Posts Tagged ‘Chris Deviant’

Az Avatar szubkultúra – Ezt akartad, James Cameron?

2010/04/20

Üdv mindenkinek!

Igen, szeretnék pár szót ejteni az Avatar c. filmről, és a körülötte kialakult szubkultúráról. Vitathatatlan a film sikere, hisz a bevétele óriási volt (igaz, a költsége is), és egy teljesen új dimenziót nyitott meg a mozik világában, így kijelenthetjük, James Cameron már megint telibe talált, és hatalmasat alkotott.
A filmben felbukkanó Na’vi fajjal sok rajongó azonosul, olyannyira, hogy van Na’vi szótár, sőt, nyelvtanfolyamot is akarnak már indítani. Tisztára, mint Tolkien tündéi, vagy a Star Trek klingonjai, hisz ezen két kitalált fajnak is hatalmas a rajongótábora. Egyre több helyen látok Na’vis dolgokat, ha felmegyek az internetre. Na’vi képgenerátor, szótár, fordítóprogramm, sőt, pornófilm is készült már eme kék bőrű fajból. Emberek maszkírozzák magukat át, hogy olyanok legyenek mint kedvenceik, és már már odáig fajul néha a dolog, hogy elfelejtik, hogy ők igazából emberek.

Tessék, már az MSZP is Na’viban nyomja…

Rendszerint ez van amúgy, ha valaminek elsöprő a sikere, hisz ha valaki elkezdi ezt a tömegmániát, akkor sokan fogják követni. Így volt ez rengeteg mindennel: zenével, stílussal, előadóval. Az Avatar már oda jutott, hogy egyesek ténylegesen Na’vinak képzelik magukat, és mozdulni sem lehet náluk a sok vacaktól ami a filmre emlékeztet. Nos, nem tudom ez volt e James Cameron terve a filmmel, vagy ez egy nem várt hatás, de egy biztos, ő, és mások, akik ezeket a dolgokat kitalálják pompásan megélnek az emberek fanatizmusából, nem törődve azzal, hogy most pszichésen mit művelnek, hisz végülis olyasmit adtak az embereknek, amire vágynak. Egy humanoid fajt, mely kecses és tökéletes, egy meseszép helyen, csodás külsővel, így nem csoda, ha egyes, gyengébb akaratú emberek abba a képzelgésbe menekülnek, hogy ők most Na’vik. Igen, így van ez, az ember imád menekülni az igazság elől. Egyesek az alkoholba menekülnek, mások a drogokba, és megint mások az Avatar meseszép világába.

Chris Deviant

A rajongóknak üzenem: Elvileg lesz a filmnek egy második és harmadik része is.

Reklámok

Parkour – az őrült akadályfutók extrém sportja.

2010/04/15

Parkour… a fiatalok körében egyre inkább terjed ez az extrém sport, és valljuk be, nem ok nélkül, hisz a mai fiatalok hatalmas adrenalin igényét nem könnyű kielégíteni, és ez a sport remekül megfelel erre a célra.  Az egész, külső szemlélők számára iszonyatosan veszélyesnek tűnhet, hisz, ha meglátjuk, hogy egy tinédzser kölyök épp egy 20 méter magas falra mászik fel, mindenféle biztosítókötél és egyéb segédeszköz nélkül, az mégiscsak hajmeresztő.  Persze, a sport művelőinek ez fel sem tűnik, hisz amikor valaki ott van a magasban, nem foglalkozhat azzal, milyen látványt nyújt, ugyanis ott tényleg a túlélésre és a sikerre megy ki a játék.

Kezdjük azzal, mi is az a parkour? A parkour egy extrém sport amit a francia David Belle tökéletesített különböző technikákból, melyek egészen az első világháborús katonai kiképzésen használt akadályfutásra nyúlik vissza. Voltaképp a parkournak is az a lényege, hogy valahová eljutni, anélkül, hogy az akadályokat kikerülnénk, hanem szimplán csak átmászunk rajta. Egyszóval, ez is egy fajta “akadályfutás”, igaz, néha egész extrém méretekkel.  Aki látta a Yamakasi c. filmet, annak nincs mit magyaráznom, az tudja miről is beszélek. Mellesleg, David Belle szerint a parkour több, mint extrém sport. Véleménye szerint ez egyfajta művészet, ami a mozgásra korlátozódik. Iszonyatos akadályokon, művészi ügyességgel túljutni… igen, ez a parkour.

Tipikus ugrás a parkourban.

Ezen a sporton belül is rengeteg technika létezik, mint például amikor valaki “vaultol”, azaz elegánsan átugrik egy akadályt, úgy, hogy csak egy kezet rak rá. De elképesztően sokféle mutatvány létezik, egyesekről nem is hinnénk, hogy van ember, aki képes rá. Szintén hajmeresztőek önmagában már a mászások, hisz, jól emlékszem, milyen elkerekedett szemmel bámultak rám az emberek, anno, amikor a Budai Vár egyik falára másztam fel, minden kötél és egyéb biztosíték nélkül.

Videó a parkourról.

Bár Magyarországon belül számtalan remek hely van, ahol ezt a sportot lehet űzni, mégsem ajánlom senkinek, hogy egyedül vágjon bele, hisz, ha történne valami, nem árt, ha segítséget tudunk hívni. Fontos még a magabiztosság, a jó kondi, és az a képesség, hogy ne ijedjünk meg a mutatványok közepén, különben rendszerint elrontjuk, márpedig az könnyen balesettel végződhet. Akit érdekel még valami a parkourról, az kommentárban tegye fel a kérdést, vagy írjon nekem.

Chris Deviant

Mozifanatikusok Éjszakája!

2010/04/14

Idén harmadszorra kerül megrendezésre a Mozifanatikusok Éjszakája! Ezen a csodás éjszakán mindössze 2490 forintért korlátlanul lehet mozizni este 6-tól reggel 6-ig a Mammutban, a Lurdy Házban, a Duna Plázában, és a Westendben, valamint Kaposváron és Nyíregyházán is. Úgyhogy, április 23.án irány valamelyik a felsorolt helyek közül, és mehet az egész éjszakát betöltő mozizás! A moziműsorért, és a rendezvény hivatalos honlapjáért kattints a képre.

Nagy mozirajongóként én mindenképp beszerzek egy jegyet erre az estére, és ajánlom mindenki másnak is, hogy tegyen hasonlóképp, hisz sok olyan film is megtekinthető lesz, amiket már nem adnak a hagyományos mozik. A filmek között a thrillertől, a könnyed amerikai vígjátékokon át a legújabb magyar filmekig szinte minden megtalálható. A rendezvényt  valószínűleg sok zene, táncosok és egyéb meglepetések teszik majd még izgalmasabbá.  A 10.748 üres széken kívül a megfáradt mozizóknak ismét babzsák fotelek állnak majd a rendelkezésükre, hogy kipihenhessék magukat két film között. Sajnos ingyen popcorn nincs, de szerintem, így is korrekt a belépőjegy ára. Úgyhogy, április 23.án engem megtaláltok majd egy moziban, és ajánlom nektek is, hogy gyertek el, hisz számomra a tavalyi is csodálatos élményekkel szolgált.

Minden jót: Chris Deviant

A négy személyiségtípus

2010/04/12

Üdv mindenkinek!

Egykoron sokat foglalkoztam a pszichológiával, ezért most szeretnék egy ilyen témájú bejegyzést írni. Mindenkinek más a személyisége, mindenki külön ember, de szinte minden pszichológus egyetért abban, hogy alap személyiségtípusokból csupán négy létezik. Ezeket szeretném most bemutatni.

A flegmatikus személyiségtípus:
Az ilyen típusú emberek mottója leginkább az, hogy lassan járj, tovább élsz. Ezen emberek elsőre rendkívül egykedvű és lusta benyomást tesz másokra. Nem beszél sokat, és nem is nagyon érdekli őt a másik. Nem idegeskedik, tökéletesen meg van elégedve az életével. Az ilyen emberek erőssége, hogy amibe belekezd, azt iszonyú komolyan műveli, nem véletlen, hogy az ilyenek között sok élsportoló, vagy világhírű kutató van. Azonban a legtöbb dolog teljesen hidegen hagyja, feledékeny, lusta, és ha valami nem tetszik neki, azt sehogy se hajlandó csinálni. Kapcsolataiban legtöbbször nem kezdeményez, vagy dominál,  és nem is ő szakítja meg a őket. Jól viseli a magányt, hisz sok barátja van, és kedvenc tevékenységeivel is végtelen időt tud eltölteni.

A melankolikus személyiségtípus:
A melankolikus személy a tipikus gondolkodó. Szereti a rendet, képtelen káoszban élni. Sokat gondolkodik, józanul elemez, de nagyon erős érzelmek fűtik, és ezek uralják, így legtöbbször nem teljesen racionális. Gyakran túlérzékeny, amiből fakadóan a legkisebb dolgot is képes magára venni, és sokáig rágódni rajta. Az érzelmeik lassan fejlődnek ki, de tartósak és erősek, különösen a negatív érzelmek. A szépérzéke ennek a személyiségtípusnak a legmagasabban fejlett, ezért sok művész is ide sorolható. A melankolikus ember sokszor magába fordul, és önmagát emészti. Nehéz elnyerni a bizalmát, de ha sikerül, akkor egy iszonyat érzelmes, aggódó és megértő baráttal leszünk többek.


Grafikon a négy alaptípushoz.

A szangvinikus személyiségtípus:
Míg a flegmatikus punnyad, a melankólikus meg tépelődik addig a szangvinikus nagy kanállal habzsolja az életet. Imád dumálni, a társaság szíve lelke, akivel sorra éljük meg a viccesebbnél viccesebb helyzeteket. Kissé szeleburdi, sokszor feledékeny ember, akit cserébe nagyon jó szöveggel és humorral áldott meg az ég. Mivel rendkívül gyorsan fogja fel a helyzetet, ezért pillanatok alatt tudja magát mindenből kimagyarázni. A szangvinikus ember társaságfüggő, és imád a figyelem középpontjában lenni, ezért is van, hogy sok köztük a humorista vagy a színész. Nem túl érzelgős, igaz, gyakran vannak fellobbanásai, amik rendre csak rövid ideig tartanak. A szangvinikus ember, bár nagyon humoros és jópofa, tud idegesítő is lenni, amint valamelyik erősségét túlzásba viszi, mert akkor egy nagyképű pletykagéppé változik, aki mindent kidumál pár percnyi figyelemért cserébe.

A kolerikus személyiségtípus:
A négy személyiségtípus közül talán a legveszélyesebb a kolerikus. Született vezéregyéniség, akit, bár nem mutatja ki, nagyon mély érzelmek fűtenek, csakúgy, mint a melankólikust. Mivel nem fél kockáztatni, ezért kevés barátja van, de akiket szeret, azokat rendszerint anyatigris módjára óvja. Gyakran veszik vele össze az ember, mert a kolerikus szinte sosem hajlandó senki kedvéért sem feladni az elveit, és a végsőkig kitart a saját igaza mellett. Gyakran vetélytársakat lát, még a barátaiban is, és minden áron túl akar rajtuk tenni. Ugyan nem rendelkezik olyan gyors felfogóképességgel, mint a szangvinikus, de a gondolkodása olyan részletes és alapos mint a melankolikusnak. Viszont hajlamos a képességeivel visszaélni, és gyakran zsarnokias és önző lesz. Viszont, ha ezeken túlteszi magát, akkor olyan emberré válik, akire bármilyen helyzetben lehet számítani, és kitart mellettünk a végsőkig.

Megjegyzem, az embereket nem lehet csak ezen kategóriákba besorolni, de a pszichológia egységesen ezt a négy alaptípust tartja számon.

Minden jót: Chris Deviant

Tippek és trükkök bulizni vágyóknak.

2010/04/06

Mivel a Szubjektív Magazin sokat foglalkozik bulikkal és egyéb szórakozási lehetőségekkel, ezért nem árt, ha résen vagyunk, hisz néhány esemény el tudja rontani kedvünk, ha egy szórakozóhelyen vagyunk. Ezért, hogy még több tapasztalattal rendelkezzek ilyen téren, megkértem drága bátyámat, Georgeot, hogy egyes helyeken meséljen, ő hogyan “él túl egy bulit”, így mondhatni, ezt a cikket közösen írtuk.

„Accegyzigííit??”-gondolom ez a mondat ismerősnek hangzik a legtöbb szórakozni vágyó fiatalnak. A legtöbben ilyenkor módszeresen elhajtják az arcátlanul tarháló illetőt, és sietve odébb állnak, nehogy ismét megtalálják őket, hasonló kéréssel. De sokkal célszerűbb valakivel, közhelyesen mondva, úgy kibaszni, hogy azt meg is kelljen köszönni. Ilyen esetekre jó, ha van nálunk egy csomag papírdobozos barna Sofiane (alias “betonszofi”), vagy piros Simphonia. Nem tudom, ismeritek-e ezen cigarettákat, de én, dohányosként annyit tudok csak róluk mondani, hogy irtózatosak.  Na most, ha egy tizenegynéhány éves apuci kedvence kislány, aki sose szívott még rosszabbat a Marlborónál, beleszív ezen cigarettafajtákba, rendszerint olyan arckifejezést kap, mint egy kipukkanni készülő béka. Egy biztos, egy ilyen után többet nem fog tőled cigarettát kérni. Tehát: Ha tarhálnak, adj vacak cigit.

A másik problémaforrást a kötekedő, izomagyú, rendszerint kopasz egyének jelentik. Bizonyára minden férfival, aki szokott szórakozóhelyre járni, előfordult már, hogy egy sör mellett, a bárpultot támasztva, elmerengett egy szép hölgy láttán. Ekkor jön a tipikus, „Mit nézed a csajom, agyonverlek!!”- szöveg. Ha azonban megőrizzük a hidegvérünket, rendszerint nem tud velünk mit kezdeni az agresszív fél. Ezt szimulálandó, elmesélnék egy történetet. Egy barátommal egyszer elmentünk szórakozni, még valamikor decemberben. Épp néz egy szép lányt, mire ugye kialakult a fent említett szituáció. Idézném a párbeszédet:
– Mit nézed a csajom, te rohadék, szarrá verlek.
– Csak néztem.
– Kussoljál, b*zdmeg, gyere ki és lerendezzük.
– Nem megyek ki.
– De kijössz, ha mondom.
– De nem.
– Akkor kint megvárlak.
– Nézd, öreg, most van éjfél. Én legalább hajnali négyig itt fogok maradni. Amennyiben, neked van kedved, a mínusz tíz fokban négy órát várni rám, akkor csak tessék, légy a vendégem.

Ezek után az agresszív kedvű úriember, intett a barátjának, majd szépen odébbállt. Levonhatjuk hát a konzekvenciát, hogy, ha nem mutatunk félelmet, akkor ezen emberek nagy része nem tud majd velünk mit kezdeni, hisz amíg bent vagyunk a szórakozóhelyen, nem tudnak verekedést provokálni. Tehát: Csak nyugodtan, bármi is legyen.

Szót kell még ejtenünk a túlzott alkoholfogyasztás okozta hányinger és hányás.Tehát, ha félünk, hogy rosszkor és rossz helyen fogjuk gyomrunk űrtartalmát kiüríteni, akkor célszerű két feles (vagy egyéb, magas alkoholtartalmú ital) között meginni egy alkoholmentes italt, hígítás céljából. Tehát, ha teszem azt, legurítok egy abszintot, akkor megiszok mellé automatikusan egy kólát is, és így sokkal kisebb a valószínüsége a hányásnak, mintha csak töményet ittam volna. Viszont, ha valaki mégis hányós alkat, akkor célszerű a matériát vagy a toalettbe, vagy egy nem észrevehető helyre üríteni, lehetőség szerint úgy, hogy mások ne lássák, hisz kinek hiányzik az, hogy odajöjjenek a biztonságiak kötekedni? Tehát: Inni lehet, de hígíts, ha mégsem válik be, akkor úgy és oda hányj, ahová nem baj.

Valahogy így. 😀

Tisztelettel: Chris Deviant & George


%d blogger ezt kedveli: