Frances a vámpír. – avagy életem igaz története. 8. rész.

by

A Szarkofág teteje félrecsúszott, én kiemelkedtem belőle mint egy félisten. Testemet könnyednek érzetem, tartásom merev volt. A vámpír lét előnyei jutottak eszembe, ti halandók nem is sejthetitek ezeket, fogalmatok sincs arról miért ragaszkodom én rőt vérszopó, galád gyilkos családok tönkretevője a sötét vér hatalmához.

Ha vámpírrá válik valaki, mindig ugyanolyan marad mint amikor meghalt, és az átalakulás végbement rajta. Sosem fogom elfelejteni velem miként eset meg. Épp csak elmúltam húsz éves, a hajam platinaszőke, göndörödő félhosszú. Fura érzés kerített hatalmába a csata előtt arcomat simára borotváltam, körmeimet rendbe hoztam, mint úri életemben a gyapotföldek közelében, mikor kedvenc rabszolgám Mami ápolgatta. Miután magamhoz tértem, arcomon a ráncok kisimultak, tekintetem csodálatosan tisztává vált, bár arcunk kifehéredik, mégis szerelmetes férfiú maradtam. Mit sem sejtve, hajamat rövidre nyírtam.

Vámpir

Másnap hajnalban, mikor felébredtem, a tükörhöz siettem, bár bizonytalan voltam benne, de megéreztem a hajam visszanőtt és begöndörödött. Velőtrázó üvöltést hallattam, Ákos, ki már jól tudta ezt, mi történik velünk, hangos kacagásba kezdett. Nem volt nehéz rájönnöm, nekem soha többet nem nő ki a szakállam, a körmeim mindig ápoltak lesznek. Az érzékeim kifinomultak. Tökéletesen láttam a sötétbe, a legkisebb neszt is meghallottam, többet nem kellett bűzös ízetlen ételeket fogyasztanom, aminek emlékeimben semmilyen íze nem volt csak sós. Többet nem ürítettem az ocsmány bélsárt a WC.-be, a büdös sárga színű húgy sem gőzölgött a téli hóban mintát vágva az ízléstelen, kifakadó lankadt nyúlványos szervből. A testi szerelmet elfelejtettem, igazi kielégülést minden este a vér szopás nyújtott, mikor zörgősre szívtam a halandókat. Ezzel hatalmas erőre tettem szert, és úgy hajítottam el fonnyadt testüket mint egy rongybabát. A vér íze pótolhatatlan, a vér kéjelgés. A szex, a kielégülés, nem fogható hozzá, a közelébe sem érhet. A vér íze mennyei, emlékeimben kutatva egy jó burgundihoz tudnám hasonlítani. Azt gondoljátok istentelen vagyok? Tévedtek! Tudom, érzem, létezik isten. Ő még csak a tanuló éveit tölti, míg a sátán az én mindenható uram, annyi tudást összeszedett már, hogy nem képes feldolgozni. Magára hagyta a földet, és visszavonult az ő országába, ráhagyta istenre a teremtést és a gyenge halandók sorsát, kik többen vannak nálunk de mi irányítjuk őket, ők azért élnek, hogy nekünk legyen táplálékunk. Mi vámpírok állunk a tápláléklánc tetején. Sosem válunk denevérré, de repülni képesek vagyunk. Olyannyira gyors mozdulatokat tehetünk, ami a halandó szemnek követhetetlen. Képesek vagyunk kiemelkedni testünkből, roppant koncentráció árán, olyankor felűről látom magamat, és mindent. Elárulom a vámpírok legféltettebb titkát, képes vagyok bármikor egy halandó testbe költözni, igaz nem sokáig, de ha úgy hozza kedvem újra élhetem az emberek nyomorúságos életét megnézhetem a napfelkeltét, járhatok kelhetek. Nem sok esetben élek ezzel a lehetőséggel, mert egy halandó testbe költözve úgy érzem magam, mint egy suta zsír és izom tömeg, a maga fajta gusztustalan anyagcseréjével. Cipelnem kell a testet, nem ő szolgál engem, hanem pont fordítva, az én lelkem a test rabszolgája. A Betegség levesz a lábamról és ennem kell, mert ha nem teszem erőm elhagy, és a sárba hull a nagy darab ocsmány embertest. Kecses ujjaim használhatatlannak tűnik. A víztől dagad, ha megpróbálok egy levelet írni olyan ügyetlennek érzem magam, a betűket nem kerekítem, így szánalmas majdnem olvashatatlan kaparmány kerül a levélpapírra. Amikor megpillantok egy csodálatos leányt, felviszem magamhoz, miután megcsókol az undorító nyúlvány megmerevedik, és mint egy eszét veszett állat bedugom neki, és addig tolom, míg nem sikolt a nő. Egy emberi szeretkezés közel sem jöhet ahhoz az élményhez, amit akkor érzek, mikor iszom szívom a vért.

Egy csodálatos leány

Mivel mester és tanítványa között nem létezik telepatikus kapcsolat, ezért Ákos sem láthat bele a gondolataimba. A Mai napig nem tudom miért van ez, de talán azért mert annyira felerősödik a jel köztünk, hogy tökéletesen értelmezhetetlenné válik. A fent említett ok miatt Ákos megkérdezte. – Min álmélkodsz? Gyere nem várakoztathatjuk meg vendéglátónkat, és a tudást amit eddig annyira szomjaztad, ma éjjel megkaphatod!

Tökéletes memóriánknak köszönhetően, könnyen eligazodtunk a kastélyban. Drakula a könyvtárszobába várt minket, a forró kandalló előtt üldögélt. Mikor oda értünk nem mozdult. Meglepődtem. Talán már nem is él? – gondolkodtam!

Folytatjuk…

Szerző: Frances Horror

Reklámok

Címkék: , , ,

3 hozzászólás to “Frances a vámpír. – avagy életem igaz története. 8. rész.”

  1. Stan Starr Says:

    Nagyon komoly… :O 🙂 Mééég… 😉

  2. Barbie Acrylia Says:

    dejó 🙂

  3. krikee75kkkk Says:

    ez most igaz xD agy ki an találva?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s