Interjú az És Én Mit Szóljak?! (EEMSZ) együttes front emberével 3. rész

by

Frances Horror: Mondani szokták „ember tervez, isten végez” Komoly célokat elérni az életben roppant nehéz, vagy nagy szerencse kell hozzá. Ha a saját céljaimat mérlegelem, talán valahol középen áll a mutató.  Ezzel úgy gondolom, egyelőre elégedett lehetek, és megérte. Számodra a zene hobbi, vagy ez lenne életed fő célja? Hogy állsz az önmegvalósítással?

Robi: Nos. Mint a fentiekben már említettem, tisztában vagyunk vele, hogy a zenéléssel soha nem fogunk megélni úgy, hogy egy családot tartsunk el belőle. De mondhatjuk azt is, hogy a zenélés életem egyik fő célja. Szeretnénk, hogy sikeres legyen a zenekar, sok koncert, sok lemez, videoklipek és sok rajongó. Nekünk már az megéri, hogy egy koncerten lent vannak sokan és velünk együtt buliznak és élvezik azt, amit csinálunk. Ennél nagyobb élmény egy zenész életébe nem lehet szerintem. A zenélés mellett pedig koncerteket szervezek más fiatal, feltörekvő zenekaroknak.

Robi

Frances Horror: Visszakanyarodva eredeti témánkhoz, saját tapasztalatom alapján pótolhatatlan élmény a deszkákon állni, és zenélni. Akkoriban, mikor próbálkoztam, úgy éreztem, ha nem csinálnám, nem nyílnának a virágok, nem nőne a fű. Ez egy olyan elmondhatatlan élmény, amit csak az élhet át, aki valaha mikrofont vagy hangszert fogott a kezébe. Számodra mit jelent a zene, és a színpad?

Robi: A zenében megfogalmazhatom a gondolataimat, kimondhatom benne azt, amit a hétköznapi életben nem. A színpadon állni tényleg fergeteges dolog tud lenni. Voltak már olyan koncertjeink, amikor 100-200 km –re mentünk el játszani és 2 ember nézte végig a koncertünket és mégis lenyomtuk az egy órás vagy akár másfél órás koncertet. Annak a 2 embernek tetszett és már ezért megérte elmenni.

Frances Horror: Remek dolog ismert embernek lenni, hiszen akkor olyan be nem látható távlatok nyílhatnak meg az ember előtt, mely egyéb esetben lehetetlen lenne. Továbbá az élmény melyet adhat neked a sok rajongó, felfoghatatlan azok számára, kik nem élték át ezt sosem. Elmesélnéd eddigi legnagyobb élményedet, mely kapcsolódik a zenekarhoz?

Robi: Én nem gondolom úgy, hogy ismert ember lennék. Csak egy békásmegyeri hülye gyerek vagyok, akinek van egy zenekara és ismerik páran. Egyelőre még nem vagyunk azon a szinten, hogy egy-egy koncert alkalmával 1000-2000 ember tomboljon rajtunk. Általában a fő közönség, akik mindig ott vannak egy 50-60 fő, és akik még hozzájuk csapódnak. Így szokott a koncertjeinken körülbelül 80-100 ember lenni. A legnagyobb élmény pedig az volt, amikor valahol vidéken játszottunk (már meg nem mondom hol 😀 ) de egy csapat lány egyszer csak elénk, amikor kint álltunk a szórakozóhely előtt és a mellükre, fenekükre és egyéb helyekre kértek autogramot. Nagyon meglepődtünk, hogy tőlünk autogramot? De felejthetetlen élmény volt. Mint ahogy az is, amikor a Laborc utcai Általános Iskolába léptünk fel és a kis gyerekek olyan szinten élvezték a zenét, hogy öröm volt nézni. Koncert után jöttek aláírást kérni. Nagyon aranyosak voltak. J

Frances Horror: Manapság nem könnyű érvényesülni a zenei életben, és valóban tehetségesnek kell lenni ahhoz, hogy el lehessen érni némi sikert. Kis hazánkban, talán még nehezebb, mint más országokban. Mindig így volt ez, azonban most amikor naponta alakulnak bandák, és a fizetőképes kereslet is csökken labdába rúgni e területen, kimagasló teljesítményt jelent. Betudható ez annak, hogy hazánkban, kevés ember lakik, mely egyet jelent azzal, hogy megélni a zenéből igen nehéz. A sikerre várni kell és küzdeni érte, ez viszont rengeteg energiába odaadásba, pénzbe, és nem utolsó sorban időbe kerül. Mi az a legmerészebb álom, amit meg szeretnétek valósítani az együttessel?

Robi: Nagyon sok jövőbeli tervünk van. Jó lenne fellépni a Zöld Pardonban, a Petőfi Csarnokban, a Wigwamban. Ezek mind olyan klasszikus helyek ahol már minden nagy zenekar megfordult. Talán legmerészebb álom számomra az lenne, ha az Anti Flag vagy akár a Sum 41 tagjaival zenélhetnék együtt. És szerintem ezzel a többiek is így vannak a zenekarban.

Frances Horror: Köszönöm a válaszokat, és további sok sikert kívánok nektek. Kis társaságom és én, nagyon várjuk már a február 6.-át, amikor is koncerteztek a Fészek Klub-an. Minden kedves olvasónak javaslom, jöjjön el, és érezze jól magát velünk, veletek.

Elérhetőségek: MySpace, Twitter, Fotóalbum

VÉGE

Holnap 23 órától szubjektív véleményemet olvashatjátok az ÉÉMSZ együttesről

Szerző: Frances Horror

Reklámok

Címkék: , , , , , , , , , , ,

Egy hozzászólás to “Interjú az És Én Mit Szóljak?! (EEMSZ) együttes front emberével 3. rész”

  1. chrisline Says:

    Izé… az frontember.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s