BrooH B617 – Az igazság.

by

Sziasztok!

Brooh vagyok,20 éves.Ha így nem ismerős, talán pesten úgy hallottátok, “a köcsög emos aki leugrott a hídról”. Azért írom ezta bejegyzést, mert szereték minden pletykát eloszlatni.

Aki ismer, tudja, hogy soha, senkiért nem ugranék le. Sokan azt mondják, azért ugrottam, mert összevesztem a barátnőmmel. De akkor miért mondtam Hopa barátomnak, hogy egy lányért soha ne adja fel? Mert nem érdemes? Gondolkozzatok már el…Nem vagyok tömegpasi. Ha szeretek, úgy szeretek amennyire kevesen tudnak. Engem az élet nagyon megdolgoztatott már. Nagyon sok próbán mentem keresztül. Mindet túlléptem. Elmondom mi történt…

Péntek…

Elindultam Pestre, Balázshoz üzleti megbeszélésre. Jól éreztük magunkat nagyon.  Az idő láttán tudtam, hogy ebből nem lesz margitszigeten alvás. (ezt beszéltük meg a többiekkel)  Balázstól egy másik találkozóra mentem, majd a Deák Ferenc térre. nem sokat voltunk ott és átmentünk a MIlibe. Az idő már jó volt, örültem:)

A parkban sokat beszélgettem a barátaimmal, sok fotó is készült…az utolsó képek rólam…Este a banda kettészakadt és mi a sziget bejárat előtt várrtuk be őket. Kikivel, egy kis peremen ültünmk, ahol grenmát hallgattunk és énekeltünk. onnan visszamásztunk a nagyobb peremre. Megjöttek a többiek, és én ki makartam mászni megint a peremre, mert tudtam hogy még nem együnk és nem akartam a tömeg közepén lenni. a telefonom kiesettt közben, reflexxszerűen utnanyúltam, és elkaptam. guggolva érkeztem a peremre, és mikor felálltam, éreztem hogy nincs meg az egyensúly… leestem…

Mit éreztem akkor?

Sok ember nem fog nekem hinni. SOkan kitalációnak veszik majd… 10 métert zuhantam, talpra estem, majd gerincre, majd hasra. füves köves leejtős részre. Lepergett előttem az életem. Tudtam miket rontottam el az életemben. Jött egy srác, hogy mentőt hív. Mondtam h nem kell, és felálltam. De ekkor nagy fájdalmam lett és összeestem. Becsukódott a szemem…olyan szép színeket láttam, olyan környezetbe keröültem hirtelen, hogy nem éreztem fájdalmatz. Jó volt ott, akármi is volt az.

A mentősök bevittek a korházba, újpestre, ahol embertelenül törődtek velem. minden falnak nekitoltak az ággyal, poénból csiklandozták a talpam h érzem e(pakooló fiúk)és a röntgen asztalon egyedül kellett oldara fordulni, mikor eltört a gerincem.

Anyyit mondtak, hogy 2 csigolya eltört, és meg kell műteni, hogy 40 évesen ne fájjon majd… de ott nem csinálnak olyan műtétet. átvittek egy másik korházba, ahol kiderült, hogy 4 csigolya tört el, és ha nem műtenek meg lebénulok, de még a műtét után is lebénulhatok majd. Az egyik csont belement a gerincvelőmbe.

Nem tudtam, hogy apukámat hogy hívjam fel. ÓRákat gondolkoztam, máig emlékszem:

Reggel 5kor…

“Szia apa, ne pánikolj be, nemtudok ma hazamenni, baleset történt. eltört a gerincem, feltudnál jönni?” és elcsuklott a hangom. Apa gyorsan felért, beszélt az orvosokkal. TUdjátok milyen érzés megkérdezni egy apát aki a könnyeitől küszködik, hogy:” Apa, fogok még járni?” “Apa túlélem én ezt? Lehetek még egész ember?”

Másnap megműtöttek… 5 és félóra volt a műtét, ahol 4 ltier vbért veszítettem. A lélegeztető cső felkaparta a torkomat, amitől máig köhögnöm kell, de elvileg normális ez a dolog.  14 csavart kaptam a hátamba. Durva. Szerintetek tennék ilyet magammal? Nem ajánlom, nem kívánom senkinek azzt azt érzést amit én átélek, és át fogok élni. Ami mutatja azt is, hogy mennyire meg akarok gyúgyulni, hogy két nappal műtét után talpra álltam. JÁROK. Igaz egyszerre nem sokat, de járok:) Mindenki segíteni akar enni inni, öltözni, felülni az ágyban. De erősnek kell lennem, nekem kell megtanulnom. Fájjon az elején párszor 5 percig inkább,de megtanulom h mit hogy kell…nem adok fel semmit soha.

Előttem volt egy cél. hogy talpra álljak. Sikerült:) A következő az, hogy teljesen rendbe jöjjek. Elvileg júliusra minden oké lesz. De az ias lehet hogy hamarabb, mivel az orvosok nem értik hogy éltem túl, hogy  gyógyulok ilyen gyorasn. Tudom hogy lesznek még fájdalmak. Tegnap éjkszaka volt az első éjszakám itthon. végig ordítottam, mert az ágy nem speciális, és már fájdalomcsillapítót se kapok, csak egy tablettát, az meg mi az infuzióhoz képest?

Egy példa. Egy srác 6 métert zuhant, és szörnyet halt:( én 10et zuhantam, és ÁLLOK!

Szóval kérlek titeket ne pletykáljátok azt, hogy én leugrottam. mert nem igaz. és ha a barátom vagy, tudod hogy nem igaz. Lányért leugrani? egy alig 1 hónmapos kapcsolatért? Hol van az eszetek?

Köszönöm a barátaimnak hogy mindig bejöttek meglátogatni, és erőt adtak nekem! Erről majd részletesen írok még!

bruupusz<3

Szerző: BrooHB617

Reklámok

Címkék: , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s