Posts Tagged ‘halál’

Pszichiátria a halálipar – avagy a világ legnagyobb összeesküvése?

2010/05/21

A cikk írására egy érdekes fogalom sarkalt, ami a következő: „Kényszergyógykezelés” Számomra ez a meghatározás ellentmondásos, mégpedig azért, mert egy ember akármennyire beteg nem lehetséges kényszeresen kezelni, ezt a törvények kimondják, vagy másképp fogalmazva, mindenki a saját életéért felelős. Persze ez alól kivételt képez a Pszichiátria, ahol lehetséges valakit kényszeríteni arra, hogy gyógykezeljék.

Gondolom, mindenki teljesen tisztába van azzal, hogy az emberi agyat gyógyítani nem nagyon lehetséges, és a pszichés problémákat még inkább nehéz. Ha visszatekintünk a múltra már több mint egy évszázaddal ezelőtt az elmebetegeket megpróbálták kezelni, mégpedig a következő módszerrel. Az orrába egy kisméretű vésőt dugtak, feltolták az agyig, és ott annyi roncsolást végeztek, amennyit csak tudtak. A beteg természetesen ezután sokkal kezelhetőbb volt, mint azelőtt, igaz esélye nem volt többet a felépülésre, és teljesen magatehetetlenné vált, de nyugodt volt, s többet nem zavart senkit. Ezek voltak a kezdetek.

Később mikor megjelentek az első nyugtató orvosságok a pszichiátria is sokat lépett előre. A Pácienseket teletömték a fent említett szerekkel, és a beteg sokkal kezelhetőbb lett, s csodálatos esélyt kapott arra, hogy felépülhessen. A tudós doktorok azonban nem elégedtek meg ennyivel, hanem újabb gyógyszereket kísérleteztek ki, melyeknek valójában több mellékhatása van, mint gyógyító hatása. Sőt nem egy esetben akár szívinfarktushoz is vezethet. Mint tudjuk a Pszichiátrián nagyobb a halálozási arány, mint bármely más területen, köszönhető ez a depressziós beteg nagyarányú öngyilkosságának, és a gyógyszerek mellékhatásának is.

Ha elgondolkodunk azon, hogy mi a világ legnagyobb üzlete, akkor az összeesküvés teljesen világossá válhat számunkra. A Legdrágább gyógyszerek a pszichiátrián használt pirulák, és mivel a betegnél függőséget is okoznak, így akár egy életen át szedheti az, aki elkezdte. Ha utána nézünk annak, hogy mely orvosi réteg az, amelyik a legjobban összetart, egyből ráébredünk, ők a pszichiáterek.

Érdemes még megemlíteni a zárt intézetekben folyó kegyetlenkedéseket, melyet elszenvedhetnek azok a betegek, akiket kényszergyógykezelésre kárhoztattak. Kis hazánkban erre senki sem figyel kellőképpen, de a fejlettebb országokban igen. Az Egyesült Államokban évente több pszichiátriai zárt intézetet szüntetnek meg az ott feltárt kegyetlenkedések okán.

Budai Pszichiátriai korház

Az eredmény elgondolkodtató. Világos, hogy tomboló őrülteket, akik akár magukra vagy másokra is veszélyesek, nem lehet kiengedni a normális társaik közé, de őket is megilleti, az az irányelv melyet az orvosok a magukénak tekintenek, ezt úgy hívjuk: Emberséges bánásmód. Ha ebbe belegondolok, úgy látszik, ez mindenkire vonatkozik, egyedül a pszichiáterekre nem, mivel ez a világméretű összeesküvő társaság, akár kényszeresen is kezelhet valakit, vagy gyógyszer függővé tehet egy gyanútlan embert, aki segítségért fordult hozzá, vagy akár egy elmegyógyintézetbe is záraztathatja, mely talán rosszabb, mint egy börtön. Borzalmas gondolataim támadnak, ahhoz, hogy valaki börtönre ítéljenek, több törvényes tárgyalás előzi meg, de ahhoz hogy valaki rosszabb helyre kerüljön elég egyetlen pszichiáter is.

Szerző: Frances Horror

Reklámok

Darwin díj: A hülyeség halálos!

2010/03/18

Üdv mindenkinek!

Nem tudom tudjátok-e mi az a Darwin díj, ezért egy gyors kis felvilágosítással kezdem. A Darwin díjat két egyetemista találta ki 1994ben, és minden évben azok az emberek kapják, akik a lehető leghülyébb mód haltak meg. A név eredetéről annyit lehet mondani, hogy egyrészt, mert idétlen halálukkal biztosan igazolják, hogy a majmoktól származunk, másrészt, mert halálukkal nagy jót cselekedtek, ugyanis megszűnt a génállományuk terjedésének veszélye.

Figyelem! A következő történetek sokkolóak ill. megrázóak lehetnek! Mindenki csak saját felelősségre olvassa őket!

A 2009es Darwin-díj nyertese két belga bankrabló, akik egy páncéltermet akartak kinyitni, robbantásos módszerrel. Kicsit elszúrták, amikor a robbantószer mennyiségéről volt szó, és így nem csak a széfet sikerült felrobbantaniuk, hanem az egész bankot, ami szépen a fejükre is omlott.
A 2009-ben jelöltek közül még ki kell emelnünk azt az egyetemistát, aki kémia órán rágózott, és véletlenül beleejtette a rágógumit valamilyen vegyszerbe. A rágógumiban lévő nem túl természetes anyagok, és a vegyszer együttes hatása valamilyen kémiai folyamatot eredményezett, ami egy robbanás formájában levitte a szegény srác fejének az alsó részét. A helyszínen belehalt a sérülésbe.

Szintén vicces esetek:

  • Az 1994es díjat egy amerikai férfi kapta, aki szomjas volt, de nem volt pénze. Az illető addig ütötte, rugdosta, ráncigálta a Coca Cola automatát, mígnem az rádőlt és agyonnyomta.
  • Szintén nyertes lett egy alkoholista, aki a fájó torka miatt az alkoholt megpróbálta beöntéssel a szervezetébe juttatni. Nem egészséges, főleg hogy 4 liter Sherryt töltött be a szebbik felén. Alkoholmérgezésben meghalt.
  • A dohányzás tényleg öl. Egy ceyloni férfinak nem volt tüze, ezért felmászott egy nagyfeszültségű villanypóznára, és azzal próbálta meggyújtani a cigarettáját. Az áram azonnal agyoncsapta. (Vajon hogy szedték le onnan a holttestet?)
  • Ez az illető nem kapott díjat, mert túlélte az esetet, de a sztorija említésre méltó. Elhatározta, hogy benzint lop egy lakókocsiból, amit ugye úgy csinálnak, hogy egy csövön keresztül, szájjal kiszívják a benzint. Az úriembernek balszerencséjére  sikerült a lakókocsi szennyvíztartályát meglékelnie,  majd egy jó nagy szippantás az ott felgyülemlett matériából, egyből kiütötte. A lakókocsi tulajdonosa végül megtalálta az eszméletlen férfit, akit a mentők még meg tudtak menteni. A tulaj csak azért nem hívott rendőröket, mert ahogy ő mondta, ekkorát még soha nem nevetett.

Nos, ízelítőnek ennyit, akit érdekelnek még történetek, az nézze meg a Darwin-díj magyar honlapját, vagy írhat nekem is ha akar, jó sok hasonló sztorit ismerek még.

Minden jót:

Chris Deviant

Egy tanulságos, igaz történet

2010/02/22

A történet teljes mértékben igaz, valós eseményt mutat be.

Szép téli nap volt, hűvös levegővel és némi napsütés is látható volt, az egyébként felhős égen. Az Omszki-tavon emberek korcsolyáztak, a part közelében pedig kisgyerekek vívtak ádáz hógolyócsatát. A téli idillt egy rémült, döbbent sikoly hasította át, mire néhány ember felkapta a fejét. Egy 11 év körüli kisfiú alatt hangos recsegéssel beszakadt a jég, és a szerencsétlenül járt fiúcska elmerült a jéghideg víz tükre alatt. Az emberek ekkor már futva rohantak feléje, köztük egy nagydarab apukával, és a kisfiú legjobb barátjával.

Eközben a jég alatt a kisfiúban a halála előtti utolsó gondolatok játszódtak le. „Nekem most itt végem van. Nincs menekvés. Legalább 10 centi vastag a jég a fejem fölött. De hideg a víz. Nincs levegőm. Vajon fáj meghalni?” Ehhez hasonló gondolatok cikáztak át az agyán. Látta a jégen át az alakokat, de tudta, innen senki sem képes őt többé kimenteni. Tisztában volt azzal, hogy az ő élete itt és most ér véget. Sajnálta már, hogy olyan goromba volt az anyukájával, mert az ráakart adni egy sálat. Érezte, hogy a jeges víz szinte perzseli a bőrét. Érezte, hogy már nem bírja sokáig. Tudta, hogy innen nincs menekvés. Már már szinte beletörődött a saját sorsába…

Jég alatt…

Ekkor azonban felrémlett benne, hogy ez nem jó így. Egy gondolat maradt csak az agyában. „Nem, ez nem végződhet így. Nem így fogok meghalni!!!” Ekkor elkezdett gondolkodni. Amikor bezuhant, az áramlat kicsit balra vitte, szükségszerűen a kijárat jobbra kell hogy legyen. Mivel jól tudott úszni, ezért elkezdte magát a maradék erejével hajtani, és tapogatózott a jégen, keresve az áhított utat az éltető oxigén felé. De nem találta. Kezdett végleg pánikba esni. Már szinte feladta a reményt, amikor valami hasadékszerűt érzett. Rúgott magán egy utolsót, és a felszínre tette a kezét. A barátjának az apja egyből elkapta azt, és kihúzta a csurom vizes, fagyoskodó fiút a víz halálos karmai közül. A kisfiú nem szólt semmit, csak kapkodta a levegőt. Itt kint még jobban fagyoskodott, de örült, hogy él. A fiút azonnal bebugyolálták egy száraz bőrkabátba, ami ugyan meg nem szárította, de valamelyest legalább óvta a hidegtől. Az ajkai teljesen el voltak lilulva, a szeméből könny csorgott, és a rövid haján még látszódott, hogy vizes. De élt, és örült.

A kalandot nem úszta meg teljesen, mert kétoldali tüdőgyulladással feküdt két és fél hétig, de miután felépült, megtanulta egy életre a leckét:
Bármi is történjék, mindig küzdeni kell. Még a jeges vízben, 10 centi jégge
l a fejed fölött is, van remény. Nem sok, de van, és ki kell használni.

Minden jót: Chris Deviant

Öngyilkos bolondok és vega idióták – Néhány tévhit az emo stílussal kapcsolatban

2010/02/21

Az emberek, meglátásom szerint, rendkívül hajlamosak arra, hogy azt amit nem ismernek rendesen, különböző, légbőlkapott tévhitekkel elferdítsék. Erre példaként az emo stílust szeretném kiemelni, részben, mert magam is ide tartozom, és mert erről rengeteg, rendkívül ostoba sztereotípia kering. Csokorba szedtem párat és válaszolnék rájuk.

Az emok folyton csak sírnak és vagdossák magukat.
Nem tudom, ez az előítélet honnan ered. Egy átlagember is szokott sírni, mégha nem is mutatja ki. Mi kimutatjuk, ezért lehet minket sírni látni. De nem csak sírásból áll az életünk, hisz láttam én már emokat teli szájból nevetni, vagy épp a vidámparkban a hullámvasúton sikítani. A vagdosáshoz meg csak annyit, hogy persze, vannak ilyenek is, de általánosítani nem kellene, hisz túlnyomó többségünk csak kenyérszeletelés céljából ragad kést.

Az emo fiúk melegek, vagy biszexuálisak.
Nem, ez sem igaz. Persze, magasabb nálunk a melegek aránya, hisz… valljuk be, az emoboyok veszettül szexik (szerintem), de ismerek egy csomó heteroszexuálist is. Aki nem hiszi, annak csak egy nevet mondanék: Winters a.k.a. WintiScene. Wintiről tudni kell, hogy a legheteróbb ember, akit valaha is ismerni volt szerencsém. Amennyit Ő csajozik, az valami hihetetlen. Igaz, Ő Scene, de az emot és a scenet kevés választja el egymástól, szóval szerintem felhozható Ő is ellenpéldaként.

Nem minden emoboy meleg.

Minden emonak hosszú fekete haja van, és a szemébe lóg.
Ebben van igazság, de annak ellenére nem mondanám, hogy ez a kötelező megjelenési forma, hisz nekem is szőke a hajam. Igaz, a szemembe lóg, és hosszú is, na de akkor sem fekete. A szín voltaképp mindegy, de ha nem hosszú, akkor sem tragédia. Vannak olyan emok is, akik egyáltalán nem néznek ki így, és mégis, emok. Az egész az életfilozófia és beállítottság kérdése, nem a kinézeté.

Az emok vegetáriánusok.
Itt ismét csak magamat hozhatom fel példaként. Emo vagyok, mégis steak a kedvenc ételem. Nem kötelező senkinek sem vegetáriánusnak lenni, azt eszik mindenki, amit akar.

“Az érzelmek túl vannak értékelve…”
Ezt sokan csapták a fejemhez. Igen, lehet túlértékeljük az érzelmeket, de mi a jobb? Ha egy kicsit érzelgősebbek vagyunk az átlagnál, vagy, ha érzelemmentes pszichopatákként mindenkin átgázolunk, mind fizikailag, mind lelkileg? Szerintem inkább legyen valaki érzelgős, mint érzelemmentes.

Az emok gyakran megpróbálják megölni magukat.
Igen, ezzel is sokat lehet manapság találkozni. Ezt nem mondanám feltétlen igaznak, hisz, ha mondjuk egy rappert elég lelki trauma ér, akkor lehetséges, hogy Ő is elkezd az öngyilkosság gondolatával játszadozni. Lehet, hogy itt magasabbnak tűnik a halálozási ráta, de csak amiatt, mert más stílusoknál nem annyira felkapott hiedelem az öngyilkosság. Pedig, szerintem az arányok ugyanúgy festenek, csak mindenki az emora asszociál, ha öngyilkosságról van szó.

Az emok azért hordanak karkötőket, mert azzal takarják el a vágások nyomait.
Én speciel azért hordok karkötőt, mert jól néz ki… Komolyan már, ki találta ki, hogy az emo egyenlő az öngyilkossággal? Ez ugyanolyan idióta tévhit, mint, hogy minden néger csak sültcsirkét eszik és bicikliket lop.

Nem minden emo vagdossa magát.

Az emok mindent utálnak.
Nem, ez is komplett hülyeség. Nem utálunk mi semmit, egyszerűen van olyan, hogy bizonyos dolgokat érdektelennek találunk, de ki nem? Én példának okáért oda vagyok a vitorlázásért és a vitorláshajókért. Ez már kicsukja azt, hogy mindent utáljak.

Csak az az igazi emo, aki emo zenét hallgat.
Az emo nagy mértékben a toleranciáról szól. Ha nem tolerálnánk, hogy mondjuk valaki Lady Gagát is szereti az Anti Fitness Club mellett, akkor azt toleránsnak lehet vajon nevezni? Nem. Az, hogy ki most milyen zenét preferál, az mindegy, hisz mindenki önálló egyéniség, mindenkinek megvannak a maga kedvencei.

Remélem ezzel eloszlattam pár tévhitet. Ha valamit kihagytam volna, bocsánat, én csak azokat írom, amiket nekem mondtak, illetve amikről már hallottam.

A bejegyzést egy képpel szeretném lezárni. Ugyan ez egy kicsit gúnyt űz az emoból, de szerintem az is fontos, hogy valaki magán is tudjon nevetni.

Nyersfordítás: Bárcsak a pázsitom is emo lenne, akkor magát vágná.

Minden jót:  Chris Deviant

Aktuális ügyek. 1. rész: Hoolie Scene és az őt kritizáló rossz nyelvek.

2009/11/22

Előszó:

A végső lökést ezen több napos cikk megivásához a tegnap este, megtartott megemlékezés adta melyet Hoolie Scene szervezett, a nemrég elhunyt Cinya tiszteletére. Előre kell bocsájtanom, ez a szomorú esemény csak azért került bele eme írásba, mert ott és akkor világosodtak, meg számomra bizonyos dolgok, melyek szorosan kapcsolódnak az EMO és az EMO közeli emberek megítéléséhez. Továbbá, a nagy színes külsőség, melyet mutatnak, bizonyos pojácák a belül rohadó, csúszó mászó férgek, melyet akár bálsárnak is nevezhetünk. Feltétlen fontos megjegyeznem még azt is, hogy „akinek nem inge ne vegye magára”, viszont aki felismeri szerény személyét, annak remélem sikerül megvilágosítani elméjét, és ha nem is mindenben, vagy talán nem azonnal, de elgondolkodik groteszk létén, és egyszer majd a fejére csap, és ezt mondja: „De hülye voltam”. Mielőtt bárki rám próbálja sütni a bélyeget, melyet már annyiszor megtettetek, hogy Hoolie Scene, hátán mászok a magasba, nos nincs rá szükségem. A magyar WordPress rendszerben a Szubjektív Magazin egy igen igen előkelő helyet foglal el. Naponta több mint 1500 olvasót számlálunk, és a legjobb blogok listáján az 5. helyezést birtokoljuk. Ennek tükrében, méltán állítom, amit ide leírok annak nyomatéka van. Persze visszaélni ezzel nem szoktam, mert teljesen ellenkezne az elveimmel.

Az aktuális témák:

Rengeteg embertől halottam, hogy a tegnapi megemlékezést Hoolie Scene csak azért szervezi, hogy ezzel is a saját népszerűségét fokozza. Nos ez a gondolat agyamban a vezérhangyát feljuttatta, a csúcsra, és méltán háborította fel még őt is. Hogy lehettek ennyire érzéketlenek, ti kik ezt állítjátok? Nincs bennetek semmi jó érzés. A gondolataitok betegek, mert ha még így is lenne, akkor sem kéne ezt hangoztatni. Gusztustalannak, felháborítónak, sértőnek, botrányosnak tartom ezeket a gondolatokat, mivel teljes egészében félre dobálja söpörni azt a szomorú eseményt, mely néhány napja megtörtént. Igen is ez egy nagyon szép gesztus volt a Magyarországi No.1. internet celebtől, nézzetek magatokba bíráskodók, nem szégyellitek magatok, ezekben a nehéz percekben is az jár a fejetekben, hogy bántsátok egymást? Nem érzitek, hogy ezek a pillanatok nem alkalmasak a veszekedésre alázásra acsarkodásra, magamutogatásra? Legalább ennyi emberi méltóság és tisztelet legyen bennetek.

Bár nem ismertem az elhunytat, mégis ellátogattam tegnap este a Hősök Terére. Két ok vezérelt. Az egyik, hogy egy gyertyát gyújtsak egy eltávozott lélek tiszteletére. A másik, jómagam szeretem volna meggyőződni arról, hogy Hoolie Scene, amit leírt a titkos naplójában azt valóban komolyan gondolja, vagy hinnem kell az acsarkodó rossz nyelveknek. Mikor Hoolie szemébe néztem, minden kétség nélkül láttam benne az őszinteséget. Kezet ráztam vele, és részvétemet nyilvánítottam. Nem sokkal később, mikor elmondta megemlékező beszédét (amit sajnos nem tudott egyszerre megtenni mivel sírógörcsöt kapott) tudtam már, őszintén és komolyan gondolja. Minden tiszteletem az övé, és hálás vagyok neki ezért, hogy ezt megtette értünk, érte, értetek.

Mikor végig néztem a tömegen, megakadt a szemem egy nagyon nagyon síró fiún, (hogy ki volt ő, nem szeretném leírni, mivel nem különösebben ismerjük egymást, és nem szeretném öt semmiéle esetlegesen kellemetlen helyzetbe hozni, továbbá nem kaptam felhatalmazást rá tőle, hogy leihassam a nevét. Mivel ez egy nagyon szomorú alkalom volt, ezért roppant óvatosan és körültekintően fogalmazok.) Nem bírtam ki szinte ismeretlenül odamentem hozzá, és megpróbáltam megvigasztalni, mivel az ö fájdalma annyira belehasított a szívembe, hogy majdnem én is elsírtam magam. Nem tudom sikerült e, talán most úgy érzem nem, mégis akkor ezt kellett tennem. Te kiről beszélek most, ha olvasod ezt az írást, akkor nagyon remélem, már jobban vagy, bár tudom, sosem fogod őt elfelejteni, mivel kit így megérintett Cinya korai halála, teljesen feledésbe számodra nem merülhet, ám de a fájdalom elhalványodik, és talán nem fog kínozni ennyire. Őszinte részvétem!

Hoolie Scene-nek nincs szüksége a védelmemre, viszont arra, mindenképp, hogy eloszlassam a viharfelhőket felőle, mit rosszul gondolkodó emberek kavartak. Ezért írtam le ezeket a gondolataimat.

Folytatjuk…

Mielőtt még valaki azt hiszi, hogy halotti tort ülök több napon keresztül, elmondom, a cikk további részében, nem foglalkozom ezzel a szomorú esettel, most is csak azért tettem, mert tisztáznom kellett a tévhitet, mely Hoolie személyét, és tetteit övezte ebben a témában, és hogy rendet rakjak néhány beteges elmében. Bármilyen kommentárt írhattok, ezen egy cikkhez, nem lesz moderálva. Kivételt képeznek azok melyek automatikusan olvasatlanúl SPAM-be kerülnek.

Szerző: Frances Horror


%d blogger ezt kedveli: