Az EMO szociológus szemmel 2. rész.

by

Az “Ifjúság 2004” értékvizsgálatának eredményei alátámasztják az emós zenék szövegeinek tatalmát, vagy inkább a hiányokat, amikre irányulnak. A különböző értékeket a fiataloknak 1-5-ig terjedő skálán kellett osztályozniuk aszerint, hogy mennyire tartják fontosnak. A 15-19 éves korosztálynál az alábbiak szerint alakult a sorrend:

1. családi biztonság 4,8

2. igaz barátság 4,77

3. szerelem, boldogság 4,73

4. békés világ 4,63

5. szabadság 4,55

6. belső harmónia 4,53

A megénekelt hiányok létét tehát a kutatás is megerősíti. Ezeket magyarázhatjuk életkori sajátosságokkal is, de nem szabad elfeledkeznünk az esetleges, vagy épp megfogalmazásban levő generációs problémákról sem.

Gábor Kálmán ifjúságkutató szerint hazánkban a rendszerváltás óta kezdtek el kibontakozni az ifjúsági szubkultúrák.

“A mai ifjúság korábban önállósodik, mint elődei, viszont később is integrálódik a felnőtt társadalomba. Ezáltal az ifjak kiszakadnak a család, az iskola és a munkahely ellenőrzése alól, és a közvetett kontroll intézményei, a média és a fogyasztói ipar hatásai alá kerülnek. Utóbbiak közvetítik a divatos hajviseletet, a trendi ruhadarabokat és cselekvési mintákat. A fiatalok individualizálódnak. Az ifjúsági kultúrák megjelenése ráadásul egyre korábbi életkorra datálódik, ilyenformán például a punkok között – ide sorolják magukat az emósok is – már komoly generációs szakadékok mutatkoznak.”

Lévén, hogy a szubkultúra ennyire szorosan kapcsolódik a fogyasztói kultúrához, Gábor Kálmán szerint az emo az elit, de legalábbis a középosztálybeli gyerekek életérzése. Egy cikk nem véletlenül “rózsadombi nyafogás”-ként fogalmazta meg az új ifjúsági irányzatot. A szülők és az iskola által magára hagyott gyerekek értékválasztására egyre nagyobb befolyással bír a média.“A felkészületlen életkorban rájuk zúduló fogyasztói kultúra szinte maga alá temeti és kihasználja őket.” – fogalmazza meg Gábor Kálmán. Egy alacsony jövedelmű családból származó gyermek, még ha Internettel rendelkezik is, nem tudja oly mértékben követni az emós trendet, mint ahogyan azt a divat diktálja.

Úgy tűnik, fiataljaink magukra maradtak a XXI. században. A felnőttek világában sokkal fontosabb, határidős feladatok zajlanak. A társadalomnak nincs ideje gyermekeit tanítani, felnevelni, egyáltalán odafigyelni rájuk. Ha a serdülőknek öngyilkossági kísérletekhez kell folyamodniuk ahhoz, hogy kivívják a felnőttek törődését, ha világfájdalmuk és kiábrándultságuk szubkultúrányi méreteket ölt, az azt jelzi, hogy nincs minden rendben. Tinédzsereink – akár emók, akár nem – képezik a társadalom, sőt, az emberiség jövőjét. Beszélgetnünk kell velük, meg kell ismernünk őket, és vigyázni rájuk.

Matolcsy-Papp Zoltán: Nemzedékek alkonya című tanulmányában a következőket írja:

Nem generációs konfliktusról kell beszélnünk, hanem olyan társadalmi folyamatokról, melyek ellehetetlenítik a generációk párbeszédét. A generációk közötti problémák, melyek az élet különböző területein jelentkeznek, feloldhatók, megoldhatók, és kezelhetőek lennének önmagukban, de sajnos nem csupán erről van szó. A már említett kohézió hiánya lehetetlenné teszi a közösséggé válást, az összetartozást, az összekacsintást. Mindezek hiánya pedig felhígítja magát a generációt, a tudatot, hogy valami összeköti mégis a tagjait. Végtelen magány súlya nehezedik ma nemzedékekre. És bár ma már egy számítógép mellől Internet-kapcsolattal az egész világ bejárható, és végtelen tudás lehetőségét is kínálja, ez a mérhetetlen sok monitor előtt töltött idő, ez az önként vállalt magány, az elszigetelődés, nem valami emberi. Vagy ez a jövő útja?

Valami teljesen új perspektíva van kialakulóban, melynek számos előnye, de nagyon sok veszélye is van. A változás mindazonáltal szükségszerű. Hogy fejlődése során mind a szellemi, mind a technikai vonatkozásában az emberiség hová jut majd el, az ma még felmérhetetlen. Ám élek a gyanúperrel, hogy már nem sok tévedést visel el civilizációnk. Egy biztos, alázatosabban kellene bánni a világgal, melyben élünk, mert az út, amelyen járunk, a totális pusztulásba vezet. Ha a gyermekeinket is a kétségbeesés fogja el, akkor az embert tulajdonképpen nem hajtja semmi, és óvatlanul – de semmiképp nem ártatlanul -, nyom nélkül tűnik el a világból. A nemzedékek alkonya könnyen az emberiség alkonya lehet…”

VÉGE

Powered by: Frances Horror

Advertisements

Címkék: , , ,

6 hozzászólás to “Az EMO szociológus szemmel 2. rész.”

  1. Chris Deviant Says:

    Frances, azért ennek a cikknek van egy durva kritikája… tudtommal emopárti vagy? Vagy hirtelen már nem?^^

  2. Frances Horror Says:

    Nos T. Chris Deviant 🙂
    A Cikket nem én irtam 😀 azért is van odairva h powered by FH. Azért tettem fel ide mert jot mosolyogtam rajta 😀 Kicsit figyelned kéne 😀
    Üdv
    FH

  3. meister245 Says:

    Szerintem a szakember mond valamit 😉

  4. Chris Deviant Says:

    Jaaa. Rendben, bocsánat. A linket a nevemből direkt szedted ki, vagy a wordpress vacakol?

  5. Frances Horror Says:

    Kedves Chris Deviant
    Nem zedtem ki gondolom wp hiba lehetett
    Üdv
    FH.

  6. Emo Says:

    verry good
    thanks

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s