Nehéz

by

Nehéz a búcsú egy olyan embertől, aki nem halt meg, de mégis. Ki ne emlékezne egy olyan emberre, aki mert más lenni. Mi csak álmodhatunk, arról amit ő átélt. Bevallom első évben nem fűztek hozzá közelebb szálak, tán csak pár mondatot beszéltünk. De eljött a második év és ismét megzaboláztak minket az iskola láncai. Kezdetben csak egyre többet beszélgettünk, majd rohantunk felfelé a barátság lépcsőin. Már nem is emlékszem arra a napra, mikor együtt pöfékelve zártuk az évet egy iszonyatosan finom bor mellett és akkor jaj volt minden témának! Már épp regenerálódtunk az iskola okozta sebekből, amikor a nagy kopasz srác a szomszéd utcából elment messzi földre és nem láttuk jó darabig. Mi addig a hőség közepette elkezdtük építeni kicsiny zenei álmaink és fogyasztottuk a folyékony kenyeret rekeszszám. Kitárgyaltuk  azt, amit mások érdektelennek tartottak és volt, hogy néztük az álomgyár alkotásait pirkadatig. Elmentünk fesztiválozni, majd visszatértünk után ismét élveztük az egri szőlők zamatát. Fizikusunk visszatérte után ellátogattunk ősömhöz. 3 csodálatos nap. Maga volt  mámor. Horgásztunk, úsztunk, főztünk, pálinkáztunk és ami a legfontosabb volt. Együtt voltunk. Egyszerű ember nem értheti meg azt amin mi keresztül mentünk együtt. Elérkezett az utolsó előtti nap iskola kezdés előtt és teljes volt négyesünk. Hősünk megtisztelt minket egy vacsorával és ott ültünk 4-en nézve a naplementét és csak a pipa bugyborékolása zavarta meg a csendet. Az év legszebb estéje volt. Megkezdődött hát az iskola az unalmas hétköznapokat néha 1-1 összeröffenéssel koronáztuk és nyugtával dicsértük napjaink. Bekövetkezett a zord tél és leesett a hó is, de kedvünk ez sem tudta letörni. Elmentünk disznótorra is és vágtuk,szeleteltük,aprítottuk,daráltuk és töltöttük a húsokat, de mindezt nem tudtuk értékelni úgy, mint most. Hogy is szól a mondás? Csak a jóra emlékezzünk? Én azt teszem. Nekem minden nap áldás volt, amikor hátra tudtam fordulni és megkérdezni: Te érted? Ő csak kajánul mosolygott és rázta fejét. Mások számára lehet, hogy ezek nem különleges dolgok, de nekünk igenis fontosak voltak és lesznek is mindörökre. Múlt hét péntekig el sem tudtam képzelni úgy a napom, hogy miután beérek az iskolába ne lássam meg azt a gyerekarcú fejét. Bár nem távozott el az élők sorából, de nekünk ez legalább akkora veszteség. A kérdés, hogy Nektek miért nem? Aki ember az most mind tollat ragad és aláfirkantja ezt a papírt! Nem gondoltam volna, hogy egyszer valamiért is hálás leszek ennek az iskolának, ha másért nem is, de azért, hogy ilyen barátokra tehettem szert. Széchenyi én így szeretlek!

Szeretnek majd! Csak járt utad
Járatlanért ne hagyd el!
Őrizd örökké önmagad,
Ami nem vagy, máris add fel.

/Edgar Allan Poe/

Reggel mikor felkel a Nap az élet egy újabb esélyt ad.
Ébredj fel az álmodból, egyszer élsz hát csináld jól.

Advertisements

2 hozzászólás to “Nehéz”

  1. Matyo Says:

    Miről is van szó egyébként?

  2. Danee.^^ Says:

    Én is Gróf Széchenyibe járok itt Pesten:O

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s