A Rock ‘N’ Roll aranykora 13. rész. Rock and roll szódával… 1957-1962. 5. rész.

by

Hangszeres rock 1958-1960
Az instrumentális rock lassan felhagyott a rhythm’n’blues szaxofon-domináns hangzásával. Erre a legjobb illusztráció a Johnny and the Hurricanes (John Pocisk zenekara) által előadott Red River Rock (1959), ami egy country sztenderden alapult, a Red River Valley-n; és Chuck Rio Champs nevű együttesének Tequila (1958) című örökbecsű darabja, amikben a hangsúly a fúvósokról áthelyeződött a gitár vezető szerepére. Duane Eddy (1938- ) a gitár-domináns hangszeres rock and roll első igazi nagymenője: Cannonball (1958), Ramrod (1958) és Forty Miles Of Bad Road (1959). Egy trend kezdődött ezekkel a zenékkel, sok-sok hangulatos, jellegzetes atmoszférájú muzsika követte őket: a Sleep Walk (1959), írták-előadták a New York-i Santo & Johnny (Santo Farina gitár és Johnny Farina dob), a Walk Don’t Run (1960), szerző: Johnny Smith; előadó: a seattle-i Ventures, ahol a fő hangszer a tremolo hangzású gitár és Angliában az Apache (1960), szerző: Jerry Lordan, előadó a Shadows Hank Marvin (ex Vipers) jellegzetesen torzított gitárja vezetésével. Sőt néha a dob lépett elő vezető hangszerré, mint például a Teen Beat-ben Sandy Nelsontól (1959) és a Bongo Rock-ban Preston Eppstől (1959).

Duane Eddy (1938-) a világ egyik leghíresebb rock and roll gitárosa öt éves korában kezdett pengetni a cowboy hős Gene Autrey hatására. Nagy találmánya a twangy hangzás, amit úgy ért el hogy mélyebbre hangolta gitárját és visszhangosítót használt. Erőteljes, egyszerű dallamait a visszhangosított tremoló gitárral igen hatásosan adta elő. 1959 januárjában jelent meg bemutatkozó albuma, a Have Twangy Guitar Will Travel, egyből az 5. lett az album listán 82 héten keresztül ott is maradt

Duane Eddy

Az újabb rock-hullám előjelei
Az évtized fordulóján számos esemény előre éreztette: valami történni fog. 1959-ben két kaliforniai tizenéves, Frank Zappa és Donald Van Vliet lemezt készítettek.
1961-ben Bob Dylan megérkezik a New York-i Greenwich Village-be.
1960-ban Larry Parnes, Nagy-Britannia leghíresebb impresszáriója show-t szervezett Liverpoolban a Silver Beetles számára, a következő évben Bill Harry megalapította a “Mersey Beat” magazint szintén Liverpoolban, 1961-ben a Shirelles Will You Love Me Tomorrow-ja (King & Goffin) azokat a többszólamú vokális harmóniákat alkalmazta, amik később a Beatlest gazdaggá és híressé tették.

Joe Meek (1929-1967) brit producer és szerző űroperájában, az I Hear a New World-ben (1960) a lemezstúdiót már mint hangszert használta. Egy új műfaj született zenekari hangzás sokszor elketronikus extravaganciákkal fűszerezve – ami Attilio Mineo (1918- ) amerikai, szerző Man in Space with Sounds (1962) című űrkorszaki rock musicelében csúcsososott ki, amit az 1962-es Seattle World’s Fair-re készített.

1961-ben Dick Dale (Richard Anthony Monsour , szül.: 1937), “The King of the Surf Guitar” először használta a “surfing” kifejezést a Let’s Go Trippin (1961) instrumentális rock’n’rolljára.
1961-ben Alexis Korner brit trad blues-zenész megalapította a legendás Blues Incorporated-et, ami olyan fiatal muzsikusok forgószínpadává vált mint Charlie Watts, John Surman, John McLaughlin, Mick Jagger, Brian Jones, Keith Richards, Eric Burdon, Jack Bruce, Ginger Baker. Hasonló combók jöttek létre Cyril Davies blues harmonikás, Graham Bond innovátor orgonista, Long John Baldry blues énekes és John Mayall multiinstrumentalista blueszenész vezetésével Angliában.
Az is 1962-ben történt, hogy egy seattle-i gitáros, bizonyos Jimi Hendrix session-zenészként kezdett dolgozni.

Jimi Hendrix


1962-ben Robert Wyatt és társai megalapították a Wilde Flowerst ezzel kezdetét vette a Canterbury iskolának nevezett progresszív irányzat, a Soft Machine és a Caravan előzményeként.

A Tornado instrumentális Telstar (1962; szerző: Meek) zenéje Roger Lavern orgonájával az első brit lemez lett, ami vezető helyre került az amerikai slágerlistákon.

A Los Angeles-i producer, Phil Spector nevéhez fűzödik a monumentális “wall of sound” stúdióhangzás kialakítása, amit a kezdeti korszakból a legjobban a Crystals A Rebel (1962, Gene Pitney szerzeménye Darlene Love Wright énekével) című dala példáz, de ide sorolható a Da Doo Ron Ron (1963, Barry & Greenwich) és a Christmas Darlene Love előadásában (1963, Barry & Greenwich), és Spector talán legzajosabb produkciója, a Ronettes lányzenekar Be My Baby (1963, Barry & Greenwich) című száma, a Righteous Brothers You Lost That Lovin Feeling-je (1964, Mann & Weil), ami a korszak pátoszcsúcsát képviseli; a Shangri-Las Leader of the Pack-je (1964, Barry & Greenwich), a kor egyik legartikuláltabb története; és az Ike and Tina Turner River Deep Mountain High című sikere (1966, Barry & Greenwich). Spector a teenager-érzések Wagnere ahogy emlegették (és a pokoli lármában, zajban elveszve, a sorok között elrejtve a tizenévesek felfokozott szenvedélyeinek is Mephistója).

Folytatjuk…

Szerző: Frances Horror

Reklámok

Címkék: , ,

Egy hozzászólás to “A Rock ‘N’ Roll aranykora 13. rész. Rock and roll szódával… 1957-1962. 5. rész.”

  1. Stan Starr Says:

    Jimi Hendirx…nagy kedvenc!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s