Posts Tagged ‘kiss domán’

Save Our Style (S.o.S.) No. 1. Powered by MatyoFREAK™

2010/03/10

„Mentsük meg a stílusunkat” Mutassuk meg, hogy az EMO emberek is tudnak kulturáltan bulizni! Ne adjunk több okot arra, hogy nevetségessé váljunk. Egy Party, ahol senki sem befolyásolja nemi identitásodat, ahol se több se kevesebb nem vagy bárhogy is élsz.

Helyszín: DÜRER KERT Nagyterem (1146 Bp., Ajtósi Dürer sor 19-21.)

Időpont: 2010. 03. 26 Péntek

Műsorvezető: Zola (VIVA TV)

19:00 Kapunyitás

20:00 BNF Koncert

20:45 Green Trash Koncert

21:30 Anti Fitness Club koncert

23:00 Egy fergeteges party kezdete, két DJ.-vel

Levo + GreenHell + Go-Go lányok

Egész este Laser Show szórakoztatja majd a szemek világát.

05:00 Kapuzárás

A Koncertek után, a sztár vendégek autógrammot osztogatnak, és lehetőség nyílik közös fotó készítésére is. (A Fotózást nem ígérhetjük meg mindenkinek) A teljes rendezvény alatt 2 italpult áll rendelkezésetekre, mérsékelt árakkal.

A belépő ára: 2000 Ft

Mindenkinek jó szórakozást kívánunk!

Mi tudunk kulturáltan bulizni: MatyoFREAK, Matthew B!tch, Kierra Wilkinson, Frances Horror, Hopa Panic, DomSleepless, Chris Deviant, Mr-Teen, Robie Violence, Tomika Sensitive, Eff Kardashian,

(Ha te is képes vagy rá, jelentkezz! info@matyofreak.hu)

Linkek:

http://antifitnessclub.eu/

http://www.bnfmusic.hu/

http://www.myspace.com/thegreentrash

http://www.myspace.com/levodnb

http://www.myspace.com/ghbreakz

http://durerkert.com/

Tegyétek ki: MyVIP, Iwiw, Facebook, Twitter, Myspace, MSN és minden egyéb helyre a linket, és a szórólapot! Köszönjük!

Szerző: Frances Horror

Reklámok

A fagyos, fájdalommal teli világ szélén. – Domsleepless tollából

2010/03/04

Előszó!

Nos, tisztelt olvasók! Eddig egyetlen esetben sem vettem át cikket más bloggertől, most viszont úgy éreztem megteszem. Domsleepless eme írása teljesen lenyűgözőt, ezért az ö engedélyével itt is elolvashatjátok!

Szerző: Francces Horror


Domsleepless


A fagyos, fájdalommal teli világ szélén.

” A köd csak egy fátyol a képzeleted és a keserű valóság közt.”

( Domsleepless)

Rettegés,szenvedés,segítségért kiálltás—>Ezek az érzelmek jellemzik a mindennapokat. A mindennapokat a fagyos ,rossz idő, a szerelmi bánat és a sok csalódás miatt ,melyeket ez a kihalt világ okoz. Kérdem én: Mikor lesz szép idő? Amikor a szerelmével az ember  a tó melleti virágokkal teli parkban csókolózhat.  Mikor jön el az az idő,mikor a szenvedés,boldogtalanság  eltűnik , mikor jön el az az idő,amikor az  ember nem csak a saját önző feje után fut, mikor mindenkiből előjönnek az érzelmek és nem csak egymást , a földet pusztítják…Egyáltalán jók e még az emberek? Lesz e valaha valaki ,aki rámnevet,ki szeret ,kiért van értelme élni? Egyáltalán miért is élünk???Élünk azért,hogy szenvedjünk,kit szeretünk elhaggyon és nézzük ,ahogy minden elpusztúl ….  Bármerre is futsz,egyszer úgyis ugyanott leszünk…

Nem értek semmit csak rohanok , ordítók , de a hideg, fagyos, borzongó szél hatalmasabb  nálam. A  segítségért való kiálltásom,mely bárminél hangosabb kevés…Hiszen már semmi sem számít,semmi sem fontos,kiért éltem elveszett nincs többé. Nincs  múltam,nincs jelenem ,nincs jövőm csak  zokogok ,ordítók és átengedem magam egy szebb , jobb világnak ,ahol együtt élhetek a virágos parkban azzal kiért  meghalltam.

Domsleepless’s Blog megtekintéséhez katt IDE

Szerző: Domsleepless

Domsleepless Interjú, avagy bemutatok egy különc, igazi EMO-t. 3. rész.

2010/02/20

Frances Horror: Napjainkban egyre több stílus alakul ki, melyek nem épp békések. A fiatalok körében egyre jobban kirajzolódnak a kontrasztok. Gondolok itt arra, hogy manapság mindennapos a tettlegesség, az ifjak között, akik nem ugyanazt gondolják. (Itt szeretném kiemelni, hogy ez főleg és elsősorban a 20 év alatti korosztálynál figyelhető meg!) Egy reggelen a VI. kerületben jártam és egy iskola előtt haladtam el. Szemet szúrt, hogy a főbejárata előtt egy rendőrautó várakozik. Nem értettem miért. Megálltam, és várakoztam néhány percet. Nem mondok sokat nagyjából öt perc telhetett el, mikor az iskolából egy tanárnő rohant ki a hatósági szervekhez, és azt kiabálta: „Jöjjenek, Jöjjenek, megint verekszenek, és a kés is előkerült már” A szám tátva maradt, naiv gondolkodásommal sosem hittem volna, hogy ilyen megtörténhet egy iskolában, és arra sem, hogy rendőröknek kell strázsálnia a bejárat előtt, hogy ne ontsák ki egymás életét a tanulók. Veled fordult már elő olyan eset, hogy beléd kötöttek, és ne adj isten, ez tettlegességig fajult volna? Milyen a biztonság a ti iskolátokban?

Domsleepless: Kötekedések mindenkivel előfordulnak és nem csak akkor, ha feltűnő külsejű. Legutóbb tavasszal volt egy félreértés okából adódó bunyóm az egyik skinhead ismerősömmel, amit állítólag a hírekbe is megemlítettek, de az óta nincs para. Nem nagyon szoktam benne lenni az ilyenekben, és ha régebben kaptam is beszólásokat a hajam vagy a haveri köröm miatt azok mára már elmúltak. A sulimban mindenki toleráns, nincsenek kötekedések, mert mindenki megbeszéli a másikkal higgadtan a problémáit vagy megtartja magának a véleményét és ez így van rendjén.

Domsleepless

Frances Horror: Gondolataim szerint tervek nélkül egy ember elveszett. Ha nincs az életben, ami motiválja, akkor könnyen nyúl az alkoholhoz és a drogokhoz. Hiszen az élet mivoltát az önmegvalósítás képzi. Én elégedett lehetek eddigi életemmel, mivel nagyjából mindent sikerült megvalósítanom, amit szerettem volna. A jövőre nézve is vannak további komoly terveim, melyeket sosem fogok feladni. Neked melyek a legfőbb céljaid az életben, melyeket megvalósítanál?

Domsleepless: Először is végezni a sulivalJ Azután kimenni külföldre, elsősorba Amerikába, ahova idén nyáron is kinézek 1 hónapra. Mivel nem itthon tervezem a jövőmet.  Az angol szerencsére nagyon jól megy, néha jobban szeretek angolul beszélni, mint magyarul.  Újságíró lennék elsősorban, de a lényeg, hogy a médiában mozogjak. Ez való nekem. Egyébként úgy néz ki, hogy végre megvalósul a zenekaros tervünk, (nem mondhatom el kikkel) amit már nagyon rég tervezünk és remélem azzal is lesz valamiJ

Frances Horror: Ha maradt olyan gondolat, melyet meg szeretnél osztani az olvasókkal, vagy pedig lenne olyan személy, akit ezen interjún keresztül is szeretnél üdvözölni akkor ezt most, írd le.

Domsleepless: Légy nyitott mindenre, attól, mert követsz, egy irányzatot még nem kell másokat koppintanod, legyen önbizalmad, saját véleményed és ne hallgass másra csak önmagadra meg persze rám

Csók a családnak

Frances Horror: Nos, köszönöm a válaszokat. Bátran kijelenthetem, te voltál az első olyan beszélgető partnerem, akihez a gondolataim közel állnak. További sok sikert szeretnék neked kívánni az életben, és kívánom neked, hogy minden álmod valósuljon meg melyeket elképzeltél.

Domsleepless korábban írt cikkét az EMO-ról itt tekinthetitek meg 1 rész, 2. rész

VÉGE

Szerző: Frances Horror

Domsleepless Interjú, avagy bemutatok egy különc, igazi EMO-t. 2. rész.

2010/02/19

Frances Horror: Jómagam, világ életemben érzelmes gondolkodású ember voltam, és ez is maradtam a mai napig. Anyukám jellemzett egyszer így: „Kisfiam neked az a bajod, hogy túl nagy az igazság érzeted” Ezt akkor nem értettem teljesen, mire mondja, de később rájöttem. Túl sokat foglakozom azzal, hogy ne szúrjanak ki egymással az emberek, és hogy mindenki boldog legyen. Utópisztikus gondolkodás, süthetitek rám a bélyeget, mely engem nem zavar, mert még mindig ember közelibb, mint a csörtetés. Az EMO erről szól. A fő gondolat melyre épül a tolerancia, mi természetesen egyedi megítélés kérdése, hogy ki meddig toleráns. Számodra mit jelent a tolerancia, és hol van az a határ, ameddig az tudsz maradni?

Domsleepless: Úgy gondolom, egy ember tartózhat bármilyen stílusba, hisz maga az ember a lényeg és nem az, amit követ, de ha valamit túlzásba visz, ha már undorítóan néz ki és ezt nem veszi észre, pedig tehetne, ez ellen azt nem tudom tolerálni. Ahogyan azt sem, ha valaki csak azért biszex vagy homoszexuális, mert ezt menőnek érzi. Nem bírom, ha valaki azért csinál valamit, mert az épp trendi. Persze erre nem is a tolerancia a legjobb kifejezés az esetemben, inkább csak magamban dühöngök az ilyeneken vagy megtartom a véleményem és eszembe jut, hogy egyszer mindenki megváltozik, és majd lehetséges, később röhög magán, hogy milyen volt régen.

Domsleepless

Mellesleg úgy gondolom, mindenki legyen nyitott mindenre, ne legyen csőlátású és élje a saját életét, ne mások irányítsák. Ráadásul minden irányzatban vannak pozitív és negatív tényezők és egy stílust nem lehet jelzőkkel illetni. Minden ember más, és ha valaki nem tudja tolerálni a másikat az, haljon meg, hisz ellene úgysem tud mit tenni. Az erőszak pedig sosem megoldás.

Frances Horror: Manapság minden második ember azt mondja magáról: EMO vagyok. Persze a gondolatainak köze sincs az irányzathoz, inkább az öltözködés a stílusjegyek tetszenek nekik. Ők a pózerek. Leginkább arról lehet őket felismerni, hogy erősen hirdetik magukról, hogy ők biza EMO-k. Ide sorolnám a MySpece közösségi oldalról elindult új irányzatot a SCENE-t is, melynek gyakorlatilag semmi célja nincs. A SCENE az EMO magamutogató új válfaja, melyben mindent szabad, melyet erkölcsös ember már nem tud feldolgozni sem. Nem lennék meglepve, ha téged, akinek komoly és emberi gondolatai vannak, kioktatott volna egy pózer. Történt már ilyen, és ha igen, akkor hogy reagáltál a helyzetre? Mi a véleményed a pózerekről?

Domsleepless: Pózerekről? Mint már mondtam az EMO nem feltétlenül külsőtől függ. Azt nevezném pózernek ki 12 évesen azt hiszi, csak mert ő elkezd lázadni, „EMO” zenét hallgatni, vagy Myvipen EMOkat jelölgetni és affektálni már tudja is, hogy mi az, amit hallgat és mi az, amit követ. Van egy mondás, hogyha az EMO kimegy a divatból, akkor látjuk meg kik, azok akik tényleg igazi EMOk. Ha az EMO külső nem divat, sőt már nevetséges lesz vagy már az, akkor előbb vagy utóbb a zenészek és a követők is leállnak vele. Emocionális emberek mindig is voltak és lesznek is. Olyan meg, hogy egy pózer, illetve az kit annak találtam oktatott már volt persze és kiröhögtem, mondtam, hogy majd kinövi, engem meg hagyjon J Arról meg, hogy minden második fiatal EMO-nak vallja magát… az csak régebben volt így, hiszen manapság inkább tagadják, nehogy kiröhögjék őket. Hiszen a legtöbb ember még magával sincs tisztában és nem meri felvállalni érzelmeit, önmagát. Manapság már nem törődök az Scene és pózerség kifejezésekkel, hisz nagy baromságnak tartom őket.

Frances Horror: Napjainkban, egyre többet acsarkodnak az emberek, mondanak mindenkiről mindent, és persze ezt ne jó értelemben vegyétek, mert akármennyire is meglepő általában rosszat. Kivételek alig vannak. Fejetetejére állt világunkban, lassan az a kivetni való ember, aki nem ezt műveli, hanem emberien kedvesen, méltósággal áll minden polgárhoz. Persze az is buta, aki bedől a pletykáknak, és nem saját maga győződik meg az esetleges igazság alapjáról. Téged olyan embernek ismerlek, aki figyel embertársára, és nem okoz senkinek problémát. Sosem halottam tőled olyat, hogy valakiről rosszallóan szoltál volna, és ez számomra becsülendő és tiszteletreméltó dolog. Mi a véleményed a pletykás, vagy más néven szarkeverő emberekről? Te estél már ilyen rosszindulatú acsarkodások áldozatául, és ha igen, hogy sikerült ezen felülkerekedned?

Domsleepless: Persze és szerintem mindenki. Előbb vagy utóbb leállnak, vele akik ezt űzik. Én meg  próbálok nem oda figyelni az ilyenekre,mert úgysem tudok ellene mit tenni  és tudom, hogy nincs igazuk.

Holnap 23 órakor folytatjuk…

Szerző: Frances Horror

Domsleepless Interjú, avagy bemutatok egy különc, igazi EMO-t. 1. rész.

2010/02/17

Adatlap:

Név: Kiss Domán
Becenév: Domsleepless
Lakóhely (kerület is): Budajenő közvetlenül a II. kerület mellet
Horoszkóp: Vízöntő
Általános iskola: Túl sok volt…
Középiskola: Budai Középiskola
Életérzés: EMO
Kedvenc állat: Cápa
Kedvenc zenekar(ok): AFC, The Used, My Chemical Romance, Silverstein – de  mindent meghallgatok ami teszik
Kedvenc étel: Pizza
Hobbi: Blogolás, zene, foci, gitár-ének, haverok, csajozás, partik

Frances Horror: Napjainkban, mikor az érzelmek teljesen kihaltak, és az emberek agyában más gondolat nem kering, mint, saját önnön érdekeik megvalósítása bármi áron. Furcsamód, azonban néhány évvel ezelőtt reményt kaptunk arra, hogy visszakaphatjuk emberi mivoltunkat, és a normális társadalom centrikus gondolkodásmódot. Valami elkezdődött, mely napjainkban már szinte teljesen kihalt. Fiatalok kis csoportja, rájött arra, hogy az érzelmek roppant fontosak az életben. Felfogták, hogy minden emberkülönböző, de attól még ember, mert esetleg másként gondolkodik. Ők voltak az EMOK. Elmesélnéd, saját tudomásod szerint, hogy alakult ki ez az irányzat?

Domsleepless: Fura mód úgy nevezném, hogy az EMO talált rám és nem én rá. Szóval tény, hogy 2005-2006-ban nővérem, mikor nagyon megkedvelte ezt a stílust, mikor még nem volt divat hallottam már róla, de nem érdekelt az egész. Még falusi suliba jártam, itt senki nem volt az, nem érdekeltek minket a stílusok. Aztán egy nap, nagyjából 2007 tavaszán elmentem fodrászhoz és a fodrász akaratom ellenére a mai divatos szembe lógós hajat vágott nekem, erre mondta nővérem kit csak pár hónapig fogott meg ez az irányzat, de azóta is szereti, hogy tiszta EMO lettem. Én meg csak néztem. Elkezdtem utána érdeklődni és pár hónap múlva jöttem rá igazán, hogy ez az én stílusom, mintha a sors is úgy akarta volna, hogy én is ebbe a körbe tartózzak. Aztán persze máig is nap, mint nap változik a véleményem, gondolkodásom róla. Úgy érzem néha talán túl sokat is foglalkoztam az EMO-val és szerencsére nagyon sok EMO és EMO közeli embert tudhatok barátomnak, ismerősömnek, de az e körökben való fiatalokkal való mozgásom mostanság már megállt, a régi társaságom, amit néhányad magammal indítottam el másfél éve a Deák téren a Westend tetőn és Millenárison keresztül, feloszlott. Úgy érzem az EMO olyan dolog, ami akaratom ellenére is nagyon közel áll hozzám.

Domsleepless

Frances Horror: Sok évvel ezelőtt, kialakult egy irányzat, melyet akkor DARK-nak neveztek, teljesen különbözött a ma jól ismert, és hasonló nevet viselő, életstílustól. Akkoriban a fő képviselője az angol The Cure, nevű zenekar volt, kik megtévesztésig hasonló gondolkodást képviseltek, mint a mai EMO-k. A dalaik érzelmesek voltak, és felismerték azt, hogy a világ tele van fájdalommal rettegéssel, szörnyűséggel. Mára azonban ez a stílus teljesen átalakult. fő képviselője a magát egyetlen igaz Antikrisztusnak gondoló Marilyn Manson. Nos, abból aminek ö tartja magát, teljesen kitűnik, hogy a DARK mára szöges ellentétet mutat az ősidőkkel szemben. Visszakanyarodva a kezdetekhez. Te vagy az egyetlen olyan ismerősöm, aki nyíltan felvállalja azt, hogy EMO gondolkodású, és ezért különösen nagy tisztelettel adózok feléd. Számodra mit jelent az EMO?

Domsleepless: Mint már mondtam a gondolkodásom az EMO-ról mindig változik. Az én szemembe egyfajta művészet, érzelem kimutatásról szól.  Az EMO, mint tudjuk régebben egy zenei irányzat volt, ami csak ugyan ironikus, hiszen akkor is tiltakoztak ellene bőven. Manapság csak egy múló divat, amelyből mindenki kinő egyszer vagy megunja, netán tán addig kötekednek vele, hogy leáll az egésszel. Úgy gondolom ez igazán a férfi nem irányzata, kik mindig a nagyfiút játsszák, hogy milyen kemények és azok a tinédzserek kik ehhez kezdtek tartozni azok is eleinte férfiakból álltak és merték kimutatni, amit éreznek, mertek őszinték, lenni önmagukhoz és úgy gondolom, hogy ez egy olyan dolog, melyet érezni kell, nem nagyon lehet beszélni róla, főleg, hogy mindenkinek mást jelent. Nekem az EMO vagy túl érzelmesség abból áll, hogy másképp fogok fel dolgokat. Másképp állok a szerelemhez, más vagyok, ha boldog vagyok és más vagyok, ha szomorú vagyok. Utóbbi sajnos elég gyakori eset tud lenni. De ezek mind a külsőtől függetlenek, a tipikus haj, öltözék ezek csak a divat részei. Mellesleg bár sok fajta zenét meghallgatok, de az ilyesfajta zenék azok melyekben úgy igazán ki tudom élni magam, úgy értem, hogy ezek azok a zenék, melyek azt éneklik meg amit érzek, és amit én is énekelnék, ha tehetném. Számomra az EMO nem a saját magam nevetségessé tevéséről, vagy depizésből áll és vak az illető, ki engem is a mai magyar „EMO” társadalomhoz vesz, mert nagyon kevés embert tudnék megemlíteni kinek tényleg, van valós fogalma erről az irányzatról és tényleg sokat számít neki ez a stílus, nem pedig csak egyfajta divatról vagy éppen figyelem felkeltésről. Úgy gondolom hazánkban az EMO nem csak Amerikához képest, hanem külföldhöz képest is csak egy vicc és ezt úgy mondom, hogy rengeteg nagy és kis országban jártam már.

Holnap 23 órakor folytatjuk…

Szerző: Frances Horror


%d blogger ezt kedveli: