A negatív hírek, és a gonoszság élvezete, avagy mi a gond a magyar átlagmentalitással?

by

A régi rendszerről mondták, hogy nem volt szólásszabadság. Állítólag ma már van. Állítólag! Ezt mindenestre érdemes kiemelni. Jó példa ez arra, hogy az, ha valaki negatív dolgot ír valakiről, annak sokkal jobban örülnek az olvasók, mint a pozitív kritikának. (Az irigy emberek a pozitív kritikára mindig azt mondják: „seggnyalás”) A negatív eseményeknek természetesen rengeteg hátránya adódik, melybe bele sem gondolnak a rosszindulatú vagy sok esetben irigy nyelvek. A negatív dolgok fő hatásai a következők: Depresszió, félelem, csalódottság, levertség, szomorúság. Gondoljatok bele, ha jó hírt kaptok, akkor az arcotok elkerekedik, a szátok mosolyra áll, és a testeket valamiféle ismeretlen, ám de különleges forróság önti el. Felszabadultan tudtok beszélgetni, örömmel osszátok meg ezt az eseményt partnereitekkel, mind szerelmi és baráti téren is. Ha viszont negatív dolog ér benneteket, magatokba fordultok, nem beszéltek senkivel, eluralkodik rajtatok a depresszió, mivel az agyatok folyton az aktuális ám jelen esetben negatív dolog körül forog így a hangulatotok is az elképzelt nullás tengely alatt helyezkedik el. Ez valljuk be rossz érzés.

Vannak emberek, akik viszont mással nem is nagyon foglakoznak, mint a negatív dolgokkal. Ha valakit megalázhatnak, akkor boldogok (legalábbis ők úgy vélik, pedig mint fent említettem, valójában boldogtalanságot okoz számukra is, hiszen az életben mindenért fizetni kell. A Negatív cselekedetekért negatív, míg a pozitív cselekedetekért pozitív fizető eszközzel.) Mikor eme témát boncolgattam egy barátommal, ő egy tökéletes példát hozott fel ezzel kapcsolatban mely épp ide vág. „Elnyomottnak, értéktelennek érzik magukat, s ezt kompenzálva másokat kínoznak” (Idézet: Freud, gondolatai közül). Nos, kérem, ezt nem is kell szépíteni, hiszen ez a kissebségi komplexus.

Sigmund Freud

Érdemes körülnézni a nálunk fejlettebb országokban. Egyik kedves ismerősöm mikor a tengeren túlon járt, és mivel könnyen felismerték róla, hogy turista, többen odamentek hozzá, és megkérdezték tőle: „hogy van? Jól érzi magát országunkban?” Egy másik barátom ki már lassan két éve az Egyesült Királyságba él és dolgozik, egyre távolabb költözik az ottani Magyar ajkú honfitársaktól, mert nem tudja elviselni azt a sok rosszindulatot, irigységet, mely belőlük árad. Mindez a gondolkodás, mely kis hazánkat jellemzi senki más számlájára nem írható, mint a saját magunkéra. Nagyon kíváncsi vagyok rá, mikor nő fel a Magyar polgárok gondolkodása arra a szintre, hogy a jó dolgokat részesítse előnyben ne pedig a rosszakat, valahogy úgy érzem, ettől még fényévekre vagyunk, de ha nem emeljük fel a szavunkat ez ellen lehetséges, hogy sosem következik be.

Hatalmas szerepet kap a média is a rémhírkeltésben, hiszen manapság már nem az a hír, ha valami jó dolog történt, azt el sem mondják, hanem csak az, ha negatív érzésekkel bombázhatnak minket. A Híradó összetétele tökéletesen sablonos, az alábbi felépítés szerint: Mi is kell egy jó Magyar hírműsorba: véres események, halál, sikkasztás, és nem utolsó sorban lelki terror, melyet egyszerűbb szóval szólva fenyegetésnek neveznék (Itt gondolok az olyan dolgokra, amikor elsorolják naponta a hírolvasók, hogy a kis embereket mennyire bünteti meg az állam, ha ezt meg azt nem küldi, be vagy nem tölti ki! Logikus, hogy ezek a több százezres büntetések meg sem kottyannak a nagy halaknak, de viszont egy egyszerű embert akár tönkre is tehetnek. Magyarországon azonban semmi csodálni való nincs abban, hogy az átlagember a hatalom számára nem is ember).

A Rosszindulat?!

Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy Magyarországon most az a trendi, ha valakit pocskondiáznak, viszont én magam sosem fogok ebbe a sorba beállni, hanem mindig is a göröngyösebb utat választom, mely egy idő után talán simábbá válik, viszont ezáltal, hogy a jó úton haladok, legalább boldog ember vagyok. Ajánlom, gondolkodjatok el ezen ti is, és ne csak prédikáljatok arról, hogy mennyire jók vagytok, hanem tegyetek is érte valamit.

A cikk címét és a Freud idézetet köszönöm Chris Deviant-nak!

Szerző: Frances Horror

Reklámok

4 hozzászólás to “A negatív hírek, és a gonoszság élvezete, avagy mi a gond a magyar átlagmentalitással?”

  1. The Mojo Radio Gang Says:

    “Mi is kell egy jó Magyar hírműsorba: véres események, halál, sikkasztás, és nem utolsó sorban lelki terror..”

    Ajánlom figyelmedbe Michael Moore filmjét; Bowling for Columbine avagy Kóla, puska sültkrumpli. Részletesen elmesélik, bemutatják, hogy menyire is sokat ér a médiának, ha az emberek legyilkolják egymást. Úgy hogy ez ami Magyarországon megy nem új dolog. Átvett mint oly sok más minden.
    Tengeren túlon sem fenékig tejfel az élet, sőt…
    Az, hogy a nemzetiségeken belül gyűlölet van nem új dolog, szerintem majd minden országban ez megfigyelhető.

    Fejlett ország ide vagy oda, tökmindegy ha az emberek mentalitása nem exponenciális változó a fejlettséggel, nemde? Hőn szerettet UK-ban a magyarok mellet ugyanúgy utálják a lengyeleket (sőt jobban) mint egyes embertársaink a románokat, szlovákokat stb itt magyarországon.
    Az, hogy valaki menyire képes “ember” módjára viselkedni ( és itt most nem a dühöngő állatra gondoltam) nem mindig függ össze a fejlettséggel. jó példa erre szintén cikkben megemlített tengeren túl avagy amerika. Persze negatív értelemben utaltam rá, ez természetes. Fejlett vagy nem fejlett kérdés itt be is zárul, azzal hogy ez nem feltétlen igaz az amit állítasz/feltételezel.
    Még valami, a fejlett országok mögött maximum a mecénásokat látjuk, de valójában nem ők vitték előre az emberiséget.. többit nem
    részletezném hisz mindenki tudja miről beszélek:)

    Elkalandoztam, maradtam tisztelettel: T.J. Hooker.

  2. Macska Says:

    Szóval a Sjonnás dolgokat mind jóindulatból írtad? Vagy az, hogy nem állsz be a sorba az mostantól lesz érvényes?

  3. chrisline Says:

    Az nem kisebbségi komplexus?

  4. XSB Says:

    Kommentlista hozott ide. Hm.. negatív kritika. Az enyémeket anno mindig törölted, és olvasatlanul bedobtál a spamlistába. Igaz, elég nyersen fogalmaztam meg.. no mindegy. 😀

    Viszont ennek a szólásszabadsághoz nincs köze. Mondhatsz, amit akarsz, 1-2 gyökér mindig jönni fog kötekedni, függetlenül attól, hogy igazad van-e. Egyébként, tudod, mi jár annak, akinek igaza van? A szája.

    Mellesleg szólásszabadság szerintem nincs jelen a világban. Ha lenne, mindenki mondhatna, amit akar. Nácizás menne, sárdobálás egymásra, stb. Szerintem egyébként szabadnak kéne lennie, ameddig csak beszédről van szó (kivéve a gyilkosságra, verésre, stb való felbujtást).

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s