A Rock ‘N’ Roll aranykora 12. rész. Rock and roll szódával… 1957-1962. 4. rész.

by

Variációk egy témára
A rock&roll szellemének könnyedebb gondolatai tovább éltek az olyan táncközpontú zenékben is mint a Danny & The Juniors At The Hop (1957) és Rock And Roll Is Here To Stay (1958); Freddie “Cannon” Picariello Tallahassie Lassie (1959) és Palisades Park (1962) című számai. Tommy Roe (Thomas David Roe;1942-) Buddy Holly hagyományait vitte tovább a Sheila (1960), a Sweet Pea (1966) és a Dizzy (1969) rágógumizene-szerű refrénjeiben és összamerikai jólfésült imidzsével.

Voltak rnb énekesek, mint pédául az olasz-amerikai Dion Francis DiMucci (1939-) Runaround Sue (1961), és Johnny Rivers (1942-; John Henry Ramistella) Poor Side Of Town (1966), akik egy újfajta  szívdöglesztő stílusban művelték a rockéneklést. Közülük különösen Del Shannon (1934-1990; Charles Weedon Westover) lett népszerű. A Runaway (1961) közismert zakatolásában az elektronikus hangzás korai alkalmazója a musitronnal (a szintetizátor egy korai változata), a Stranger In Town (1965) című száma tiszta klausztrofóbia és egy veszélyes világ elől való menekülés a témája. Ray A. Peterson (1939-2005) és az ő négy és fél oktávos hangterjedelme Jeff Barry haláli dalában, a Tell Laura I Love Her-ben (1960); és Lou Christie fejhangú siratója a Two Faces Have I–ban (1963) a Lightnin Strikes-ban (1966) szintén ehhez a gátlástalanul érzelmes irányzathoz tartoznak.

Del Shannon


Roy Orbison (1936-1988; Roy Kelton Orbison), jellegzetes sötét napszemüvegével a zenei melodrámák specialistája, az Only The Lonely (1960), a Crying (1961) és a listavezető Oh Pretty Woman (1964) jellegzetes (egyeseknek rémítő) énekhangja, az utóbbiban a rocktörténet egyik leghíresebb basszusfutamával. Képes volt falszettből baritonba, onnan tenorba váltani ugyanazon a dalon belül – eljuttatva hallgatót a végső kínig (vagy rajongóit orgazmusig). Elvis egyszer azt mondta róla, hogy a legjobb énekhang, amit valaha hallott. 1963-ban Európában egy The Beatles nevű bandával turnézott.

A késő 1950-es évek az új hangok, a rövidéletű táncőrületek, az énekegyüttesek, az instrumentális rockzenekarok, az exotica virágzásának és a soul zene megjelenésének évei. Mindezek a jelenségek hozzátettek valamicskét a rock majdani újjászületéséhez, ámbár ugyanakkor részt vettek Chuck Berry kreatív zenei újításainak eltemetésében is de nem egyszer s mindenkorra
Az “újítók” néha különösen találékonyak voltak, Egy pálda: a The Tokens (Neil Sedaka) The Lion Sleeps Tonight-ja [1961; producerek: Hugo (Peretti) & Luigi (Creatore)] a Pete Seeger énekelte Wimowehen (1961) alapult, ami történetesen Solomon Linda dél-afrikai slágerére a Mbube-re (1939) építkezett, operát imitáló szopránt, nápolyi kórust, jódlit és protoelektronikát alkalmazva.

The Beatles

Táncőrületek
Bobby Freeman (1940-), afro-amerikai soul énekes Do You Wanna Dance-e (1958) összefoglalja a fiatalság életérzését a rock&roll kilúgozását közvetlen követő időszakban. Később Del Shannon, a Beach Boys és a Ramones is feldolgozta. A leghíresebb táncőrület, a twist, a New York mahnattani Peppermint Lounge nightclub körül összpontosult. Még mindig ez a tánczene állt legközelebb a rocknrollhoz a sötét kor zenés-táncos jelenségei közül. A tánc maga nem volt túlszabályozott és merev, és szinte nyíltan erotikus elemeket tartalmazott. A Midnighters frontembere, Hank Ballard találta ki – The Twist (1958). Chubby Checker (1941-; Ernest Evans) dolgozta fel és juttatta a listák élére, majd a Lets’s Twist Again-nel (1961), a Limbo Rock-kal (1962) és még egy jó csomó hasonló számmal turbózta tovább. A twist ivadékai: Joey Dee (Dinicola) and the Starlites Peppermint Twist (1961; a Peppermint Lounge házizenekara volt), Bobby Lewis Tossin And Turnin (1961), King Curtis Ousley Soul Twist (1962), Dee Dee Sharp Mashed Potato Time (1962) és az Isley Brothers Twist And Shout (1962). A twist fénye gyorsan elhalványult, amint a Beatlemania elérte az USA-t; jelentősége mindennek ellenére, hogy ismét elmosta a határokat a fehér és a fekete zene között. (Freeman és Ballard is afroamerikaiak).
A Virginia producere, a szicíliai-amerikai Frank Guida slágereit, nevezetesen Gary U.S. Bonds Dear Lady Twist (1962) és Jimmy Soul If You Wanna Be Happy (1963; Hubert “Roaring Lion” Charles Marry An Ugly Woman (1934) című dalának feldolgozása), twistként dobták piacra, de tulajdonképpen mindkettő calipso. De mivel csikktaposós twist elég szabados mozgásforma volt, sok mindenre rá lehetett húzni.
Philadelphia kimeríthetetlen forrásvidéke volt mindenféle új táncnak, amiket főleg Kal Mann dalszerző és Dave Appel producer, dalszerző, hangszerelő eszeltek ki, mint például a watusi a The Wah Watusi (1961) című számmal, amit elsőként a Vibrations Los Angeles-i énekegyüttes vett lemezre.

Roy Orbison: Pretty Women

Diszkóklubok
A csak gépzenét játszó klubok a háborús évek Franciaországában alakultak ki. Amikor a német csapatok megszállták Párizst, a párizsi tánctermek (dance hall), amik a német megszállók szemében eleve gyanúsak, a zsidó és fekete zene melegágyai voltak. A nehezedő körülmények között az éjszakai zenés klubok lemezről kezdtek zenét szolgáltatni közönségüknek. A “La Discotheque” 1941-ben nyitott és jazz zenét játszott, ami tiltva volt a tánctermekben: amíg muzsikusokat nem alkalmazhattak, csak hanglemezről szólt a zene. A háború után a módszer mindenfelé terjedt: végül is jóval olcsóbb megoldás volt mint élőzenét játszatni, és a táncolóknak is szórakoztatóbb volt többféle stílust hallani különböző zenészek előadásában, mint végig ugyanazt az együttest, ugyanazt a hangzást. 1947-ben Paul Pacine megnyitotta a “Whiskey a Go-Go”klubot Párizsban. Az 1950-es években Nyugat-Euróbában hosszában-széltében a “dolce vita tombolt” és a diszkotékák vitték ebben a prímet. Az 1960-as évekre az ötlet az USA-ba is átszivárgott: az első New York-i disco a “Peppermint Lounge”, 1961-ben nyitott, az első kaliforniai disco a “Whiskey-A-Go-Go” 1951-ben a Sunset Blvd-on Hollywoodban. Ezekben a diszkókban a fő attrakció az élő zene maradt, de a lemezközpontú zenei szcéna szárbaszökkenésének magvai el lettek vetve.)

Folytatjuk…

Szerző: Frances Horror

Advertisements

Címkék: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s