Egy Kellemes délután az EMO-kal – Avagy Koolby Paranoy, Hopa Panic és társaik.

by

Gondolhattam volna, hogy egy kellemes és egyben szép napot rögvest egy rossznak kell követnie, és lám, lám nem is lett másképp. Mikor ez történik, mindig ráébredek arra, hogy ha valami szép és jó vagy netán élvezetesnek is nevezhető, sokkal jobban meg kell becsülnünk, mint azt tesszük. Az igazán értékes percek, huss, egy pillanat és tova szálnak, viszont a lelkemet mindig a magasba emelik. Ezt a szépséget és lelki nyugalmat legjobban talán egy csendélettel tudnám jellemezni. Ezek azok a percek órák pillanatok, amiért megéri nagyon sok áldozatot hozni, hiszen az örömökből mindig kevesebb jut, mint a szomorúságból. A Boldogságot csak akkor kaphat az ember, ha sokkal többet ád, s ez sosem lesz arányban egymással, mégis megéri!

Miközben el voltam foglalva a sok magamutogató önimádó emberrel, elfelejtettem másfelé tekinteni, éltem, mint egy ló a szemellenzőjével, de most ezt levettem, kitekintettem oldalra, s megpillantottam a csodálatos és normális részét eme világnak, s én mondom nektek sokkal élvezetesebb, mint amire eddig az időmet pazaroltam.

Hopa Panic

Sosem jártam még a Mammutos társasággal sehol, de tegnap úgy hozta a sors, hogy kedves barátommal Kierra Wilkinsonnal ellátogattunk oda. Csodák csodájára remek volt! Miközben közeledtünk a Millenáris Park felé megpillantottuk egymás Hopa Panic-al, s mindkettőnk arca széles mosolyra derült. Sajnálatos módon őkegyelmével az én hibámból elég ritkán találkoztam, pedig rengeteget szoktunk beszélgetni MSN-en és telefonon keresztül. Miután a kezdeti öröm kicsit lejjebb hagyott, félrevonultunk, és elbeszélgettünk arról, hogy mi is történt velünk az utóbbi időkben. Hopa-t másfél éve ismerem, s állítom nektek az egyik legkedvesebb és legőszintébb érzésekkel megáldott fiatalembere ennek a társaságnak. Nehéz úgy élni, mint ő, hogy az ember jó legyen, s kedves, ne látsszon rajta a bú, mely gyötri. Mit meg nem adnék azért Hopa Panic, hogy a darabokra tört szívedet összerakhassam, de segítek, és veled leszek, mindig akármi is történjen.

Koolby Paranoy

Koolby Paranoy, kiről mostanában mindenki beszél, és oszlopos tagja eme a társaságnak, méltán szerzett ekkora hírnevet, ilyen rövid idő alatt. Ismeretségünk a nem túl régi időkre nyúlik vissza 2009. December 31. Szilveszteri buli. Közvetlen kedves, és jópofa ember, kit remek humorérzékkel áldotta meg az isten. széles látókörű, így el lehet vele beszélgetni mindenről. Úgy érzem, aki eltölt vele egy kellemes délutánt, az azonnal rájön arra, hogy remek társaság őkelme. Ritka adottság az, ha valaki el tudja szórakoztatni az embereket, s ő ilyen. Koolby Paranoy, igazi vezéregyéniség. Örülök és büszke vagyok, hogy megismertelek.

Amint írtam a cikk elején az örömbe üröm is vegyült, de ezt nem kívánom itt kifejteni, de roppant dühös vagyok, egy kedves barátomra, aki hülyeséget csinált. Tudjátok ez olyan düh, melyet úgy nevezhetünk, tehetetlen. Ezek az események nem láthatók előre sajnálatos módon, de roppant szomorúvá tett engem. Én nekem a mai napon sajnos nem volt lehetőségem elmenni hozzád, mivel egésznap dolgoztam, de hétfőn ezt bepótolom. Tudd, bár ezt a cikket nem olvasod, veled vagyok, és minden pozitív energiámat most feléd sugárzom, s tudom, hogy ezen is túl leszel, s újra nevetni fogunk sokat, mint az elmúlt délután.

Köszönöm a tegnapi szép délutánt még a következő embereknek is (A nevek ABC sorrendben vannak, tehát nem sorolok senkit senki elé, s a lista nem teljes!): Alex Monstrous, Awwad Kortez Dávid, Dunajetz Marci, Mr. Teen, Napi Sunák, Tesh Gergő. S te, te bolond…

Szerző: Frances Horror

Reklámok

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

6 hozzászólás to “Egy Kellemes délután az EMO-kal – Avagy Koolby Paranoy, Hopa Panic és társaik.”

  1. koolby89 Says:

    Köszönöm hogy megemlítettél a cikkedben 🙂
    Másodszor , nem tudom ,hogy de le írtad a föbb tulajdonságaimat. Nem tudom honnan jöttél rá ezekre de fantasztikus 😉
    Üdv.

  2. hopapanic Says:

    :$
    Nagyon rendes vagy és köszi,hogy írtál rólam.
    Nem is gondoltam volna rá,hogy még én is megfordulok itt,mint vén blogger xD
    Köszönöm,jól esett :$

  3. AlexMonstrous Says:

    énis köszönöm h a végén megemlítettél : ) puszi

  4. Frances Horror Says:

    hihi 🙂 Hopa. Ha belegondolsz sosem vesztünk össze és mindig örültünk egymásnak. Bár néha voltak nehezebb pillanatok is 😀 de ezeket is tuláltuk 😀 Mindig kedveltelek téged 🙂

  5. domsleepless Says:

    elégjó cikk és a képek is:) én sajnos a mozifanatikusok miatt csak egy kis időre tudtam kinézni,bár h őszinte legyek csak annak örülök h kortival lehettem egy kicsit,mert már rég láttuk egymást…szal összeségébe elégjó cikk..de lenne egy felvetésem…itt elég kicsiny azok száma kik emonak vallják magukát,ám még kisebb azok száma kik azok is:)

  6. domsleepless Says:

    most hallottam Brooh balesetét:S nem ismertem,de nagyon sajnálom..és jobbulást neki..

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s