Életem nem túl valós története 5. rész.

by

Beléptem a sárgabarack illatú előszobába, balra szekrények, jobbra egy tükör, a padlón egy szőnyeg hevert. Levettem Vision Street Wear márkájú lila fűzős cipőm és a kabátomat a legközelebbi fogasra akasztottam. Bementünk a konyhába, ami tele volt csicsás díszekkel, de valahogy most nem tettem szóvá, hogy szabályosan ronda ezzel a berendezéssel a sok kis dísz. A lány megkérdezte mit kérek és én boldogan elfogadtam egy pohár száraz vörös bort. Mire kimondtam ő már egy szekrényben kutatott az üvegek között. A nyakamat tettem volna rá, hogy láttam ott 1 üveg Jack Daniel’set és egy sárga abszintot, de egy sötét színű üveg került a kezébe, ahogy konstatáltam már fel volt bontva. Előkerült 2 borospohár, amik gyorsan megteltek ezzel a vörös, szinte már vér színű folyadékkal. Kellemes nedű, egyszerre markáns és szédítő íze egyből a szívemig hatolt és az érzéki határaimat súrolta. Pár korty után feltettem a kérdést: -2006-os La vida kékfrankos? – A lány csak bólintott mosolyogva. Ott ültünk hát az agyon csicsázott konyhában és bort kortyolgattunk. Egész meghitt hangulat termett a pár perce még sötét szobában. A lány felállt, odalépett egy zenegéphez és berakott egy jazz számot. Nocsak, a kislány nem csak tuc-tuccot hallgat, ez nálam már pozitívum.
– Csodálatos – szóltam fennhangon.
– Micsoda? – kérdezett vissza.
– A zene, a bor, maga a szituáció és persze Te is.


A lány nem válaszolt, csak elpirult. Gyönyörű látvány volt, ahogy állt ott a rózsaszín felsőjében, a Levi’s farmerjában és azok a kék szemek… Oh Istenem!  Mindig elmerülök bennük és újra érzem, hogy élek. Ilyenkor semmi nem zavart. Az iskola, a nap hosszat való tanulás, a sok próba és az sem, hogy a Testvérem egy hidegvérű gyilkos. Nem létezett, akkor más nekem csak az a szoba és Ő, de gyorsan visszarángattam magam a valóságba. A lány már leült mellém és éreztem valami melegséget hideg kezeimen. Finoman felemeltem a kezét és egy csókot nyomtam rá, amire ő megint elpirult. Mosolyra húztam a számat, majd felemeltem a borospoharat, mire ő is hasonlóan tett.
-Igyunk erre a csodálatos estére és Rád!
-Egészségedre!
Nagyot kortyoltam boromba és hagytam, hogy átjárja a testem minden csepp. Figyelmes lettem valami furcsára, de nem a szobán belül. Ez bennem történik, legalábbis a ruhámban. Rezgett a telefonom. *-csodás- gondoltam magamban ironikusan .* Ki más lehetett volna, mint a Testvérem, de nem törődtem vele és egyszerűen csak kinyomtam a telefont. Folytattam a beszélgetés a lánnyal. Teltek múltak az órák és miután elfogyott a bor rátértünk egy üveg ezüst Tequilára. A lány citromot és sót rakott elém. Ejnye a leakar itatni? Nehéz lesz, mert az elmúlt 3 évet ivással töltöttem, de ez egy ilyen város: Vagy iszol vagy füvezel. A költséghatékonyabb módszert választottam. Szóval a 3. rund környékén már a lány meglepően sokat kezdett nevetni, az 5. rund után pedig már nem is függtek össze a kimondott mondatai. Felállt és felhúzott magával vagyis inkább engedtem, hogy megadja a kezdőhúzást és magamtól felálltam. A háttérben Hajós András hangját hallottam: Ahol mindent a szemnek szánnak a szabad, de szende szüzek. Kik még nem ismerik a tüzet mégis, amikor elközeleg a parti végi tánc és erre a gyenge ritmusra róttuk mi a centripetális köröket abban a túl csicsázott konyhában. Közelebb húztam magamhoz és beszívtam nyakának illatát. Málna és rózsa enyhe keveréke. Kedvem lett volna beleharapni fehér nyakában, de ugye ez nem egy vámpír történet, még akkor sem, ha a szemfogaim kicsit élesebbek, mint a megszokott. Éreztem, hogy ő is belélegzi a parfümöm és Neki sem közömbös az illat. Hát igen, köszönöm Paco Rabanne. Még így is, hogy a lány kb 170 centi volt csak a számig ért a homloka, de éreztem hogy szép lassan feljebb ágaskodik és megcsókol.
Bombaként ért, egyszerre éreztem magam a mennyben és a pokolban vagy lehet, hogy egy bukott angyalnak éreztem magam egy igazi angyal társaságában? Mindegy is, de a lényeg, hogy megtörtént talán életem legjobb pillanata és azt akartam, hogy tartson örökre és ne legyen vége soha. Szorosabban öleltem törékeny testét, de vigyáztam rá, mint egy újonnan megszületett főnixfiókára. Talán olyan volt nekem a lány, mint egy rózsaszín üveggolyó. Ritka és tökéletes, amit még nem koptattak az évek és a fiók, amibe beleraktam és elfeledkeztem róla.
A lány egyre hevesebben csókolt és a falhoz nyomott, de közben levette rólam öltönyöm és a székre dobta, majd miután megharapdálta ajkaim, halkan a fülembe súgta: Gyere! és a nyakkendőmnél fogva egy ajtó felé húzott.

Folytatjuk

Üdvözlettel: Winti

Reklámok

Címkék: , , , , , , , ,

2 hozzászólás to “Életem nem túl valós története 5. rész.”

  1. rainbowmacabre Says:

    Már várom a folytatást. tetszik ; )

  2. AcrylBarbie Says:

    🙂 … csak ennyi ….:)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s