Archive for the ‘Vers’ Category

Ahogy kértétek. Kierra Wilkinson legújabb verse.

2010/05/19

Kiszáradt tintatartó.

Vastag por lepi el az asztalt,
Mint magas hegyet a fehér hó.
Kiszáradt tintatartó őrzi a titkaim,
Megfagyott, mint télen a tó.

Vastag por lepi el az asztalt,
A pennámat keresem,
Ilyen rendetlenségben,
A józan eszem is elveszthetem.

Vékony por lepi el az asztalt,
Kezd kitisztulni a hangom.
Van, ki tükör előtt, van ki másokkal,
Én papíron üvöltöm a bajom.

Por-füst lepi el az asztalt,
Végre újra összeállt a csapat.
Papír, penna, pendülő percek,
A rosszindulat ki nem maradhat.

Fehér terítő lepi el az asztalt,
Új fejezetet nyitottam.
Fejtegetheted, találgathatod,
De olyat, ki megfejtette, még nem láttam.

/Kierra Wilkinson/ 2010

Reklámok

Szótlanul.

2009/11/22

Bár lenne olyan remény
Hogy mostanság divat az erény.
Adjatok papírt, s tollat
Utoljára vonyítom a holdat.
Szívem rábízva az őrökre
Halkan súgod: mindig és örökre.
Üresen nézek a kezedben lévő tőrre.
Könny és vér csöppen a földre.
Szívverésem lassul
S lángom elhalkul.
Mosolygok oly ártatlanul
Vérbe fagyva, szótlanul.

Éji álmatlanság

2009/02/15

Egy érdekes vers kedvenc blogtársamtól Mano Tragedy-től. Olvassátok szeretettel, e verset és elérhetitek a http://manotragedy.wordpress.com/

Éji álmom csak nem jön,
Gondolataim nyugvást nem adnak.
Elbújnék álmatlanságom okozója elől,
De újra, újra megtalálnak.
Nézem a fehéren, tisztán tündöklő plafont
S várom, hogy szívem békét találjon,
De a gondolatok csak megzavarják
Minden, minden eszeveszett próbám.
Elbújok kisszobám sarkába
Hátha ott nem találnak.
Épp aludni kezdenék
Mikor újra fejembe ötlenek.
De lassan, csak nagyon lassan
Szívem gondja mégis szunnyad,
Úgy döntenek bégén hagynak.
Álmom végre megtalálja
Csendes, tiszta békéjét.

By: ManóTrgaedy


%d blogger ezt kedveli: