Archive for the ‘Történetek’ Category

Lerészegedés 7 forintból, avagy egy újabb kollégiumi praktika.

2010/05/08

Sokadszorra futunk bele a klasszikus kollégiumi legendába, melyben a közvélekedés szerint a MacGyver és a varacskos disznó frigyéből született entitás, a fiatal egyetemista rúg be 7 forintból, egy ánuszba felhelyezett dianás cukorkától.

“Nos, a leleményes feltaláló, egy fiatal egyetemista mindössze 7 forintból megoldotta a pocsolyarészeggé válás problémáját. Ennyibe kerül ugyanis egy dianás cukorka, amiről leszopogatta a csokoládét, majd a burkától fosztott édesipari terméket análisan felhelyezte magának, kvázi végbélkúp gyanánt. Tíz percen belül olyan seggrészeg volt, hogy menni sem tudott” – írja egy olvasónk.

Az orvos és a kutató lelkiismeretes fajta, hál’ istennek nem beszél a levegőbe, elfogadni pedig csak a kísérlettel is igazolható tényeket hajlandó. Hiába telefonáltuk végig az élettan, kórélettan, gyógyszerészet-belgyógyászat legnagyobbjait, konkrét tapasztalatok híján állásfoglalásra senki sem volt hajlandó. Végül Blazics Balázs, a Semmelweis Egyetem Gyógynövény- és Drogismereti Intézetének PhD-se segített nekünk gondolkozni.

Az elején már tudtuk, hogy a legendának van némi alapja – legalábbis ami a megtermékenyítendő fantáziát illeti. Ugyanis bár a gyomor-bél traktus (és környéke) vénás vérét külön rendszer gyűjti össze és szállítja a májba méregtelenítésre, a rendszeren van egy kiskapu: a végbél utolsó szakasza, és az ánuszt is körülvevő vénák továbbfutása. Ezek a máj kikerülésével érik el a testi keringést, így gyakorlatilag minden itt felszívódó anyag nagyobb hatásfokkal fejti ki hatását – így működik a végbélkúp is. A történetben ennek helyét veszi át a dianás cukorka.

Praktikus oldaláról vizsgálva a legendát: ha sikerül is helyesen beilleszteni a cukorkát, egészen addig, amíg annak a fala el nem vékonyodik eléggé, nem indul be a felszívódás, hiszen az alkohol nem jut ki börtönéből. Amikor viszont már olyan vastagságú, hogy átereszt rajta az alkohol, a cukormáz olyan vékonnyá válik, hogy elpattan, az alkohol meg szépen kifolyik. Ha csak hősünk nem szerzett teljesen tökéletes uralmat záróizma felett; nem véletlen persze az sem, hogy a végbélkúp nem folyékony, hanem már-már szilárd. Marad tehát a hordozófelületekkel kísérletezgetés: a kevéssé frappáns, de praktikus tampon a cukorkánál jobb szolgálatot tehet.

A számok sem igazolják a fentieket. Van ugye a 40%-os alkoholtartalmú sósborszeszünk, jóindulatú becsléssel 5 milliliternyi folyadékkal. Ez pont egytized felest jelent – tehát még ha hússzoros hatásszorzóval is számolunk a gyomor bontóenzimei és a máj kikerülése miatt (ami ugye azt feltételezi, hogy a gyomor és máj első átfolyásra a szervezetbe jutott alkohol 95%-át semlegesítené; ez igen szép arány lenne, az igazságügyi orvostan 10-20% maximális felszívódási veszteséggel számol), akkor is csak két felesnél tartunk, ez pedig a talajrészegségtől még messze van.

Ha pedig odáig merészkedünk, hogy intravénás alkoholfogyasztással vesszük egy kalap alá az anális élvezetet, oda jutunk, hogy az öt milliliter szesz az átlagos, hetven kilós férfi 5500 milliliter vérében keveredve az igazságügyi orvostan által használt képletet alkalmazva még mindig csak 0,07 ezrelék körüli véralkoholszintet idéz elő. Ez még az ittas vezetésnél is az elhanyagolható kategória*. FE-nknek tehát a talajrészegséghez még e nagyon megengedő átváltási aránynál is alaposan meg kéne tömnie végbelét cukorkával. Nem ajánljuk.

* Ami a kimutathatóságot illeti: a legenda sok esetben kiegészül azzal, hogy a szonda nem jelzi a fogyasztást. Jelzi. A bomlástermékek ugyanis a vérből kerülnek a tüdő légcserefelületén át a leheletbe, és bizony édesmindegy, hogyan kerültek oda.

Forrás:urbanlegends.hu

Reklámok

Tippek és trükkök bulizni vágyóknak.

2010/04/06

Mivel a Szubjektív Magazin sokat foglalkozik bulikkal és egyéb szórakozási lehetőségekkel, ezért nem árt, ha résen vagyunk, hisz néhány esemény el tudja rontani kedvünk, ha egy szórakozóhelyen vagyunk. Ezért, hogy még több tapasztalattal rendelkezzek ilyen téren, megkértem drága bátyámat, Georgeot, hogy egyes helyeken meséljen, ő hogyan “él túl egy bulit”, így mondhatni, ezt a cikket közösen írtuk.

„Accegyzigííit??”-gondolom ez a mondat ismerősnek hangzik a legtöbb szórakozni vágyó fiatalnak. A legtöbben ilyenkor módszeresen elhajtják az arcátlanul tarháló illetőt, és sietve odébb állnak, nehogy ismét megtalálják őket, hasonló kéréssel. De sokkal célszerűbb valakivel, közhelyesen mondva, úgy kibaszni, hogy azt meg is kelljen köszönni. Ilyen esetekre jó, ha van nálunk egy csomag papírdobozos barna Sofiane (alias “betonszofi”), vagy piros Simphonia. Nem tudom, ismeritek-e ezen cigarettákat, de én, dohányosként annyit tudok csak róluk mondani, hogy irtózatosak.  Na most, ha egy tizenegynéhány éves apuci kedvence kislány, aki sose szívott még rosszabbat a Marlborónál, beleszív ezen cigarettafajtákba, rendszerint olyan arckifejezést kap, mint egy kipukkanni készülő béka. Egy biztos, egy ilyen után többet nem fog tőled cigarettát kérni. Tehát: Ha tarhálnak, adj vacak cigit.

A másik problémaforrást a kötekedő, izomagyú, rendszerint kopasz egyének jelentik. Bizonyára minden férfival, aki szokott szórakozóhelyre járni, előfordult már, hogy egy sör mellett, a bárpultot támasztva, elmerengett egy szép hölgy láttán. Ekkor jön a tipikus, „Mit nézed a csajom, agyonverlek!!”- szöveg. Ha azonban megőrizzük a hidegvérünket, rendszerint nem tud velünk mit kezdeni az agresszív fél. Ezt szimulálandó, elmesélnék egy történetet. Egy barátommal egyszer elmentünk szórakozni, még valamikor decemberben. Épp néz egy szép lányt, mire ugye kialakult a fent említett szituáció. Idézném a párbeszédet:
– Mit nézed a csajom, te rohadék, szarrá verlek.
– Csak néztem.
– Kussoljál, b*zdmeg, gyere ki és lerendezzük.
– Nem megyek ki.
– De kijössz, ha mondom.
– De nem.
– Akkor kint megvárlak.
– Nézd, öreg, most van éjfél. Én legalább hajnali négyig itt fogok maradni. Amennyiben, neked van kedved, a mínusz tíz fokban négy órát várni rám, akkor csak tessék, légy a vendégem.

Ezek után az agresszív kedvű úriember, intett a barátjának, majd szépen odébbállt. Levonhatjuk hát a konzekvenciát, hogy, ha nem mutatunk félelmet, akkor ezen emberek nagy része nem tud majd velünk mit kezdeni, hisz amíg bent vagyunk a szórakozóhelyen, nem tudnak verekedést provokálni. Tehát: Csak nyugodtan, bármi is legyen.

Szót kell még ejtenünk a túlzott alkoholfogyasztás okozta hányinger és hányás.Tehát, ha félünk, hogy rosszkor és rossz helyen fogjuk gyomrunk űrtartalmát kiüríteni, akkor célszerű két feles (vagy egyéb, magas alkoholtartalmú ital) között meginni egy alkoholmentes italt, hígítás céljából. Tehát, ha teszem azt, legurítok egy abszintot, akkor megiszok mellé automatikusan egy kólát is, és így sokkal kisebb a valószínüsége a hányásnak, mintha csak töményet ittam volna. Viszont, ha valaki mégis hányós alkat, akkor célszerű a matériát vagy a toalettbe, vagy egy nem észrevehető helyre üríteni, lehetőség szerint úgy, hogy mások ne lássák, hisz kinek hiányzik az, hogy odajöjjenek a biztonságiak kötekedni? Tehát: Inni lehet, de hígíts, ha mégsem válik be, akkor úgy és oda hányj, ahová nem baj.

Valahogy így. 😀

Tisztelettel: Chris Deviant & George

Tente baba, tente.

2010/03/22

Mindenkinek szép estét kívánnék ezzel az idézettel, amit egy közösségi oldalon olvastam.

“A vélemény olyan mint a segglyuk, mindenkinek van, de senki nem kíváncsi a máséra!”

Boldog hétfőt, boldog új napot, boldog 22-ét, boldog születésnapot és névnapot.

Taxis kalandjaim.

2010/03/21

Üdv mindenkinek!

Tartsatok sznobnak, lustának vagy elkényeztetettnek, de mostanság jobb szeretek taxival járni, mint BKV-val, ama okoknál fogva, hogy a taxi kényelmesebb, gyorsabb, és nincs tele beszológatós idiótákkal, vagy csövesekkel. Igaz, drágább is, de ha már van nálam némi pénz, és mondjuk éjjel van, szívesebben ülök be egy kellemes autóba, ami gyorsan hazavisz, mint egy éjszakai járatra, ahol félnem kell, hogy a mellettem ülő, részeg srác mikor fog az ölembe hányni.

A kedvenc taxiszolgáltatóm a Taxi4, ugyanis viszonylag olcsó (184ft/km), és nincs az a lehúzós stílus, mint sok más szolgáltatónál, pluszban még, eddigi megfigyeléseim alapján az ott dolgozó sofőrök tényleg jók, és gyakran elég kellemes beszélgetőpartnerek egy út erejéig. Igaz, gyakran többször is összeakadok velük, és így régi ismerősként üdvözöljük egymást. A kedvencem talán egy Bálint nevű taxis, aki rengetegszer nevetettet meg a különféle csajozós történeteivel, vagy a sokszor meglepő, de érdekes véleményével bizonyos dolgokról, mint politika, celebek, közélet és ilyenek. De volt még egy érdekes ember is, aki előadta nekem az egész élettörténetét a fuvar alatt, vagy volt egy kiszolgált rendőr is, aki mesélt nekem pár érdekes krimikbe illő történetet egy gyilkosságról, ill. egy politikai indittatású csalásról (nevet persze nem mondott). Volt egy másik taxis is, aki bevallotta, hogy öngyilkos akar lenni, és az utam abból állt, hogy igyekeztem lebeszélni, de tán a legkomolyabb az volt, amikor valakit meg kellett szöktetnem egy eléggé veszélyes szituációból, ahol szintén egy taxis segédkezett nekem. Persze olyan is volt már, amikor egy jó barátom kicsit többet ivott a kelleténél, hogy meg kellett állni, míg jobban nem lett, de akkor is elég korrekt mód segédkezett nekünk az épp aktuális sofőrünk.  Az általános szolgálatatásokhoz annyit tudok mondani, hogy a kocsik kulturáltak, a sofőrök jól képzettek, és viszonylag flottul is mennek a dolgok, kivéve persze ha csúcsforgalom van, vagy baleset. Úgyhogy, én személyesen leginkább ezt a taxitársaságot tudom ajánlani, ha valaki sürgősen el akar jutni valahová.

Chris Deviant

Hogyan lettem én “hazaáruló”, avagy nézeteltérésem a Magyar Gárdával.

2010/02/28

Amikor felcsaptam, mint kezdő blogger, megfogadtam, hogy, ha lehet, nem fogok politikai témájú cikkeket írni, hisz ezzel hihetetlenül magamra tudom húzni a közvélemény haragját, de úgy érzem, ez a cikk kevésbé politikai témájú.

Először is, nem szeretem egyik politikai pártot sem. Sem az MSZPt, sem a Fideszt, LMPt, SZDSZt, MDFet, vagy a Jobbikot. Nem értek egyet szinte semmilyen politikai ideológiával, amik jelenleg hazánkban elérhetőek, így magamra leginkább az „anarchista” jelzőt használnám. Igaz, ez alatt nem azt értem, hogy Molotov koktéllal dobálózom az anarchista tüntetéseken, vagy, hogy punk lennék. Nem, szimplán amondó vagyok, hogy egy politikai rendszer sem működik rendesen, így egyiket sem támogatom. Viszont meglehetősen liberálisan szemlélem a környezetemet, hiszen világéletemben megértésre és elfogadásra lettem nevelve.

Visszakanyarodva az előző témához, annyit szeretnék csak mesélni, hogy valamikor ősszel, épp apámhoz igyekeztem, aki a belvárosban lakik, és, mivel viszonylag meleg volt, így egy Che Guevara-s pólót vettem csak fel. Itt kezdődtek a bajok. Már a buszon több, meglehetősen intoleránsnak kinéző illető, is a „Mocskos komcsi” jelzővel illetett, és miután metróra szálltam, ott is többen adtak hangot a nemtetszésüknek. Nem igazán zavart, amíg bele nem botlottam egy halom úriemberbe, akiken látszott, hogy a Magyar Gárda tagjai. Ezek először is egy emberként hördültek fel a pólómat meglátva, majd elkezdtek követni. Szerencsémre apám egy viszonylag forgalmas környéken lakik, így nem lett különösebb gond, de amennyiben nem így lenne, és mondjuk kis sikátorokon is át kellett volna vágnom, bizonyára erőszakos cselekedetekre is sor került volna.
Ha tettem volna valami konkrét rosszat, akkor megérteném a közfelháborodást. De mindezt egy póló miatt? Amin az az ember van, akit Kuba népe Istenként tisztel, és nem is volt kommunista, csak részben Neki köszönhető, hogy egy kommunista rendszer alakult ki, Kuba felszabadítása után? Ez most komoly, hogy aki felvesz egy ilyet, azt az első, adandó alkalommal meglincselik? Egy „demokratikus európai országban” ? Nem tudom, hogy vélekednek erről mások, de engem ez Orwell: 1984-re emlékeztet, ahol mindenkinek kötelessége volt a Párt kék overallját viselni. Komolyan ott tartunk lassan mi is, hogy aki mondjuk felvesz egy olyan pólót, ami nem tetszik a Nagy Magyarország, Szent Korona Alkotmánya, cigány nép elnyomása, és egyéb, neofasiszta ideákhoz ragaszkodó, hatalomra törő párt, törvénytelen félerőszakszervezetének , a Magyar Gárda tagjainak, azt egyszerűen „hazaáruló”-nak bélyegzik, és alaposan megverik? Ugyanis, végig, amíg ott követtek, ilyeneket kiabáltak utánam,  idézem: „Mocskos, hazaáruló komcsi ****, gyere csak ide, ****** leszel verve, kis köcsög ****,…” és még folytathatnám.

Ernesto “Che” Guevara

Remélem eme cikk olvasói egy kicsit talán eltöprengenek, hogy ezek a dolgok mégis hogyan mennek, ugyanis, ha itt ilyen uralom lesz, akkor jó eséllyel, minden, ami eddig országunknak fontos volt, a béke, a szeretet, a tolerancia, gyökerestül lesz kiirtva és a sárba tiporva. Remélem, nem egy ilyen sötét jövőkép elé nézünk.

Minden jót: Chris Deviant


%d blogger ezt kedveli: