Nyílt levél neked, kiben majdnem megbíztam!

by

Isten mikor megteremtette a világot, nem szánt rá túl sok időt ez meg is látszik rajta. Ha körbe tekintek, s művét mustrálgatom, rá kell ébrednem, több időt szánt a természetre, mint azokra, kik használni értékelni fogják. Nagyot hibázott. Meg kell hagyni szépérzéke volt. Elképzelni is nehéz csodálatosabb virágot, mint egy szál vörös rózsa. Talán egy kellemes nyári hajnalon érdemes mustrálgatni eme növényt. Közel hajolni hozzá, nézni a leveleiről lepergő hamvas vízcseppeket, megtapintani bársonyos, selymes szirmait. Isten gonoszságot csempészet eme növénybe, vagy pedig talán azért tette, mert ráébredt arra, hogy valamit érdemes tenni e pazar tökéletes szépség védelmében. Talán a tüskék ezen célt szolgálhatják, lehetséges. Csodaszép látványt nyújt egy szépen rendben tartott virágoskert, melyen látszik, hogy a gazdája, szereti ezeket a növényeket, ápolja gondozza. Festőien szép látványt nyújthat egy rózsakert, mivel a színek melyekben tündököl, természetes módon előállíthatatlan. A varázslatos képhez hozzátartozhat az üde-zöld pázsit, néhány vénséges szomorúfűz, melynek árnyékában a jó vándor megpihenhet.

Hatalmas robbanás rázza meg ágyamat, a fél fejem leszakad, mire felriadok álmomból, és huss az idilli kép eltűnik. Rá kell ébrednem csodák már nincsenek, Csipkerózsika meséi nem léteznek többé, egy álomvilág volt melyben éltem veled. Remek volt, de elmúlt. A miértet sosem fogom megtudni, hiszen nem bízok tovább a szavaidban. Mindenre képes voltál, csak azért, hogy céljaidat megvalósítsd, és lám lám belebuktál néhány pillanat alatt. Nem tudod mit vesztettél, Én kezdek ráébredni, az utolsó reményem halt meg. Elintézted! Tovább nem szeretnék ember maradni, de a sorba sem állok, be hiszen az részemről gyarlóság lenne, és azt érezném, annyit érek mint ti.

Emberi viselkedésed, ígérő szavaid csodálattal töltöttek el, s lenyűgöztek, Azonban mögötte nem rejlett semmiféle tartalom, csak a kiégett kegyetlen üresség. Hazugságban képtelenség élni, hiszen egy pillanat alatt kiderül minden, de komolyan venni valakit még rosszabb, mivel valami eltorzult csökevényes gondolat miatt, a számítás az mely megbújik mindenkiben. Szívemet bezártam egy jégtömbbe, melyet felolvasztani nem tud senki, mivel nem akarom! Egy lehetőség jár mindenkinek. Erős vagyok kibírom mint már annyi sok mindent az életben. Te pedig semmit sem vesztettél, hiszen nem az vagy akinek mondtad magad.

Szemem ismét lecsukódik, mély álomba szenderülök, már nem látom a meseszép kertet. Hatalmas beton kolosszusok, állják utamat. Az emberek rohannak, egymáson keresztül taposnak, az utcákon folyik a vér, a hullák rothadó bűze orromat csavarja, hányinger kerülget, Térdre zuhanok, okádok, érzem rám lépnek, meg sem próbálnak kikerülni, Bordám törik, csontjaim repednek, arcom a saját hányásomba. Már nem törődik velem senki, érzem életerőm elhagy, a kép megszűnik, s örök álomra szenderülök.

Au Revoir

Szerző: Frances Horror

Reklámok

Címkék: ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s