Posts Tagged ‘intejuk’

Sam Heali interjú 2. rész

2010/03/29

Az első részt lásd egyel lejjebb, vagy erre a linkre kattintva.

Sok rajongód van? Gondolok itt arra az ominózus klubra EmoVipen, hogy “Sunázunk Máté”.
S.H.: Hát van. Ne tudd meg, néha miket élek át. Múltkor is egy vadidegen lány az utcán elkezdett sikongatni, hogy “Ez a Máté!!!”.

A családod hogy viszonyul ahhoz, hogy te most emo vagy? (Megjegyzés: Csak mert olyanokat is hallani, hogy egyes szülők nagyon is rossz szemmel nézik az emo stílust)
S.H.: Remekül. Apukám nagyjából hozzá van szokva, mivel sokat van Németországban, és ott ugye mások a viszonyok mint itthon. Igaz, ott is sok extrém illetővel találkozni, hisz egyes emberek a viszonylag kicsi fejükhöz 80 centiméter átmérőjű hajkoronát illesztenek. Anyukám és testvérem is jól fogadta. Ők annyit mondtak csak, hogy mindegy, mit csinálok.

Ki a példaképed?
S.H.: Chris Dakota és Sam Llansing. Jó volna úgy kinézni, bár szerintem a puszta lényük is irigylésre méltó.

És végezetül, lenne egy kicsit infantilis kérésem. Kérhetek egy sign-t?
S.H.: Igen, persze. Ez alap. 😀

Köszönöm szépen az interjút, és további sok sikert Neked az EmoVippel!

Chris Deviant

Sam Heali interjú 1. rész

2010/03/28

Sam Heali, alias Bangó Máté, az emo és emo közeli emberek közt méltán híres EmoVip közösségi portál alkotója és kitalálója. Az interjút sajnos el kellett csúsztatni, mert a Save Our Style-nak kellett a hely, de most, hogy ama csodálatos rendezvény lezajlott, szeretném, ha nagy szeretettel fogadnátok:

Sam Healit, az EmoVip kitalálóját és megvalósítóját!


Az EmoVip számokban:
Tagok száma: 5154
Összes fénykép: 22503
Összes videó: 572
Összes klub: 231

Először is, honnan jött az ötlet az EmoViphez? Volt valami konkrét indíttatásod elindítani egy ilyen jellegű közösségi portált?
S. H.: Őszintén az egész egy ismerkedő oldalnak indult, mint például a találka.hu, de aztán úgy vettem észre, hogy ezekből nagyon sok van, és feleslegesnek gondoltam egy újabbat létrehozni. Nézegettem a külföldi emo oldalakat mint például az  emopunk, vagy emoscene és megfigyeltem, hogy nincs ilyen jellegű magyar oldal. Ez azt eredményezte, hogy létrehoztam az EmoVipet.

Van valami komolyabb terved az EmoVippel a későbbiek folyamán?
S.H.: hát ez az egész oldal egyetlen ning rendszerről megy és amint pénzt keresek megveszem. Le lesznek szedve a fölösleges reklámok, és a kinézetet is megváltoztatnám. És az egész oldal neve az lesz, hogy emovip.hu, nem emovip.ning.com .

Nos, ha nem vagyok túl indiszkrét, térjünk át a személyedre. Te pontosan minek is vallod magad? Emonak, scenenek, vagy minek?
S.H.:
Emonak.

Akkor megkérdezhetem, hogy Te mióta és hogyan lettél emo?
S.H.:
A sok megbántás, meg félelem és hasonlók miatt. Világéletemben érzelgősebb voltam az átlagnál, és ebből kifolyólag sok megbántás és csalódást kaptam más emberektől. Szóval, ha azt vesszük, mindig is emo voltam, csak nem így néztem ki.

Te mint Emo, hogy éled meg az emberi intoleranciát? Sok támadás ér Téged is?
S.H.: Engem személy szerint nem érintett még különösebben testi sérelem, inkább olyan esetek voltak,  hogy beszóltak egy “emot,” vagy rámüvöltöttek, hogy “ÍMÓÓÓ!!!” , vagy a jelzőt nagyon erősen megnyomták, mintha meg akarnának félemlíteni. De rendszerint mindig van valaki velem, nem lenne arra lehetőség, szerintem, hogy megverjenek.

Folytatás holnap.

Chris Deviant

Napiszar – Ki mit gondol?, avagy a közvéleménykutatásom gyümölcse.

2010/03/20

Üdv mindenkinek!

Untig lerágott csont, hogy mi, itt a Szubjektívnél nem vagyunk éppen baráti viszonyban az ilyen “fikázó-honlapokkal”, mint a napiszar, puruttya, vagy másolataik. Arról már írt Frances, hogy Ő mit gondol, Pradox is leírta ezzel kapcsolatos gondolatait, és nekem is hasonló a véleményem, mint Nekik. Épp ezért a mai nap folyamán némi közvéleménykutatást végeztem ezzel a témával kapcsolatban, és igencsak meglepő dolgokat mondtak nekem az emberek.

Először egy osztálytársamat kérdeztem e témáról, aki szerint vannak vicces képek, főleg ahol az emberen látszik mennyire “rút”. Igaz, Ő sem ért teljesen egyet, hogy valakit kirakjanak, csak azért mert meleg, emo, vagy éppenséggel roma származású. Én ezzel az állásponttal nem teljesen értek egyet, hisz a csúnya emberek is emberek, és szerintem inkább dicséretes, hogy ki mernek rakni magukról képet, és épp ezért nem kellene a földbe döngölni az önbizalmukat. Persze, más kérdés, ha egy olyan képről van szó, ahol szépnek állítja be magát az illető, holott ténylegesen csúnya. Az ilyennél rendszerint lemondóan sóhajtok, majd hálát adok szüleimnek, hogy neveltek belém egy egészséges önértékelést.

Megkérdeztem egy tökátlagos srácot egy plázában. Láttam rajta, hogy meglehetősen sík szellemi színvonalon áll, de azért gondoltam, jó lenne egy ilyen véleményét is hallani. Idézem: “Szerintem tök fasza honlap, rohadt nagyokat szoktam rajta szakadni, főleg a büdös k*csögökön akik ott vannak.” Sőt, még hozzá is tette, hogy nekem is a napiszaron a helyem. Amikor megkérdeztem, hogy szerinte etikus e ilyen honlapot működtetni, annyit felelt, hogy szarik bele, lényeg, hogy vicces. Ez fényesen mutatja az értelmi szintjét.

Majd, msnen megkérdeztem egy magát emo-közelinek valló embert, aki szerint rendkívül etikátlan, amit az emokkal művelnek, hisz úgy uszítják a népet eme stílus ellen, hogy csak az előítéletekre és tévhitekre alapoznak, és az igazságot nem közlik, mindezek mellett pedig képtelenek elfogadni, hogy egyes fiatalok ezen a módon fejezik ki magukat. Szerinte szórakoztató, ha egy olyan kép van kint, ahol valaki mondjuk a saját hányásában fekszik, de nem érti, mi a baj azzal, ha valaki emo és kirak egy képet magáról. Azt is elítélte, miszerint sokan egy kép alapján próbálják mások nemi identitását megkérdőjelezni, hisz az ilyesmit nem lehet csak egy kép alapján megítélni. A “napi rajokkal” nem tud nagyon együtt érezni, hisz, a sok negatív tapasztalat alapján kevésbé tud az ott képviselt etnikummal megértő lenni, igaz, pusztán származás alapján Ő sem szokott embereket elítélni.

Konklúzióként levonnám azokat a következtetéseket, hogy, bár van pár szórakoztató kép is, de a postok nagyon nagy része uszító jellegű és tökéletesen etikátlan, ugyanis, ha már elítélnek valakiket, akkor legalább a szerkesztők is merjék az arcukat felvállalni, és ne csak egy monitor mögül kritizáljanak másokat. Persze, nekem mondhatják, hogy nézzek már magamra, de szerintem én, mint emo, jóval többet tudnék a valós életben elérni, mint azon emberek gyülekezete, akik, hogy saját fizikai és szellemi hiányosságaikat kompenzálják, mást se csinálnak, csak képekhez írnak uszító kommentárokat, és kritizálnak, ezek mellett pedig nyilvánvalóan tele vannak komplexusokkal és egyéb hibákkal.  De persze, az egész IQ-szinthez is köthető, és szerintem sajnálatos, hogy egy ilyen etikátlan, és morálisan a béka valaga alatt lévő honlap ekkora sikereket ér el. De persze, kinek mi tetszik. Ezek szerint erre van kereset a magyar internetezők körében. Sajnos. Mindenesetre, szívből tudom szánni a szerkesztőket.

Chris Deviant

A harmadik véleményért köszönet Hozé Ármándónak.

Domsleepless Interjú, avagy bemutatok egy különc, igazi EMO-t. 3. rész.

2010/02/20

Frances Horror: Napjainkban egyre több stílus alakul ki, melyek nem épp békések. A fiatalok körében egyre jobban kirajzolódnak a kontrasztok. Gondolok itt arra, hogy manapság mindennapos a tettlegesség, az ifjak között, akik nem ugyanazt gondolják. (Itt szeretném kiemelni, hogy ez főleg és elsősorban a 20 év alatti korosztálynál figyelhető meg!) Egy reggelen a VI. kerületben jártam és egy iskola előtt haladtam el. Szemet szúrt, hogy a főbejárata előtt egy rendőrautó várakozik. Nem értettem miért. Megálltam, és várakoztam néhány percet. Nem mondok sokat nagyjából öt perc telhetett el, mikor az iskolából egy tanárnő rohant ki a hatósági szervekhez, és azt kiabálta: „Jöjjenek, Jöjjenek, megint verekszenek, és a kés is előkerült már” A szám tátva maradt, naiv gondolkodásommal sosem hittem volna, hogy ilyen megtörténhet egy iskolában, és arra sem, hogy rendőröknek kell strázsálnia a bejárat előtt, hogy ne ontsák ki egymás életét a tanulók. Veled fordult már elő olyan eset, hogy beléd kötöttek, és ne adj isten, ez tettlegességig fajult volna? Milyen a biztonság a ti iskolátokban?

Domsleepless: Kötekedések mindenkivel előfordulnak és nem csak akkor, ha feltűnő külsejű. Legutóbb tavasszal volt egy félreértés okából adódó bunyóm az egyik skinhead ismerősömmel, amit állítólag a hírekbe is megemlítettek, de az óta nincs para. Nem nagyon szoktam benne lenni az ilyenekben, és ha régebben kaptam is beszólásokat a hajam vagy a haveri köröm miatt azok mára már elmúltak. A sulimban mindenki toleráns, nincsenek kötekedések, mert mindenki megbeszéli a másikkal higgadtan a problémáit vagy megtartja magának a véleményét és ez így van rendjén.

Domsleepless

Frances Horror: Gondolataim szerint tervek nélkül egy ember elveszett. Ha nincs az életben, ami motiválja, akkor könnyen nyúl az alkoholhoz és a drogokhoz. Hiszen az élet mivoltát az önmegvalósítás képzi. Én elégedett lehetek eddigi életemmel, mivel nagyjából mindent sikerült megvalósítanom, amit szerettem volna. A jövőre nézve is vannak további komoly terveim, melyeket sosem fogok feladni. Neked melyek a legfőbb céljaid az életben, melyeket megvalósítanál?

Domsleepless: Először is végezni a sulivalJ Azután kimenni külföldre, elsősorba Amerikába, ahova idén nyáron is kinézek 1 hónapra. Mivel nem itthon tervezem a jövőmet.  Az angol szerencsére nagyon jól megy, néha jobban szeretek angolul beszélni, mint magyarul.  Újságíró lennék elsősorban, de a lényeg, hogy a médiában mozogjak. Ez való nekem. Egyébként úgy néz ki, hogy végre megvalósul a zenekaros tervünk, (nem mondhatom el kikkel) amit már nagyon rég tervezünk és remélem azzal is lesz valamiJ

Frances Horror: Ha maradt olyan gondolat, melyet meg szeretnél osztani az olvasókkal, vagy pedig lenne olyan személy, akit ezen interjún keresztül is szeretnél üdvözölni akkor ezt most, írd le.

Domsleepless: Légy nyitott mindenre, attól, mert követsz, egy irányzatot még nem kell másokat koppintanod, legyen önbizalmad, saját véleményed és ne hallgass másra csak önmagadra meg persze rám

Csók a családnak

Frances Horror: Nos, köszönöm a válaszokat. Bátran kijelenthetem, te voltál az első olyan beszélgető partnerem, akihez a gondolataim közel állnak. További sok sikert szeretnék neked kívánni az életben, és kívánom neked, hogy minden álmod valósuljon meg melyeket elképzeltél.

Domsleepless korábban írt cikkét az EMO-ról itt tekinthetitek meg 1 rész, 2. rész

VÉGE

Szerző: Frances Horror

Domsleepless Interjú, avagy bemutatok egy különc, igazi EMO-t. 2. rész.

2010/02/19

Frances Horror: Jómagam, világ életemben érzelmes gondolkodású ember voltam, és ez is maradtam a mai napig. Anyukám jellemzett egyszer így: „Kisfiam neked az a bajod, hogy túl nagy az igazság érzeted” Ezt akkor nem értettem teljesen, mire mondja, de később rájöttem. Túl sokat foglakozom azzal, hogy ne szúrjanak ki egymással az emberek, és hogy mindenki boldog legyen. Utópisztikus gondolkodás, süthetitek rám a bélyeget, mely engem nem zavar, mert még mindig ember közelibb, mint a csörtetés. Az EMO erről szól. A fő gondolat melyre épül a tolerancia, mi természetesen egyedi megítélés kérdése, hogy ki meddig toleráns. Számodra mit jelent a tolerancia, és hol van az a határ, ameddig az tudsz maradni?

Domsleepless: Úgy gondolom, egy ember tartózhat bármilyen stílusba, hisz maga az ember a lényeg és nem az, amit követ, de ha valamit túlzásba visz, ha már undorítóan néz ki és ezt nem veszi észre, pedig tehetne, ez ellen azt nem tudom tolerálni. Ahogyan azt sem, ha valaki csak azért biszex vagy homoszexuális, mert ezt menőnek érzi. Nem bírom, ha valaki azért csinál valamit, mert az épp trendi. Persze erre nem is a tolerancia a legjobb kifejezés az esetemben, inkább csak magamban dühöngök az ilyeneken vagy megtartom a véleményem és eszembe jut, hogy egyszer mindenki megváltozik, és majd lehetséges, később röhög magán, hogy milyen volt régen.

Domsleepless

Mellesleg úgy gondolom, mindenki legyen nyitott mindenre, ne legyen csőlátású és élje a saját életét, ne mások irányítsák. Ráadásul minden irányzatban vannak pozitív és negatív tényezők és egy stílust nem lehet jelzőkkel illetni. Minden ember más, és ha valaki nem tudja tolerálni a másikat az, haljon meg, hisz ellene úgysem tud mit tenni. Az erőszak pedig sosem megoldás.

Frances Horror: Manapság minden második ember azt mondja magáról: EMO vagyok. Persze a gondolatainak köze sincs az irányzathoz, inkább az öltözködés a stílusjegyek tetszenek nekik. Ők a pózerek. Leginkább arról lehet őket felismerni, hogy erősen hirdetik magukról, hogy ők biza EMO-k. Ide sorolnám a MySpece közösségi oldalról elindult új irányzatot a SCENE-t is, melynek gyakorlatilag semmi célja nincs. A SCENE az EMO magamutogató új válfaja, melyben mindent szabad, melyet erkölcsös ember már nem tud feldolgozni sem. Nem lennék meglepve, ha téged, akinek komoly és emberi gondolatai vannak, kioktatott volna egy pózer. Történt már ilyen, és ha igen, akkor hogy reagáltál a helyzetre? Mi a véleményed a pózerekről?

Domsleepless: Pózerekről? Mint már mondtam az EMO nem feltétlenül külsőtől függ. Azt nevezném pózernek ki 12 évesen azt hiszi, csak mert ő elkezd lázadni, „EMO” zenét hallgatni, vagy Myvipen EMOkat jelölgetni és affektálni már tudja is, hogy mi az, amit hallgat és mi az, amit követ. Van egy mondás, hogyha az EMO kimegy a divatból, akkor látjuk meg kik, azok akik tényleg igazi EMOk. Ha az EMO külső nem divat, sőt már nevetséges lesz vagy már az, akkor előbb vagy utóbb a zenészek és a követők is leállnak vele. Emocionális emberek mindig is voltak és lesznek is. Olyan meg, hogy egy pózer, illetve az kit annak találtam oktatott már volt persze és kiröhögtem, mondtam, hogy majd kinövi, engem meg hagyjon J Arról meg, hogy minden második fiatal EMO-nak vallja magát… az csak régebben volt így, hiszen manapság inkább tagadják, nehogy kiröhögjék őket. Hiszen a legtöbb ember még magával sincs tisztában és nem meri felvállalni érzelmeit, önmagát. Manapság már nem törődök az Scene és pózerség kifejezésekkel, hisz nagy baromságnak tartom őket.

Frances Horror: Napjainkban, egyre többet acsarkodnak az emberek, mondanak mindenkiről mindent, és persze ezt ne jó értelemben vegyétek, mert akármennyire is meglepő általában rosszat. Kivételek alig vannak. Fejetetejére állt világunkban, lassan az a kivetni való ember, aki nem ezt műveli, hanem emberien kedvesen, méltósággal áll minden polgárhoz. Persze az is buta, aki bedől a pletykáknak, és nem saját maga győződik meg az esetleges igazság alapjáról. Téged olyan embernek ismerlek, aki figyel embertársára, és nem okoz senkinek problémát. Sosem halottam tőled olyat, hogy valakiről rosszallóan szoltál volna, és ez számomra becsülendő és tiszteletreméltó dolog. Mi a véleményed a pletykás, vagy más néven szarkeverő emberekről? Te estél már ilyen rosszindulatú acsarkodások áldozatául, és ha igen, hogy sikerült ezen felülkerekedned?

Domsleepless: Persze és szerintem mindenki. Előbb vagy utóbb leállnak, vele akik ezt űzik. Én meg  próbálok nem oda figyelni az ilyenekre,mert úgysem tudok ellene mit tenni  és tudom, hogy nincs igazuk.

Holnap 23 órakor folytatjuk…

Szerző: Frances Horror


%d blogger ezt kedveli: