Archive for 2010. február

Hogyan lettem én “hazaáruló”, avagy nézeteltérésem a Magyar Gárdával.

2010/02/28

Amikor felcsaptam, mint kezdő blogger, megfogadtam, hogy, ha lehet, nem fogok politikai témájú cikkeket írni, hisz ezzel hihetetlenül magamra tudom húzni a közvélemény haragját, de úgy érzem, ez a cikk kevésbé politikai témájú.

Először is, nem szeretem egyik politikai pártot sem. Sem az MSZPt, sem a Fideszt, LMPt, SZDSZt, MDFet, vagy a Jobbikot. Nem értek egyet szinte semmilyen politikai ideológiával, amik jelenleg hazánkban elérhetőek, így magamra leginkább az „anarchista” jelzőt használnám. Igaz, ez alatt nem azt értem, hogy Molotov koktéllal dobálózom az anarchista tüntetéseken, vagy, hogy punk lennék. Nem, szimplán amondó vagyok, hogy egy politikai rendszer sem működik rendesen, így egyiket sem támogatom. Viszont meglehetősen liberálisan szemlélem a környezetemet, hiszen világéletemben megértésre és elfogadásra lettem nevelve.

Visszakanyarodva az előző témához, annyit szeretnék csak mesélni, hogy valamikor ősszel, épp apámhoz igyekeztem, aki a belvárosban lakik, és, mivel viszonylag meleg volt, így egy Che Guevara-s pólót vettem csak fel. Itt kezdődtek a bajok. Már a buszon több, meglehetősen intoleránsnak kinéző illető, is a „Mocskos komcsi” jelzővel illetett, és miután metróra szálltam, ott is többen adtak hangot a nemtetszésüknek. Nem igazán zavart, amíg bele nem botlottam egy halom úriemberbe, akiken látszott, hogy a Magyar Gárda tagjai. Ezek először is egy emberként hördültek fel a pólómat meglátva, majd elkezdtek követni. Szerencsémre apám egy viszonylag forgalmas környéken lakik, így nem lett különösebb gond, de amennyiben nem így lenne, és mondjuk kis sikátorokon is át kellett volna vágnom, bizonyára erőszakos cselekedetekre is sor került volna.
Ha tettem volna valami konkrét rosszat, akkor megérteném a közfelháborodást. De mindezt egy póló miatt? Amin az az ember van, akit Kuba népe Istenként tisztel, és nem is volt kommunista, csak részben Neki köszönhető, hogy egy kommunista rendszer alakult ki, Kuba felszabadítása után? Ez most komoly, hogy aki felvesz egy ilyet, azt az első, adandó alkalommal meglincselik? Egy „demokratikus európai országban” ? Nem tudom, hogy vélekednek erről mások, de engem ez Orwell: 1984-re emlékeztet, ahol mindenkinek kötelessége volt a Párt kék overallját viselni. Komolyan ott tartunk lassan mi is, hogy aki mondjuk felvesz egy olyan pólót, ami nem tetszik a Nagy Magyarország, Szent Korona Alkotmánya, cigány nép elnyomása, és egyéb, neofasiszta ideákhoz ragaszkodó, hatalomra törő párt, törvénytelen félerőszakszervezetének , a Magyar Gárda tagjainak, azt egyszerűen „hazaáruló”-nak bélyegzik, és alaposan megverik? Ugyanis, végig, amíg ott követtek, ilyeneket kiabáltak utánam,  idézem: „Mocskos, hazaáruló komcsi ****, gyere csak ide, ****** leszel verve, kis köcsög ****,…” és még folytathatnám.

Ernesto “Che” Guevara

Remélem eme cikk olvasói egy kicsit talán eltöprengenek, hogy ezek a dolgok mégis hogyan mennek, ugyanis, ha itt ilyen uralom lesz, akkor jó eséllyel, minden, ami eddig országunknak fontos volt, a béke, a szeretet, a tolerancia, gyökerestül lesz kiirtva és a sárba tiporva. Remélem, nem egy ilyen sötét jövőkép elé nézünk.

Minden jót: Chris Deviant

Válaszom néhány nekem szegezett kérdésre

2010/02/27

Üdvözletem minden olvasónak!

Az utóbbi időben, mióta én is, mint szerkesztőtárs tevékenykedem a Szubjektív Magazinnál, egyre több támadás ér. Ezek rendszerint más blogokon, e-mailben, kommentárok formájában vagy közösségi portálokon érnek. Nos, csokorba szedtem a legalapvetőbb kérdéseket, és válaszolok is rájuk. (Sok esetben nem hagytam meg az eredeti nyelvezetet, mert meglehetősen alpári és közönséges volt.)

“Annak ellenére, hogy emo vagy, meglehetősen gonosz a humorod. Ez mégis hogy fér össze? Nem tartod magad álszentnek?”
Nem, nem tartom magam álszentnek. Az, hogy kinek milyen a humora, az a magánügye, és attól még mert emo vagyok, lehet fekete humorom. Igen, én az a fajta vagyok, aki ha balesetet lát, előbb röhög, aztán hív mentőt. De az emo és a fekete humor nem zárja ki egymást. Lehet röhögök, de segítek. Csak a végeredmény számít, és az ugyanaz, mintha sajnálkoztam volna.

“Csak azért lógsz Frances Horroron, mert netceleb akarsz lenni?”
Nem, ha ismernél egy picit, tudhatnád, hogy Frances jó barátom, másrészről meg, soha életemben nem akartam híres lenni. Én jobb szeretek a háttérben maradni. Nem nekem való az a fajta élet, ahol nap mint nap felismer valaki. Sosem kértem meg Francest, hogy vegyen be a Szubjektív Magazin szerkesztőségébe, vagy, hogy rakjon ki az oldalsávjába. Ő ezeket pusztán barátságból tette, és én is viszonoztam eme gesztusokat a személyes blogomon.

“A neved annyit tesz mint Deviáns Krisz. Tisztában vagy egyáltalán a deviáns szó jelentésével?”
Igen, pontosan tudom, mit jelent az, hogy deviáns. És, igen, én ezt magamról kijelentem. A deviáns szó önmagában nem jelent negatívumot, hisz, ha már a szó eredeti jelentését nézzük, az sem negatív, pusztán annyit fejez ki, hogy másoktól, ill. a normálistól eltérő. Szerintem ez nem elítélendő dolog, bár mondjuk, attól függ, mire értjük a devianciát. Nem vagyok se dendrofil, se nekrofil, se egyéb. Itt pusztán arról van szó, hogy kicsit eltérek attól, amiket a társadalom diktál.

“Te egy az egyben olyan vagy, mint Frances Horror. Papolsz a toleranciáról, holott te magad minden vagy, csak toleráns, és megértő nem. Szerinted ez így mégis rendjén van?”
A toleráns beállítottságom odáig terjed, amíg nem ütközik bele alapvető emberi jogokba. Így a népirtást, a mások megalázását, a hatalommal való visszaélést, a kapzsiságból elkövetett emberölést, meg egyéb bűntényeket képtelen vagyok tolerálni és megérteni. Ha mindenkivel toleránsak lennénk, akkor most rögtön kiengedhetnénk az összes bűnözőt a börtönökből. Toleráns vagyok, hisz sosem ítélnék el valakit a bőrszíne, a nemi orientációja, vagy az enyémtől eltérő gondolatai miatt. Viszont, ha valaki az ok nélküli kötözködés, vagy a mások személyi jogainak a megtiprását is elfogadhatónak tartja, akkor tegye fel magának a kérdést, hogy ez rendjén van-e.

“Hogy lehet, hogy Te, mint emo, nem tevékenykedsz semmilyen művészeti ágban?”
Egyszerű: Nem vagyok művészetileg tehetséges, én ahhoz túlzottan földhözragadtan gondolkozom. És én mindig is úgy vagyok a dolgokkal, hogy mindenki azt csinálja, amihez ért. Mondhatnám, hogy most nekiállok rajzolni, de tökéletesen felesleges, mert a rajztudásom megragadt a koordinátarendszerek, diagrammok, és pálcikaemberek szintjén. Mellesleg, az emo nem jelenti rögtön, hogy valaki művész is. Csak vannak emo művészek, és Nekik vannak bizonyos szép műalkotásaik, de maga az emo nem egyenlő a művészetekkel.

Egyelőre ezek voltak az értelmesebb kérdések, igaz, volt még pár, de azok ennél személyesebbek, így azok majd a saját blogomra mennek.

Addig is minden jót: Chris Deviant

Jobbik – Április 11.

2010/02/26

Nem a Jobbikra szavazni, bűn! Aki elmúlt 18 éves, kérem hogy olvassa el a Jobbik programját és hasonlítsa össze a többi párt programjával (van olyan párt akinek még programja sincs) és rájön arra hogy a Jobbik az egyetlen tiszta párt ma magyarországon! Kimondják az igazságot és harcolnak azért, bátrak és tiszta a lelkiismeretük!

2010. Április 11.-én dönthetünk a sorsunkról! Ne hagyjátok becsapni magatokat már sokadszorra! Hajrá magyarok, hajrá Jobbik! Adjon az Isten, szebb jövőt!

Szerző: Pradox

Frances a vámpír. – avagy életem igaz története. 9. rész.

2010/02/25

Miután néhány lépéssel beljebb kerültünk, Drakula a tőle megszokott, halálos nyugalommal fordult felénk. Izgatott lettem, ő belekezdett a történetbe, amit vágytam megismerni. A vámpírok teremtése.

Több mint ötezer évvel ezelőtt, mikor törékeny planétánkon, még semmiféle mérgező és káros anyag kibocsájtás nem létezett, az emberek törzsekben éltek. Ha feltekintettél a napra, aranysárgás színekben tündökölt, nem olyan fakón mint napjainkban. A fű ezáltal sokkal zöldebbnek hatott, és a levegő illatos és tiszta volt.

Létezett egy törzs melynek nevét fedje örökön homály. Hol jó és rossz szellemek laktak együtt a halandókkal. Korábban ők is a csapathoz tartoztak. Megtanulták, hogy kell beszélgetni az élőkkel. A törzs két varázslója, kik népük teljes tiszteletét élvezték, parancsoltak nekik. Közel Egyiptomhoz, mely akkoriban már javában hatalmas gazdagságnak örvendhetett, kevés eső esett. A szellemek képesek voltak akár kisebb viharokat, monszun szerű esőt varázsolni. Nagy szükség volt rá, eme kietlen forró tájékon. Igaz más különösebben hasznos dolgot nem műveltek, de ez is hatalmas segítség volt, hogy ne éhezzenek az emberek.

Úgy tartották az ott lakók, hogy halottaiknak a fő szerveit meg kell enniük, mert akkor a lélek teljesen felszabadul.  Az élők és a holtak, semmilyen kivetni valót nem találtak eme ma már barbárnak tűnő szokásban. Igazuk volt, mivel a legnagyobb Egyiptomi varázslók sem voltak képesek beszélgetni a szellemekkel. Egy dolgot azonban bármennyire szerették volna sosem tudtak elérni, mégpedig azt, hogy a szellemek nappal is létezhessenek, hiszen ők az éj szülöttei.

A Törzsnek két vezetője volt, mind kettő varázslatosan szép. Robi, ki magas vékony fekete hajú karcsú fiatal férfi, és Dancsi, a hitvese, ki elbűvölt mindenkit kedvességével. Az életben sem árad mindenkiből a jó indulat, és ugyan így van ez a szellemvilágban is. Arno a rosszindulatú önző lélek egy beszélgetés alkalmával, elmondta, Robinak és Dancsinak, hogy képes inni az emberek véréből. Mivel egyetlen szellem sem tud fizikai kontaktust vagy bármiféle fájdalmat okozni a halandóknak, ezért ők nem hittek neki. Robi nem volt képes elfogadni a vérszopás tényét, és nem értette mit is élvezhet a vér ízében egy szellem. Bár nem volt szűk látókörű, mégsem hitte, hogy egy lélek ízeket érezhet. Arno dühös lett, és bizonyítékkel akart szolgálni számukra.

Másnap reggel, mikor a törzs felébredt Dancsi kezén megpillantottak két kis tűszúrásnyi sebet. A vér ami ilyen estekben elkerülhetetlen, nem volt sehol.

Nem sok idejük volt gondolkodni a történteken, mivel az Egyiptomi uralkodó és hitvesének serege támadást indítottak törzsük ellen. A csata nagyon rövid ideig tartott, mivel teljesen felkészületlenül érte őket. Az összes lakost meggyilkolták, viskóikat felgyújtották. Robit, és Dancsit elfogták. Vasra verték őket, és gyalogosan a sivatagon keresztül elindultak. A tevék után kötve erőltetett menetben haladtak. Víz és élelem nélkül meneteltek megállás nélkül. A negyedik éjszaka, a pihenő alkalmával, Dancsiban alig maradt erő. Robi ki nem tudta volna feldolgozni szerelme halálát, kérlelte a szellemeket, fakasszanak esőt. A csoda megtörtént. A homoksivatag oázissá változott. Az egyiptomi sereg térdre rogyott és isteneiknek imádkoztak hálájuk jeléül. Robi a karjaiban kivitte Dancsit az esőre, a szájára hulló esőcseppeket kenegette. Dancsi magához tért, és itta az esővizet. Robinak a szívéről egy hatalmas kő gördült le mikor látta kedvese magához tér. Csókot lehelt az ajkára, majd megölelte.

Folytatjuk…

Szerző: Frances Horror

Musical Casting Budapesten!

2010/02/24


Casting Budapesten egy amatőr Musical előadásra!!
Ha érzel magadban tehetséget és kedvet hozzá jelentkezz!!
16-25 éves fiúk, lányok és 30-40 éves hölgyek jelentkezését várjuk!!

Jelentkezni a *casting_bp@freemail.hu – e-mail címen lehet.

A szervezők: Robie Violence, Barbie Acrylia, Ékos Spleen.

*a jelentkezőket e-mailben értesítjük a részletekről. minden jelentkezőt behívunk!!!

(Fizetett hirdetés)


%d blogger ezt kedveli: