Archive for 2010. április

BrooH B617 – Az igazság.

2010/04/30

Sziasztok!

Brooh vagyok,20 éves.Ha így nem ismerős, talán pesten úgy hallottátok, “a köcsög emos aki leugrott a hídról”. Azért írom ezta bejegyzést, mert szereték minden pletykát eloszlatni.

Aki ismer, tudja, hogy soha, senkiért nem ugranék le. Sokan azt mondják, azért ugrottam, mert összevesztem a barátnőmmel. De akkor miért mondtam Hopa barátomnak, hogy egy lányért soha ne adja fel? Mert nem érdemes? Gondolkozzatok már el…Nem vagyok tömegpasi. Ha szeretek, úgy szeretek amennyire kevesen tudnak. Engem az élet nagyon megdolgoztatott már. Nagyon sok próbán mentem keresztül. Mindet túlléptem. Elmondom mi történt…

Péntek…

Elindultam Pestre, Balázshoz üzleti megbeszélésre. Jól éreztük magunkat nagyon.  Az idő láttán tudtam, hogy ebből nem lesz margitszigeten alvás. (ezt beszéltük meg a többiekkel)  Balázstól egy másik találkozóra mentem, majd a Deák Ferenc térre. nem sokat voltunk ott és átmentünk a MIlibe. Az idő már jó volt, örültem:)

A parkban sokat beszélgettem a barátaimmal, sok fotó is készült…az utolsó képek rólam…Este a banda kettészakadt és mi a sziget bejárat előtt várrtuk be őket. Kikivel, egy kis peremen ültünmk, ahol grenmát hallgattunk és énekeltünk. onnan visszamásztunk a nagyobb peremre. Megjöttek a többiek, és én ki makartam mászni megint a peremre, mert tudtam hogy még nem együnk és nem akartam a tömeg közepén lenni. a telefonom kiesettt közben, reflexxszerűen utnanyúltam, és elkaptam. guggolva érkeztem a peremre, és mikor felálltam, éreztem hogy nincs meg az egyensúly… leestem…

Mit éreztem akkor?

Sok ember nem fog nekem hinni. SOkan kitalációnak veszik majd… 10 métert zuhantam, talpra estem, majd gerincre, majd hasra. füves köves leejtős részre. Lepergett előttem az életem. Tudtam miket rontottam el az életemben. Jött egy srác, hogy mentőt hív. Mondtam h nem kell, és felálltam. De ekkor nagy fájdalmam lett és összeestem. Becsukódott a szemem…olyan szép színeket láttam, olyan környezetbe keröültem hirtelen, hogy nem éreztem fájdalmatz. Jó volt ott, akármi is volt az.

A mentősök bevittek a korházba, újpestre, ahol embertelenül törődtek velem. minden falnak nekitoltak az ággyal, poénból csiklandozták a talpam h érzem e(pakooló fiúk)és a röntgen asztalon egyedül kellett oldara fordulni, mikor eltört a gerincem.

Anyyit mondtak, hogy 2 csigolya eltört, és meg kell műteni, hogy 40 évesen ne fájjon majd… de ott nem csinálnak olyan műtétet. átvittek egy másik korházba, ahol kiderült, hogy 4 csigolya tört el, és ha nem műtenek meg lebénulok, de még a műtét után is lebénulhatok majd. Az egyik csont belement a gerincvelőmbe.

Nem tudtam, hogy apukámat hogy hívjam fel. ÓRákat gondolkoztam, máig emlékszem:

Reggel 5kor…

“Szia apa, ne pánikolj be, nemtudok ma hazamenni, baleset történt. eltört a gerincem, feltudnál jönni?” és elcsuklott a hangom. Apa gyorsan felért, beszélt az orvosokkal. TUdjátok milyen érzés megkérdezni egy apát aki a könnyeitől küszködik, hogy:” Apa, fogok még járni?” “Apa túlélem én ezt? Lehetek még egész ember?”

Másnap megműtöttek… 5 és félóra volt a műtét, ahol 4 ltier vbért veszítettem. A lélegeztető cső felkaparta a torkomat, amitől máig köhögnöm kell, de elvileg normális ez a dolog.  14 csavart kaptam a hátamba. Durva. Szerintetek tennék ilyet magammal? Nem ajánlom, nem kívánom senkinek azzt azt érzést amit én átélek, és át fogok élni. Ami mutatja azt is, hogy mennyire meg akarok gyúgyulni, hogy két nappal műtét után talpra álltam. JÁROK. Igaz egyszerre nem sokat, de járok:) Mindenki segíteni akar enni inni, öltözni, felülni az ágyban. De erősnek kell lennem, nekem kell megtanulnom. Fájjon az elején párszor 5 percig inkább,de megtanulom h mit hogy kell…nem adok fel semmit soha.

Előttem volt egy cél. hogy talpra álljak. Sikerült:) A következő az, hogy teljesen rendbe jöjjek. Elvileg júliusra minden oké lesz. De az ias lehet hogy hamarabb, mivel az orvosok nem értik hogy éltem túl, hogy  gyógyulok ilyen gyorasn. Tudom hogy lesznek még fájdalmak. Tegnap éjkszaka volt az első éjszakám itthon. végig ordítottam, mert az ágy nem speciális, és már fájdalomcsillapítót se kapok, csak egy tablettát, az meg mi az infuzióhoz képest?

Egy példa. Egy srác 6 métert zuhant, és szörnyet halt:( én 10et zuhantam, és ÁLLOK!

Szóval kérlek titeket ne pletykáljátok azt, hogy én leugrottam. mert nem igaz. és ha a barátom vagy, tudod hogy nem igaz. Lányért leugrani? egy alig 1 hónmapos kapcsolatért? Hol van az eszetek?

Köszönöm a barátaimnak hogy mindig bejöttek meglátogatni, és erőt adtak nekem! Erről majd részletesen írok még!

bruupusz<3

Szerző: BrooHB617

Egy (Orbán) Viktoriánus – Avagy a kopogtató cédula gyüjtés 2010.

2010/04/29

Jobboldali, fideszes választópolgár, aki Orbán Viktor mélységesen elkötelezett követője és szavazója.

Norbi, bazz, volt egy ilyen lakás, mikor gyűjtöttünk. Már a csengőn is kinn volt még négy évvel ezelőttről a Változás 2006 matrica, de azé becsöngetek. Kicsattog a mammer. Szép polgári lakás, aszt meglátom a háttérben már a nemzeti zászlót. Ez még oké, de utána felnézek és a falról visszamosolyog rám óvé. Nah, akkor má tudtam, hogy innen nem lesz kopper, ez egy kőkemény viktoriánus. Szépen, udvariasan bemutatkoztam, lenyomtam a szokásos szöveget. Mondta, hogy leadta, aztán előkapott egy közös képet Őfelségével, ömlengett róla vagy negyedórát, mire sikerült leráznom. Azé korrekt volt, aszittem letámad a gecibe konyhakéssel, mikor meglátta, hogy LMP-nek menne a kopper, érted, de ilyen előkelő mammer volt, vágod.

Powered by: Frances Horror

Gyógyulgass Brooh – B617, – Avagy az isten létezik és gonosz!

2010/04/26

Édes istenem! Tudtam, hogy nehéz lesz látni téged, de azt sosem hittem volna, hogy ennyire! Veszélyes vizekre sodort téged a szél, de tudom, felülkerekedsz ezen is, mint már annyi sok mindenen az életben. Az erő, ami sugárzott belőled, nekem is hitet és energiát adott, és hidd el szükségem is volt rá, hogy igazán hinni tudjak benned, s a gyógyulásodban. Egy rossz pillanat, egy szerencsétlen mozdulat, mely ezt eredményezte.

Brooh – B617

Nem hiszek a szerencsében, hanem egy újabb jelnek veszem ezt, s a hitem egyre jobban megerősödik, mégis van isten? Nos, kedves kalapos nagyszakállú igen bölcs istenem, mit ártott neked ő, hogy ily helyzetbe hoztad? Semmit, hiszen itt a földön, amivel te nem törődsz már, s ránk bíztad a döntést, mikor egy almától tetted függővé a teremtményeid sorsát. Milyen apa az, aki így bánik gyermekeivel? Pont öt kellett ilyen próba elé állítanod? Őt, akit mindenki kedvel. Mit művelsz te? Lassan nem vagyok abban sem biztos, hogy az ördög gonosz vagy még inkább te, te nagyszakállú öreg barátom. Neked mindent szabad? NEM!

Hosszú út áll még előtted, hosszabb, mint bárki gondolná, de ha végig mész rajta, újra köztünk lehetsz, és talán mi majd úgy látjuk semmi sem változott, de te, azt hiszem nem így érzed majd. Az ember mindig utólag okos, siránkozik, okolja magát, gusztustalan. Akkor és ott kellett volna rád vigyáznunk, de erre képtelenek voltunk. Sajnálom.

Hamarosan újra találkozunk, csak két nap. Addig is gyógyulgass, pihengess.

Szerző: Frances Horror

[KATT]Napi[KATT]Fotók[KATT] – www.emopic2010.tk – Az EMOk fotoblogja!

2010/04/25

Itt vannak a várva várt képek a pénteki [04.23] összejövetelről.
Érdekel, hogy mulatnak a fiatalok? [KATT]

www.emopic2010.tk – Az EMOk fotoblogja!

Egy Kellemes délután az EMO-kal – Avagy Koolby Paranoy, Hopa Panic és társaik.

2010/04/24

Gondolhattam volna, hogy egy kellemes és egyben szép napot rögvest egy rossznak kell követnie, és lám, lám nem is lett másképp. Mikor ez történik, mindig ráébredek arra, hogy ha valami szép és jó vagy netán élvezetesnek is nevezhető, sokkal jobban meg kell becsülnünk, mint azt tesszük. Az igazán értékes percek, huss, egy pillanat és tova szálnak, viszont a lelkemet mindig a magasba emelik. Ezt a szépséget és lelki nyugalmat legjobban talán egy csendélettel tudnám jellemezni. Ezek azok a percek órák pillanatok, amiért megéri nagyon sok áldozatot hozni, hiszen az örömökből mindig kevesebb jut, mint a szomorúságból. A Boldogságot csak akkor kaphat az ember, ha sokkal többet ád, s ez sosem lesz arányban egymással, mégis megéri!

Miközben el voltam foglalva a sok magamutogató önimádó emberrel, elfelejtettem másfelé tekinteni, éltem, mint egy ló a szemellenzőjével, de most ezt levettem, kitekintettem oldalra, s megpillantottam a csodálatos és normális részét eme világnak, s én mondom nektek sokkal élvezetesebb, mint amire eddig az időmet pazaroltam.

Hopa Panic

Sosem jártam még a Mammutos társasággal sehol, de tegnap úgy hozta a sors, hogy kedves barátommal Kierra Wilkinsonnal ellátogattunk oda. Csodák csodájára remek volt! Miközben közeledtünk a Millenáris Park felé megpillantottuk egymás Hopa Panic-al, s mindkettőnk arca széles mosolyra derült. Sajnálatos módon őkegyelmével az én hibámból elég ritkán találkoztam, pedig rengeteget szoktunk beszélgetni MSN-en és telefonon keresztül. Miután a kezdeti öröm kicsit lejjebb hagyott, félrevonultunk, és elbeszélgettünk arról, hogy mi is történt velünk az utóbbi időkben. Hopa-t másfél éve ismerem, s állítom nektek az egyik legkedvesebb és legőszintébb érzésekkel megáldott fiatalembere ennek a társaságnak. Nehéz úgy élni, mint ő, hogy az ember jó legyen, s kedves, ne látsszon rajta a bú, mely gyötri. Mit meg nem adnék azért Hopa Panic, hogy a darabokra tört szívedet összerakhassam, de segítek, és veled leszek, mindig akármi is történjen.

Koolby Paranoy

Koolby Paranoy, kiről mostanában mindenki beszél, és oszlopos tagja eme a társaságnak, méltán szerzett ekkora hírnevet, ilyen rövid idő alatt. Ismeretségünk a nem túl régi időkre nyúlik vissza 2009. December 31. Szilveszteri buli. Közvetlen kedves, és jópofa ember, kit remek humorérzékkel áldotta meg az isten. széles látókörű, így el lehet vele beszélgetni mindenről. Úgy érzem, aki eltölt vele egy kellemes délutánt, az azonnal rájön arra, hogy remek társaság őkelme. Ritka adottság az, ha valaki el tudja szórakoztatni az embereket, s ő ilyen. Koolby Paranoy, igazi vezéregyéniség. Örülök és büszke vagyok, hogy megismertelek.

Amint írtam a cikk elején az örömbe üröm is vegyült, de ezt nem kívánom itt kifejteni, de roppant dühös vagyok, egy kedves barátomra, aki hülyeséget csinált. Tudjátok ez olyan düh, melyet úgy nevezhetünk, tehetetlen. Ezek az események nem láthatók előre sajnálatos módon, de roppant szomorúvá tett engem. Én nekem a mai napon sajnos nem volt lehetőségem elmenni hozzád, mivel egésznap dolgoztam, de hétfőn ezt bepótolom. Tudd, bár ezt a cikket nem olvasod, veled vagyok, és minden pozitív energiámat most feléd sugárzom, s tudom, hogy ezen is túl leszel, s újra nevetni fogunk sokat, mint az elmúlt délután.

Köszönöm a tegnapi szép délutánt még a következő embereknek is (A nevek ABC sorrendben vannak, tehát nem sorolok senkit senki elé, s a lista nem teljes!): Alex Monstrous, Awwad Kortez Dávid, Dunajetz Marci, Mr. Teen, Napi Sunák, Tesh Gergő. S te, te bolond…

Szerző: Frances Horror


%d blogger ezt kedveli: