tartja (márpedig annak tartja!) akkor miért nem képes ezen az eseten túllépni, amikor Hoolie Scene akit valójában érintett, képes volt. Ha jól belegondolunk, igazán csak ö lehetne megsértődve. A másik: Amikor tisztán és félreérthetetlenül ki szeretnék szállni ebből az általatok „pocskondiázásnak” nevezett időszakból, miért kell erővel visszarántani engem, miért nem lehet békén hagyni, és örülni a nyugalomnak? (a kérdés költői, nem várok rá választ) A Kommentárt bemásolom ide, természetesen név nélkül, hogy ne érje csorba a fent említett személy becsületét. Előző mondatomból is kitűnik, hogy én ezúttal is védem az ő becsületét, mert úgy gondolom, nem az az erős aki üt, hanem aki állja.

A kommentár:

“Megakadt a szemem a címen, ahol tulajdonképpen azt írja, hogy Ön Hoolie Scene barátja 
Nos kedves Frances, remélem emlékszik egy bizonyos gyalázó cikksorozatra, aminek letörléséért oly sokat fáradoztam és amiért megkaptam Öntől a kétszínű jelzőt.
Majd folytatnám a következővel: “A fent említett névtelen semmitmondó kezdő blogger, úgy érzi megregulázhat, de ebben nagyot téved. Megértem teljesen törekvését és célját, ami a következő. A hátunkon felmászni a csúcsra, és oly hatalmas nézettségre szert tenni mint a mi blogjaink.”
Ne feledje el, hogy Ön hol kezdte és, hogy az Ön szavaival éljek, “kiknek a hátán mászott fel”, hogy elérje ezt a nézettséget.
Szóval, ha tanácsolhatom, Ön is nézzen bele abba a síktükörbe és azután nyilatkozzon.
Üdvözlettel, “Moderálva”.
(szándékosan írtam magázva, ezzel is kifejezve eme blog szerzőjétől való elhatárololódásomat)”

Hoolie Scene

Sosem voltam haragtartó, bár kissé kocka gondolkodásom van, amit más szóval úgy tudnék megfogalmazni, fekete vagy fehér dolgok léteznek csak számomra, a köztük levő árnyalatok, azok melyeket nem veszek figyelembe. Teljesen tisztába vagyok vele, hogy ez nem jó, de mit tegyünk, ilyen vagyok, és változtatni nem nagyon tudok ezen. Ebből még egy fontos dolog adódik, ami viszont sok esetben pozitív, vagy nagyon szeretek valakit, vagy nagyon gyűlölök. Minden új ismeretség kezdetén, teljesen pozitívan állok az emberekhez, viszont ha hozzám negatívan állnak, akkor én ellenségessé válok (tudom ne is mond, ez rossz tulajdonság).

Még a nyár előtt, úgy véltem, azzal segítek legtöbbet az embereknek, ha elmondom, korábban milyen dolgokat csinált Hoolie Scene, s miután elmúlt a nyár én újra felvettem vele a kapcsolatot, amire tulajdonképpen egy általa írt, azonban a kérésemre törölt blogbejegyzése sarkalt, ergo ezt neki köszönhetem, az ö valóságos, és nem mű, toleranciájának. Elmeséltem neki, hogy sok közös barátunk ismerősünk, az utóbbi időkben teljesen pozitívan ítéli meg személyét, és nagyon örülök a változásnak, büszkévé tett, hogy képes volt a korábban általa ígért 180 fokos fordulatot tökéletesen megvalósítani. Ezen beszélgetés után egyre több időt szántunk MSN.-en keresztül a retorikára, és bátran kijelenthetem, nagyon jó viszony alakult ki köztünk. Mint láthatjátok, egymás blogajánlójában is szerepeltetjük másikunk naplóját is. Mivel büszke vagyok rá, hogy Hoolie Scene ismerőse lehetek ezért töröltem a róla korábban általam irt negatív hangnemű cikkeket. Ne higgyétek, hogy ő kért meg rá, vagy bárki más kedvéért teszem ezt, egész egyszerűen azt gondolom, mivel teljesen aktualitását vesztette a múltnak azon része, ezért semmi esetre sem szeretném, hogy esetlegesen Hoolie Scene életében, ez bármiféle, akár iciripiciri kis hátrányt is okozzon. Világ életemben hittem abban, ha valakiben kellő akaraterő van, akkor képes a változtatásra, amit fent említett barátom tökéletesen bebizonyított.

Hoolie Scene

Kedves Hoolie Scene, még egyszer gratulálok neked, és további nagyon sok sikert kívánok az iskolához, amit újra kezdtél, remélem az életben minden vágyad teljesül, és további sok örömöt tudsz majd szerezni az embereknek, és magadnak is!

Remélem ezek után megszűnnek az EMO és EMO közeli körökből érkező támadások, mind Hoolie Scene, és mind az én irányomba is. Akinek esetleg nem lenne szimpatikus őkelme, kérem ne ítélje meg negatívan minden alap nélkül, hanem tegye félre érzetét, és ismerje meg őt, s garantálom boldogabb ember lesz ezáltal.

Kedves Hoolie Scene a Szubjektív magazin, és jómagam segítségére ezentúl mindenben számíthatsz, és elnézést kérek a korábbi dolgokért is.

Szerző: Frances Horror

Meghalt Bujtor István

2009/09/25

Bujtor István július végén, életveszélyes állapotban került a veszprémi kórházba. Állapota fokozatosan, lassan javult, és tegnap arról érkezett hír, hogy a művészt kiengedték a kórházból, és rehabilitációját Budapesten folytatják, azonban pénteken egyelőre ismeretlen okokból rosszabbodott Bujtor állapota és egy fővárosi kórházban elhunyt.

Bujtor István

Bujtor István

Bujtor Istvánt az 1980-as A Pogány Madonna óta szinte mindenki a dörzsölt, vitorlázást és nőket sem megvető balatoni nyomozó, Ötvös Csöpi szerepéből ismeri. Csöpi és partnere, Kardos doki (Kern András) összesen négy bűnügyet göngyölítettek fel a moziban (a Madonna után jött a Csak semmi pánik, Az elvarázsolt dollár és a Hamis a baba), tíz év kihagyás után, a 2000-es években pedig átköltöztek a kisképernyőre, hogy a Zsaruvér és csigavér-tévéfilmekben folytassák a balatoni nyomozást.

Az eredeti Ötvös csöpi-filmek valami egészen egyedit tudtak: a korábban magyar filmen nemigen létező vicces akciókrimik menőségükkel elérhető közelségbe hozták a nyugatot, miközben a mindenki számára ismerős és kedves balatoni hangulatot árasztották magukból. Bujtor nem véletlenül találta ki, hogy az Ötvös Csöpi-filmek helyszíne a Balaton legyen, szenvedélyes vitorlázó, hatszoros magyar bajnok volt.

Persze az 1942-es születésű Bujtor karrierje nem Csöpivel kezdődött. A közgazdász végzettségű Bujtor első filmszerepét az 1964-es A kőszívű ember fiai-ban játszotta, első főszerepét pedig az ugyanebben az évben bemutatott Máriássy Félix rendezte Karambol-ban alakította, ahol féltestvérével, Latinovits Zoltánnal játszott együtt.

Bujtor István és Kern András a Hamis a baba című 1991-es filmben

Butor István Kern András a Hamis a Baba című filmben

Folyamatosan kapta a filmszerepeket, miközben színházban is játszott: pályája során tagja volt a győri Kisfaludy Színháznak, a József Attila Színháznak, a Pécsi Nemzeti Színháznak, a Vígszínháznak, a székesfehérvári Vörösmarty Színháznak és a veszprémi Petőfi Színháznak, melynek 2007 végétől igazgatója volt.

Forrás: Index

Botrányos?! Szubjektiv? Negatív? Pozitiv? FloO Famous, Hoolie Scene, Hopa Panik, És aki megalázza őket, vagy épp kiáll értük? A Barátjuk: Frances Horror.

2009/09/24

Kénytelen vagyok félbe szakítani a zenetörténelmet, sajnálom, hogy egy szintén meghatározó zenész karrierjét töröm ketté, de tudom ő nem fog megsértődni. A mai nap boldogsággal töltött el mivel a sötét buta rétegből ismét egy gyöngyszemre sikerült bukkannom, akit az irigység vezérelt, és ezért létrehozott egy Szubjektív ellenblogot, melynek igen magasröptű és színvonalas nevet adott, amelyből tökéletesen le lehet mérni a teljesen névtelen, és igénytelen ám de dühös, s érzelmileg nulla szerző értelmi színvonalát. A blog a következő nevet viseli fantázia dúsan „A tökömet szubjektív…”

A fent említett blog írója, bizonyos xsb91 továbbiakban No Name szerzőt tökéletesen sikerült felháborítanom az igényes bloggerekről írt cikkemmel, aminek különösen örülök. Mindig úgy éreztem életem során ha olyan dolgot csinálok ami bizonyos emberekből pozitív, másokból pedig negatív érzéseket vált ki akkor oly ösvényre tévedtem, ami foglalkoztatja az embereket. Sosem vártam, hogy a primitív buta agresszív emberek, egyet értsenek a gondolataimmal, viszont örültem ha valakinek örömöt szerzek, és segíthetek.

Vesézzük csak ki egy kicsit a fent említett cikket, aminek gyakorlatilag semmi értelme nincs, ezért pár szóban mesélem el valójában miről is szól:

1, Az általam nagyra tartott és kedvelt személy FloO Famous lehordása a sárga földig.

FloO Famous barátom

FloO Famous

2, Személyemnek beszólás, amiért nem engedem át a rostán a gyalázkodó trágár hangnemben íródót kommentárt. (Sajnos többet nem nagyon írt rólam, pedig örültem volna, bár a pedofil, buzi, bűnöző, kábítószeres téma, mit már leírtak rólam többször, és nem érdekel már senkit, és ezt fokozni sem érdemes már, mivel nincs hova)

Nos nézzük csak. FloO Famous barátomat mivel akaratán kívül egyre népszerűbb, (köszönheti ez kedves toleráns megértő viselkedésének) irigyeinek céltáblájává vállt. Gondolhatjátok, egy fiatal kinek a lába előtt hever a világ, kit minden hasonló stílusú ifjú kedvel, mennyi irigyese lehet. Jómagam nagyon örülök neki, hogy ily sokat foglalkoznak vele, és mindenhol fellelhető róla valami, mivel így neki jobb lesz az élete, mert hatalmas kapuk nyílnak meg előtte, új ismeretségeket, köthet új barátokat szerezhet, és a nagy számok törvénye alapján rengeteg olyan ember fog rátalálni akiben megbízhat, aki ki fog állni mellette amíg világ a világ, és így magának és másoknak is nagy örömöt szerezhet, puszta lényével.

A fent említett névtelen semmitmondó kezdő blogger, úgy érzi megregulázhat, de ebben nagyot téved. Megértem teljesen törekvését és célját, ami a következő. A hátunkon felmászni a csúcsra, és oly hatalmas nézettségre szert tenni mint a mi balogjaink. (Itt említem meg Hoolie Scene napi minimum 2000 olvasóját, Hopa Panik 1000 olvasóját és a Szubjektív magazin 700-900 olvasóját, kiknek hálás köszönetemet fejezem ki ezúton is.) Emberem, úgy érzi beleszólhat cselekedeteimbe, pedig NEM! Dőre módon azt gondolja az általam írt naplót közösen vezetjük, el kell mondanom neked kedvesem EBBEN IS TÉVEDSZ! Ezt én magam írom, ez így volt eddig is, így lesz ezután is, míg világ a világ. Senkinek nem engedek beleszólást. Arról írok és azt amiről, vagy akiről akarok. A képlet ilyen egyszerű. Megértem, hogy bosszant téged, sikertelen nyomorúságos életed, s hogy nincs lehetőséged, ezen a területen érvényesülni, de fogadd el groteszk létedet és ne harcolj az ellen ami ellen értelmetlen. Másképp fogalmazva kedves önjelölt kritikusom, a vonatsínre kötözött ember mosolya nem mindig őszinte.

Féltékenység kontra irigység

Féltékenység kontra irigység

Röviden. A Szubjektív magazin címe nem véletlenül lett Szubjektív. Mivel találóan akartam ara utalni, hogy eme blogban az én személyem Szubjektív véleményét olvashatod. A jelentésével lehetséges nem vagy tisztába, de ebben az esetben javaslom, vegyél a kezedbe egy Magyar értelmező kéziszótárt. Miért kéne nekem azt tennem amit te szeretnél? (ez a kérdés ironikus, nem várok, és nem is érdekel a válaszod. A kommentárjaid, automatikusan spam-be mennek olvasatlanul.) Nem gondolhatod komolyan, hogy valakinek meg szeretnék felelni az interneten. Teszem a dolgom és írom amihez kedvem van. Külön örömömre szolgál ha a nemtetszését váltom ki bizonyos embereknek, mivel ebben az esetben tudom, igazam van. Akik ismernek, és kedvelnek, vagy akiket én kedvelek, és barátomnak tartom, igen azoknak meg szeretnék felelni és meg is teszek mindent érte, hogy ez így legyen.

Végezetül A Szubjektív magazin sosem lesz demokratikus újság, mindig is az én irányításom alatt fog maradni. A Trágár hangnemben íródott és nem ide való véleményeket, ezek után is törölni fogom, a saját szájízemnek megfelelően.

Remélem sikerült ferde tükröt állítanom torz személyed elé, és így talán a púpos ragyás csúnya Quazimdo, kit eddig láthattál (és biztosra veszem ezért nincs a lakásodban egyetlen sík tükör sem, ami a valós arcodat viszhangoza) így már megszépül, s talán ha megbékélsz léteddel, a szeretet és az elfelejtett normális gondolatok is visszatérnek agyadba.

Az ingyen reklámot köszönöm, és reménykedem, hogy továbbra is népszerűsítesz, mert ha csak napi egy olvasó érkezik tőled hozzám én azt is tisztelettel megköszönöm, és még jobban érezem, hogy értem, értünk, az EMO és EMO közeli emberekért létezel, és megteszed értünk azt ami tőled kitelik.

Reménykedem, egyszer talán Magyarország is a tanult emberek országa lesz és akkor talán megszűnik az agresszív buta viselkedés, aminek te a fő képviselője vagy.

Szerző: Frances Horror.


%d blogger ezt kedveli: