Archive for 2009 12 06

A legmélyebb árok…

2009/12/06

Sok árkot láttam már életem folyamán, és mindegyikből volt erőm kimászni… És mikor kimásztam, meglepően tapasztaltam milyen szép kék az ég, mennyire csodálatosan süt a nap. A pillangók boldogan repdesnek és magas hegyek fölött egy gyönyörű szivárvány pompázott… De h ezt láthassam az árkokból hosszú út vezetett ideáig és sajnos egyszer úgyis beborult az ég… De tudjátok milyen jó érzés kimászni egy gödörből utána hanyatt dőlve piknikezni a zsenge zöld pázsiton? Ez az érzés számomra mindent megér… S mikor a patakparton ülve figyeltem milyen szépen csúrgadozik a víz lefele a domboldalon… igen a víz… a boldogság vize az… mindig azt gondolom az élet szép…

Mint már mondottam mindig beborul az ég… Hát így történt ez most is… Jégvihar tombol mely elpusztítja szép virágaimat és tönkre teszi a hajam… nincstelen lettem … az utolsó tündér is elhagyott… Egy kis kendővel takargatom be libabőrös testemet, nagyot gondolva, az majd megvéd mindentől… Már a tündér sincsen mellettem (húgom) aki egykor példaképként tekintett rám… Csak elbujdosva sír és bizakodva várja, hogy minden a régi legyen… Sajnos várhat, várhat, várhat jó sokáig… Mert semmi se lesz a régi.. Ugyan a gödörből már kimásztam, de most csak egy kietlen táj fogadott… Fekete felhőkkel, sziklás ronda hegyekkel. Elfáradtam, csalódott és mocskos vagyok. ledőlök pihenni a mocskos ganajba és nézem a síró fellegeket… A rakparton várom h újra boldogság vize csurogjon és nézném a pillangókat milyen boldogan repdesnek… Pillangók helyett böglyök marják hófehér sápadt bőrömet… és a patakban a szomorúság könnycseppjei csurognak… Sós víz ez, sós víz,mely mindent elpusztít… Kiírtja a gazokat, és csak a legerősebb, legszebb, legtisztább, virágzatot hagyja életben… Sajnos ebből nincsen sok, de ami van az igaz tiszta és szerető kedves növény. Összegyűjtöm egy szép csokorba, tündéremnek odaadom és kidíszítem velük e-kietlen medret… De még hosszú út van addig…Hosszú fárasztó kemény út áll előttem… elvesztettem önmagam? Hát megkeresem… És minden erőmmel arra törekszem, hogy újra a régi legyek.


Elcsépelt parancsolatok

Ezt magamnak írom.

Szeress!

Nem baj, ha Más megtaposott,

És azt ordítja: Nem kell.

Mosolyogj rá, és pihenj egy keveset a padon.

Bízz!

Nem gond, ha Más elárult,

Te barátja maradtál még akkor is

Mikor gondjaitól már koponyája sem volt,

És esztelenül arcodba csapott, míg a padon ültél.

Ne adj ki mindent,

Még a lomot se osztogasd,

Vagy azt, mit kinőttél.

Gátakat ne szőj, csak kapukat hatalmas kilincsel,

Kulcs nélküli zárral.

De mellkasodat felvágva,

Szívedet tedd minden ember erkölcsi kezébe,

Érezze, milyen erősen dobogsz, hogy szeressenek,

És milyen könnyen tönkre tehet, ha

Valakiben lemerül a beépített szolidaritás,

És hirtelen görcsbe kapva kezét, megsemmisít.

Ha nincs felelőssége szeretni téged,

Úgyis visszadobja, amit kapott,

Te pedig felállhatsz, elhagyhatod a padot,

Mert lesz még elég pad az úton, elég emberrel.

2009.

Ez a vers azt tükrözi amit most érzek legbelül….Aki figyelmes remélem megérti a lényegét…

A következő vers amelyet sose hallok senkitől… Pedig jól esne néha… Ezt a verset akkor egy másik ember lelkébe bújva írtam…

Csak jó éjszakát akartam kívánni

Jó éjszakát akartam kívánni,

Mert hallottam, ahogy magányos talpad kong

A semmilyen játékok lépcsőházában.

Haza mész,

Talán vécére ülsz,

Én pedig csak jó éjszakát kívánnék,

És ezzel letörném magányosságod csend-bibéit.

A mindegy a nyelveden ülne.

Nem érdekel kinek mi vagy.

Nekem zárójelben remény oszlop,

Pont után kesergő amnézia.

Csak jó éjszakát akartam kívánni.

2009.

Aki szeret s ismer az úgyis tudja kivagyok… össze vagyok törve és már csak remélni tudom, hogy újra a régi lehetek, minden amiért életem során küszködtem 1 rossz döntésemmel porba hullt… csalódott, ideges, és gyenge vagyok…. és nem látom a kiutat… minden embernek vannak rossz döntései…. kérlek legalább akik olvassák ne ítéljetek és megbocsájtásotokért esedezek…

Köszönettel: P.Sc.


%d blogger ezt kedveli: