Charles Edward Anderson “Chuck” Berry
(sz.: 1926. október 18. St. Louis, Missouri) – gitáros, énekes, dalszerző. A korai rock and roll harmadik meghatározó figurája. Hatása szinte felbecsülhetetlen. Egyike a rock & roll pionírjainak. Cub Koda gitáros, DJ és szakíró (All Music Guide) azt írta: “A rock & roll áttörés nagy művészei közül senki nem volt a további zenei fejlődés szempontjából olyan fontos mint Chuck Berry. Ő volt a legnagyobb dalszerző, a rock’n’roll megszólalás legnagyobb hatású formálója, a legjobb gitárosok egyike, és az egyik legjelentősebb előadó.” John Lennon tömörebben így fogalamazott: “Ha megpróbálnál más nevet adni a rock and rollnak, ‘Chuck Berry’-nek kellene nevezned.”
Még Frank Zappa is – a maga visszafogott stílusában – elismerően nyilatkozott róla: “Chuck Berry? Hát, egy időben szerettem, még középiskolás koromban. Az olyan dalokat, mint a Havanna Mill és a Wee Wee Hours , amelyek a sláger kislemezei B oldalain voltak – a bluesosabb dolgokat. A legnagyobb újítása azon a kacsaszerű koreográfián kívül a két, illetve háromfogásos gitárszólók voltak – a sorok harmonizáltak, mert két húron játszott egyszerre.”
Egészen egyszerűen Berry nélkül nem lenne (vagy legalábbis nem olyan lenne) Beatles, Rolling Stones, Beach Boys, Bob Dylan és még millióan mások sem. Nem lenne az a bizonyos legendás “Chuck Berry guitar intro”, ami sokakat állított a rock pártjára. A rockabilly jazzes bicegése, kipi-kopácsolása soha nem vált volna Berry nélkül a rock & roll 4/4-es zakatolásává. Nem lennének nélküle a rock-szövegekre jellemző mániákus szójátékok, gyakorlatilag a rock & roll dalszerzés egész története és művészeti jelentősége lenne szegényesebb Berry hiányában. Aki nem ismeri el Berry alapvető, univerzális beindító hatását és jelentőségét zenéje hangzásában és a rock’n’roll-show image-ében, az csupán saját tudatlanságát árulja el a rock fejlődése tekintetében. Berry a rock and roll első nagy Teremtője. Lehet, hogy Presley lobbantotta be a rock and roll képzelőerejét, de Chuck Berry a szívdobbanása és az értelme. Míg Elvis egy vidéki fiú, egy countryboy volt, aki bizonyos mértékig úgy énekelt, mint egy fekete, Chuck Berry igazi volt: tükröt tartott a country elé, milyen is az, hogy szól, ha átszűrődik a rhythm and blues végletes érzékenységén, és megszületik az igazi örtözet: ROCK AND ROLL.
Berry az elsők közt volt, akit a a halhatalanok közé emeltek a Rock and Roll Hall of Fame 1986-os nyitásakor. 2000-ben a Kennedy Centers Honors olyanokkal együtt díjazta mint Mikhail Baryshnikov orosz balettművész, Plácido Domingo, Angela Lansbury sokdíjas színésznő és Clint Eastwood. A Rolling Stone 2004-es listáján – A halhatatlanok: Minden idők 100 legnagyobb művésze – az 5. helyre sorolta.
Berry St. Louisban, Missouri államban született (jóllehet néhány biográfusa San Jose-t (California) jelöli születési helyeként) egy hatgyermekes családban harmadikként.St. Louis “The Ville” nevű negyedében nőtt fel, ez egyike volt a város azon negyedeinek, ahol a feketéknek saját ingatlanjuk lehetett, ennek következtében a fekete prosperitás szinonímájává vált a városban, az államban. Apja vállakozó és a babtista templom melletti diakónus, az anyja egyházi elöljáró. Középosztálybeli neveltetése lehetővé tette számára, hogy korán felébredő zenei érdeklődését követhesse, első nyilvános fellépésére még a középiskolában sor került. Tehetséges gyerek volt, a költészet és a blues szeretetére nevelték, nyert is egy középiskolai versenyt egy Jay McShann big band szám gitár-ének átdolgozásával, a Confessin’ the Blues-zal.
1944-ben, még az érettségi előtt letartóztatták és bűnösnek találták rablásban, amit barátaival követett el Kansas Cityben. 1987-ben kiadott önéletrajzában elmeséli a történetet. Az autójuk lerobbant az országúton, nem tudtak hazamenni, leintettek egy elhaladó autót, és egy nem működő pisztollyal kiszállásra kényszerítették a vezetőt, aki a közeli telefonfülkéből felhívta a rendőrséget, akik gyorsan utolérték a kocsit, és letartóztatták őket.
Folytatjuk…