Zuzu első és egyben talán utolsó drogos élménye

by

Kb. 10-12 éve történt velem a következő. Egy haver barátnőjéhez mentünk buliba. Előrebocsátom, hogy előtte soha nem próbáltam semmilyen drogot, csak a pia ment… Most is így indult a buli. Lehúztam jó néhány pohár Bourbont és már rendesen spicces állapotban voltam, mikor érkezett a “süti”.Kajás voltam, úgyhogy nagy elánnal rávetettem magam az ínyencségre…;) Persze senki nem mondta, hogy ez milyen “süti” azt viszont furcsállottam, hogy mindenki sejtelmesen mosolyog, miközben magamhoz vettem az első adagot. Haraptam egy nagyot, aztán jött a hyper káromkodás, hogy ilyen szar sütit, hogy a pöcsömbe lehet sütni. Persze aztán elmagyarázták, hogy ez “vigyorex” süti, de akkor már mind1 volt, letoltam egy párat. Az első 15-20 perc pazar érzés volt.

Nem röhögtem, viszont elképesztően pörögtem tőle és csak úgy ömlött belőlem a szó… Aztán kb. a huszadik perc után elkezdtem érezni, hogy valami nem stimmel. Mintha súlyokat akasztottak volna a karomra, fejemre, lábamra. Nehéz lett az összes végtagom. Nem paráztam (akkor még), gondoltam ülök és pihenek egy kicsit, hátha elmúlik az érzés. Néhány perc után viszont eljutottam odáig, hogy képtelen voltam felemelni karjaim és olyan érzésem volt, mintha betonba temettek volna. Na… akkor már befostam rendesen. Éreztem, hogy ennek fele sem tréfa. Összeszedtem minden erőmet (gondoltam milyen paraszt dolog már, ha összehányom a haverom barátnőjének a szőnyegét) és valahogy kimásztam a klotyóra. Ott már annyira rosszul voltam, hogy az leírhatatlan. Biztos voltam benne, hogy itt volt vége az életnek. Képtelen voltam felemelni a fejem, ami annyira előrebicsaklott, hogy nem kaptam levegőt… Frankon feladtam. Vége, ennyi volt. Hatalmas szerencsémre (ami szerintem inkább figyelmeztetés volt) kinyitotta a WC ajtót az egyik haver, én pedig elterültem az előszoba padlóján, félájultan. Azt még hallottam, hogy a “megmentőm” elkiáltja magát: hé csajszi… bálna van a klotyóban (igen testes voltam akkoriban). A vicc az, hogy még röhögni is akartam, de már nem reagált a testem. Próbáltak segíteni, de nem tudtak. Vizes törülköző, stb. Kb. három-négy órát feküdtem a padlón magatehetetlenül, mire meg tudtam mozdulni. Pokoli élmény volt, nem kívánom senkinek. Jó lecke volt, az tuti. Ma már röhögünk rajta, de akkor mindenki annyira pánikba esett, hogy az elképesztő…

Szerző: Zuzu

Advertisements

Címkék: , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s