Posts Tagged ‘vallás’

A Viskó, avagy találkozás istennel. Könyvajánló, több mint 10 millió eladott példány

2010/04/02

“Végre magyar nyelven is megjelenik a már sokak által nagyon várt könyv, A Viskó (The Shack). Egy regény, aminek sikerével – és tartalmával – még a Forbes Magazin is foglalkozott… Nem gyakran fordul elő! (2009. június 8.)

Egy, a telepesek által elhagyott rozoga, rossz emlékeket idéző viskó (A Viskó) egyszeriben döbbenetes titkok tárházává válik, ahol izgalmas találkozások során a megbocsátás gyógyító ereje és hatalma is felragyog a sebzett szív számára.

William P. Young megrázó regénye az utóbbi idők egyik legnagyobb könyvsikere, rövid idő alatt 8 millió példányban fogyott el! A sok vitát kiváltó regényről azt tartják, hogy olyan hatással lehet korunk kereszténységére, mint a Zarándok útja a maga idejében. A sokat megélt színésznő, Demi Moore a Twitteren keresztül ajánlotta rajongóinak és férjének, mivel Ő maga „ sorsfordító erejű” üzenetre talált a könyv elolvasása közben.”


WM. Paul Young: A Viskó. Könyvkritika

Mivel anyagi helyzetem nem túl rózsás az utóbbi időkben, ezért körülbelül két hetet gondolkodtam, hogy megvásároljam eme művet. Végül határoztam. Leszurkoltam a 2250 Ft-os árat (Melyet borsosnak tartok, mivel egy kis alakú puha kötéses 250 oldalas regény). Azonnal bújni kezdtem, annak ellenére, hogy H.P. Lovecraft összes művének harmadik kötetét kellett félre tennem eme bestseller miatt.

Már a könyv elején meghökkentem, mivel egy egyszerű krimiként indul. Nagyjából a negyedét elolvasva, megtörténik, amire az olvasó vár, a nem mindennapi esemény, mikor egy egyszerű halandó ember találkozik istennel. Kicsit fura volt számomra a hasonlóság, a Mátrix című film „isten” ábrázolásához. Gondolok itt arra, hogy ott egy testes afró amerikai hölgy képben jelent meg és ebben a műben a szerző is, pont ilyen alakot öltött rá. Emiatt sajnálatos módon néhány oldalon keresztül úgy éreztem egy Matrix novellát olvasok.

Ezen az érzés azonban teljesen elmúlt mikor istent „Papa” ként szólította meg a regény főhőse, és megjelent Jézus és Sarayu (a szentháromság). Bátor vállalkozás, mondtam magamba kissé gúnyosan. Megszemélyesíteni a szenteket, cöh, nevetséges. Ám ahogy haladtam előre a könyv olvasásában egyre jobban tetszett, és egyre nagyobb élményt nyújtott számomra.

Aki elolvassa eme remekművet, csodálatos esélyt kap arra, hogy a benne rejlő jóságot a felszínre hozza, s a megtépázott lelkét egyenletes síkba helyezze. Nevezhetném akár a modern kor bibliájának is, annyi különbséggel, hogy a mai nyelvezetnek és a mai embereknek megfelelő olvasható formába van öntve. Ritkán képes egy könyv ennyi mindent nyújtani olvasója számára, és lebilincselni, csodálatos és felemelő gondolatokkal. Bárki aki képes a változásra és elolvassa eme regényt, csodálatos esélyt kap rá, hogy jobb ember legyen, és életét boldogabban élhesse.

Ezt a könyvet mindenkinek bátran merem ajánlani, még azon olvasók számára is kik teljes égesszében elutasítják a vallást, mivel ez a mű nem egy vallásos tanítás, csak felszínre hoz olyan dolgokat, érzéseket, elfeledett gondolatokat, melyeket a mai csörtető világ sajnálatos módon kiöl az emberekből.

Szerző: Frances Horror

Van-e élet a halál után? 3. rész. avagy A szellemvilág márpedig létezik.

2009/10/16

Mióta világ a világ, vagy másként kifejezve mondandómat, mióta az ember uralja ezt a bolygót, furcsa mód ez a gondolt azóta létezik az emberek fejében. Szellemvilág márpedig létezik. Talán kicsit elképesztő leszek, mivel korábbi cikkeimben ezt tagadtam, ám el kell hogy meséljek nektek három rövid történetet.

Mikor sorkatona voltam, egy szép este, összeültünk, nagyjából hatan, mi hitetlenek, és egy hetedik személy aki mindenképpen be szerette volna nekünk bizonyítani, az asztaltáncoltatás valós dolog. Ő a hívő annyira biztos volt a dolgában, hogy engem a hitetlent rá tudott venni egy próbára. Nos körül ültük az egyszerű négyzet alakú asztalt, a két kezét mindenki rátette, erősen koncentráltunk arra, hogy egy szellem kapcsolatba lépjen velünk. A mai napig nem tudom eldönteni ez valóban megtörtént, vagy csak a fizika törvényei uralkodtak rajtunk, mindenesetre nagyon rémisztő volt a tapasztalás amit akkor átéltem. Az asztal egy idő után két lábra emelkedett és aztán le, majd újra föl, és ismét le. Kopp, kopp két koppantás. A vér meghűlt az ereimben, persze azonnal valamiféle trükkre gyanakodtam, azonban semmi ilyesmi nem történt. Az asztal alatt tökéletesen átláttam, senki nem emelgette a térdével és semmilyen furcsa szerkezet vagy bármiféle kötél sem volt. Ezek után kérdezett a hívő, és az asztal kopogtatott, fel, le, fel, le. Ki kell próbálnom ez nem lehetséges – mondtam magamban. Megkértem a hívőt tegye fel a következő kérdést: Hány darab fémpénz van a zsebembe (én magam sem tudtam a választ, nem hogy más) Az asztal hármat koppantott, nekem ennyi elég is volt, felugrottam, megszakítván ezzel a kört, így tönkretéve a többi hitetlen ámulatát, ellenőriztem. Valóban három darab volt. Ezután azonnal kimentem a körletből, talán rémületemben, talán mert nem akartam elfogadni ezt a tényt, vagy mert úgy gondoltam álmodom, és fel kéne ébrednem, azonban mint később kiderült nem aludtam.

szellemek_640

A másik két eset kísértetiesen ugyanolyan, szinte szóról szóra (ezért nem vesztegetem az időtöket arra, hogy más fogalmazási formában ugyanazt írjam le kétszer). Azonban meghökkentő benne, hogy ez a két történés két különböző személy lakásán esett meg. Az egyik jómagam voltam, a másik a legközelebbi barátom Zoli.

Egy péntek éjjel 02 óra örül arra ébredtem, hogy egy kép esett le a falról. Nem sok kíváncsiságot tulajdonítottam ennek az esetnek, mivel előfordulhat bárkivel, ezért egy nagyot káromkodtam, majd a bal oldalamra fordultam, és aludtam tovább. Reggel miután felébredtem, felkeltem, eszembe jutott a kép, odaléptem a tárgyhoz, és három dolog is azonnal szemet szúrt. Az egyik, hogy a falból a szög továbbra is kiállt, s miután megvizsgáltam, tökéletes strapabíró állapotban volt. A második dolog amit szemre vételeztem, a kép akasztója ami szintén makulátlan egészségnek örvendett. A legmeghökkentőbb dolgok mégsem ezek voltak, hanem az a tény, ha az a kép magától esik le (márpedig ugye ez már abból a szempontból is lehetetlen, mivel az akasztó és a szög is rendben volt) akkor semmi esetre sem érkezhetett arrább több mint 25 centivel az eredeti helyétől. Be kell valljam, mégis ez történt. Később próbáltam rá ésszerű magyarázatokat keresni de semmi sem bizonyult megfelelőnek.

Szellemek

Eme esetek után mindig elgondolkodtam, ha ezt valaki más elmeséli nekem kinevetem és azt mondom a szemébe, hazudsz! Így viszont, hogy én éltem át őket nem mondhatom, azonban számomra ezek a történések semmi estre sem bizonyítják a szellemek létezését, vagy bármiféle ismeretlen energiamezőt, ami láthatatlan, és képes tárgyakat mozgatni. Úgy vélem kell, hogy legyen mégis valamiféle olyan magyarázat ezekre a „természetfeletti” eseményekre, amit én hosszas gondolkodásaim során egyszerűen nem vettem figyelembe. A mai fejlett természettudomány tükrében, pontosan láthatjuk, hogy s mitől működik egy emberi szervezet, és eddig senki sem tudott semmiféle bizonyítékkel szolgálni a szellemvilág létezésére. Mivel realista gondolkodású ember vagyok, ezért amíg nincs bizonyíték, én azt gondolom, az én hibám, hogy nem jöttem rá ezen furcsa események logikus és ésszerű megoldására.

Elgondolkodtató az a tény, hogy az összes vallásban létezik ez a mezsgye. Vannak olyan hiedelmek, miszerint a tojás a lélek tükre, vagy pedig könnyen példálózhatok a vudu vallással, mely pontosan a szellemvilágra épül. Ezt a vallást sokan elítélik, mivel a szertartásokon véráldozatot hoznak, pontosítva, állatokat (kakast) gyilkolnak le, és a vérüket magukra kenik, szerény véleményem szerint semmivel sem rosszabb ez mint amikor a zsidók a halálba küldték Jézust.

Folytatjuk…

Szerző: Frances Horror

Van-e élet a halál után? 2. rész. avagy Pokol és meny-ország.

2009/09/20

Nem hittem, hogy azonnal fojtani fogom ezt a témát, de mivel elég nagy visszhangot keltett, leírom azt is amiben nem hiszek, sőt mivel a kommentárokban többször kiigazítottak, és nem is alaptalanul, bár tőlem ez teljesen szokatlan, mégis közzé teszem.

Kicsiny gyerek voltam, mikor elkezdett foglalkoztatni eme érdekes téma. Akkoriban már valamelyest lehetett véleményt mondani, sőt működött egyházi könyvkiadó is Budapesten, a Felszabadulás téren (a mai Ferenciek tere), de ne úgy gondoljátok el, hogy valami különleges dolog volt ez mivel épp csak létezhetett, egy kapualjban lévő üzletben kapott helyet.

Azokban az időkben nagy port kavar fel Raymond A. Moody: Élet a élet után című műve. (Ha IDE kattintasz, egy interjút olvashatsz a szerzővel. Roppant érdekes ezért úgy érzem kihagyhatatlan) Természetesen nem véletlen, hogy egy ilyen nagy múltú egyházi könyvkiadó mint a Szent István társulat gondozásában (Akkora hatalma volt ennek a könyvkiadónak, hogy az egész Szocialista rendszerben működhetett, ami hatalmas és majdnem elképzelhetetlen dolog) jelent meg a nem is titkolt egyházi tanokat hirdető, szerző regénye, melyről azt állította, tudományos alapja van. Már kisgyerek fejjel bizarr ötletnek tartottam, egy olyan dologra ráakasztani a „tudományos” jelzőt, amit semmi estre sem lehet vizsgálni, főleg oly formában ahogy a fent említett szerző tette.

A halál mezsgyéjén

A pokol mezsgyéjén

Nézzük mi is volt ez a mű, és hogy kapcsolódik az egyházhoz.

Előre bocsájtom a könyv már nincs meg így teljes egészében az emlékeimre kell bocsátkoznom, ezért nem lesz természetesen teljesen pontos és tényszerű a leírásom, mégis amit számomra kisugárzott azt megérthetitek majd.

Moody édesanyja halálát nehezen tudta feldolgozni, ezért a katolikus egyház által pénzelve, egy kutatásba kezdett, több társával, melynek a lényege a következő volt. A Tec halál, vagy más néven a klinikai halál állapotából visszatért embereket kérdezték, meg arról, hogy mi történt velük ama maximum 10 percben amit a túlvilágon töltöttek, s ezt vetették össze, keresték kutatták a hasonlóságot, majd a végén konzekvenciát vontak le belőlük.

Ha ez a könyv egy bestsellernek íródott volna, még tökéletesen elfogadhatónak tartom, de így, hogy egy erősen hívő ember ilyen módon próbálja az egyház pénzéből bebizonyítani a meny-ország és a pokol létét teljesen felháborítónak és főleg népbutítónak vélem. Persze az egyház a több mint ezer éves fennállása óta ezt sokszor megtette így semmi csodálkozni való nincs rajta. Már az alapvető elgondolás hibás volt. A klinikai halál nem jelenti egyben az agy halálát is, ezért természetesen semmi estre sem hasonlítható össze a valós halállal, mikor az ember agya is végképp működésképtelenné válik. Logikusan gondolkodó ember azonnal rájön az áltudományosságra, a befolyásolhatóság, és a reménykedő ember kihasználására, s mindezt felháborító módon Jézus nevében teszik. Klinikai halottnak tekinthető az a személy, kinek a szíve leáll, viszont az agy nem sérül és működik, még az elkövetkező nagyjából 10 percben, de ezen idő elteltével az oxigénhiány miatt károsodást szenved, ami azt eredményezi, hogy ha eme intervallumban nem sikerül a „halott” beteget visszahozni az életbe, nem is érdemes tovább próbálkozni, mivel nem lesz többet épp eszű, normálisan gondolkodó lény. A kísérletben részt vett személyek nagyjából két dologban értettek egyet, hogy testen kívüli élményük volt, és erős fényt láttak. (Persze, hogy erős fényt, mivel minden esetben olyan személyeket kérdeztek meg, kiket egy kórházi műtőben, a műtőlámpa alatt élesztetek újra.) Ezen kívül, amit a magukat tudósnak nevező sarlatánok, leírtak, és sugalltak, mindezt egy-két esetre alapozva, a meny-ország, és a pokol létezését, és valami természetfölötti erőt.

Raymond A. Moody: Élet az élet után könyvborító

Élet az élet után

Mi is lenne ez ha nem más, mit több mint ezer éve sulykol az agyunkba a papság, de mivel olyan ember nem létezhet, akinek az agya felmondja a szolgálatot és ezután újra értelmes gondolkodó emberként éll tovább, ezért eme hipotézis mesterkedés, és az emberek butítása.

Helyreigazítás az előző cikkemhez, a kommentárok alapján.

Létezik olyan fa név szerint a mamutfenyő, ami 3500 (!) évig is elélhet. Dr. Stein

Szerző: Frances Horror

Van-e élet a halál után?

2009/09/19

Amikor e témát kezdem boncolgatni, minden estben előtte elgondolkodom, és felteszem ezt a kérdést magamnak: Miért keresik az emberek a választ erre a kérdésre?

Kezdjük az elején. A Földünkön honos létformák közül talán a fák élnek a leghosszabb ideig. Némelyik közülük akár háromszáz évet is eltölt kicsiny és törékeny planétánkon. Ha jól belegondolunk, akkor ez a teremtmény már akkor ott állt, élt és létezett mikor még a világot a sötétség uralta, és persze ő lesz az melynek lombjai alatt ükunokáink pihenhetnek. Hasonlítsuk csak össze az emberek átlagéletkorát a fent említett hősünkel, és egyből rájövünk a titok nyitjára, ami a következő. Fajunk átlag életkora nagyjából hatvan év, s ez olyan rövidke idő, mialatt szinte lehetetlen véghez vinni azt a sok elképzelést, mit magunkban hurcolunk. Jómagam szívesen élnék örökké, hogy érezhessem a világ és az emberek változását, magamba szívhassam a tudást, amit e rövid évek alatt elsajátítani nincs esélyem.

Az élet fája

Nyúljunk vissza az ősidőkbe, ahonnan a történelmet nyilvántartjuk, ez az időszak Jézus Krisztus születése utánra tehető. Néhány szóval illetem nagymesterünket is, ki meghalt a bűneinkért.

Ma már minden felvilágosult polgár tisztában van vele, hogy Názáreti Jézus közönséges halandó volt, kit időszámításunk után kb. 350-ben a pogány Római császár Constantinus ki, egyesíteni akarta a vallást, egy zsinatot hívott össze, és az akkori egyház vezetőkkel együtt megszavazták mit tartalmazzon a Szent Biblia, és akkor döntöttek afelett is, hogy Jézus halhatatlan. (korábban írtam erről a témáról egy cikket amit ITT megtekinthetsz)

Ilyenkor merül fel a kérdés sok emberben, hogy a zsidók miért adták Poncius Pilátus kezére az általuk dicsőített messiást, öt nappal azután, hogy ezt a jelzőt ráakasztották. Azokban az időkben a templomokban több istenséget imádtak, s árusok árulták portékájukat. Jézus gondolatai szerint, ez nem volt helyénvaló, mivel az egy isten hitet hirdette, ezért apostolaival egy Jeruzsálemi templomból kiüldözte a megszokott kereskedőket, és az isten szobrokat ledöntötték. És ez lett a veszte Jézus urunknak. Sok olvasóban, nyilván felmerül a kérdés, hogy jön ez ide? A válasz egyszerű, Ha nem lett volna Jézus, és az a bizonyos nagy ökumenikus tanácskozás akkor ma talán senki sem gondolna a hallhatatlanságra.

.

Nevezhetem a hívő embereket gyengének? Sokatoknak ez nem tetszik én mégis állítom, mivel a reményre csak a gyenge lelkek szorítkoznak. A Halál után nincs semmi! Sem csodálatos meny-ország, sem lélekvándorlás, sem fény az alagút végén, nincs Jézus, sem Úristen aki várna minket az örök nyugalomban, amit a hívők paradicsomnak neveznek. Amikor meghalunk ott és akkor, abban a pillanatban vége mindennek, a semmibe leszünk, s az életünk teljes egészében lezárul.

Végszóra, ha elgondolkodtok eme kérdésen, könnyen eljuttok odáig, hogy megértsétek, gondolatmenetemet, ezután magatokba tekinthettek, és csapjatok a homlokotokra hívők, nem sértődök meg ha fennhangon kiáltjátok, igazad van Frances!

Szerző: Frances Horror

A Krisna templomban

2009/02/24

Tavasz volt még, de már lehetett egy szál ingben császkálni, tudjátok, mikor talán a legkellemesebb a hőmérséklet kis hazánkban, és a legboldogabbak is vagyunk, túl a hosszú zord télen. Kedves barátom, ki most találkozott életében először ezen érdekes és vallással, megkért, kísérjem el a Budapesti Krisna templomba. Boldogan, – mondtam neki. A templom, csillaghegy HÉV megállótól öt percre található. A kívülről nem díszes épület, megbújik az ottani családi házak védelmében. Kis tábla hirdeti, a bejáratnál, a látogatónak, hogy hova is érkezett meg valójában. Beléptünk. Az előszobában levettük a cipőnket, és mezítláb mentünk a templom, előterébe. Csodálatos kézzel festet bútorok, gyönyörű tisztaság ápoltság, olyan érzésem támadt, mintha a mennyországba lépetem volna. Leírhatatlan meseszép látványt nyújtott ezen helyiség.

Krisna templom, krisna szobor

Krisna szobor

Megszólítottak, kedves, nyugalmat sugárzó hangsúllyal, mi is hasonlóképpen válaszoltunk, nemsokára megérkezett ismerősünk Guruttama. Megmutatta nekünk a templomot.

Krisna templom, Sríla Prabhupáda mása

Sríla Prabhupáda mása

Amint beléptünk, jobbra maga Krisna szobra állt, elkápráztatott szépsége, Balra pedig Sríla Prabhupáda mása, ki 1965-ben élete legnagyszerűbb, egyben legkockázatosabb vállalkozásába fogott lelki tanítómestere kérésére. Egy teherhajó fedélzetén, hét dollárral a zsebében, 69 évesen elindult az Amerikai Egyesült Államokba, hogy megismertesse a vaisnava tanításokat a nyugati világgal. Áhítattal álltam a templomban, átjárta lelkemet az onnan áradó szeretet és nyugalom. Nem vagyok vallásos ember, mégis megérint eme emberközeli szentség ami belőlük árad. Sokkal jobban el tudom fogadni mint a hatalmas keresztény áhítatot, mi gyakorlatilag már másról nem szól, mint az üzletről, a papok körében.
Visszamentünk, az előtérbe leültünk. Sok sok furcsa kérdés támadta meg agyamat. Úgy tíz évvel ezelőtt, mikor még e templom, Hűvösvölgyben volt, akkor találkoztam előszór a védikus ismertetekkel. Mégis először nemes cselekedetüket köszöntem meg, mivel, a Krisna tudatú hívők a Blaha Lujza téren, naponta ebédet osztanak a szegényeknek, hajléktalanoknak, rászorulóknak.

Előtér a Krisna templomban Guruttama, Feri barátom.

Előtér

Szeretet megbecsülés és tisztelet áradt minden szavából, mikor beszélt, magával ragadott lenyűgözött. Amiket mondott igaznak éltem meg, rá kelet ébrednem, a lelki élet ami a legfontosabb egy ember számára. Mivel én is ilyen beállítottságú ember vagyok egyből el tudtam fogadni tanításait.
A Délután elröppent, elérkezett az idő, mikor bevonultunk a templomba a Krisna hívőkkel és imádatunk jeléül dalban köszöntöttük öt. – Hara Krisna, Hara Krisna, Hara, Hara, Hara, Rama, Krisna, Krisna, Hara Hara. hangzott az ének. Körül belül félóra múlva felpattantunk, táncra perdültünk, mint gyerek koromban, mikor bulik alkalmával vonatosat játszottunk, így énekeltük tovább egészen hat óráig. Elérkezett a lakoma ideje!
Mezítláb, le s föl mentünk lépcsőkön, mikor elérkeztünk egy másik épületben, hol vártak már minket az étellel. A Krisna tudatú hívők nem esznek húst, mert gondolataik szerint fölösleges leölni egy állatot, ha meglehet élni és jó ízű lakomákat lehet enni a növények segítségével is. Török ülésben leültünk a földre, kezünkben műanyag tányér. Rozsdamentes edényekben, minek aljára kereket szereltek, elénk gurították az étket, és bőségesen mertek a tányérunkba. Különleges ragu volt, de ezzel nem ért véget, hirtelen egy másik felszolgáló termett ott, ki kezével sült krumplit kínált, olíva bogyóval, kaptunk még, egy különleges paprikás szószt, és valamit, mi hús helyett szolgált, de nagyon finom volt. Az édesség sem maradhatott el. Tojás nagyságú golyók kerültek a tányéromra, kakaó bevonattal. Alig bírtam megenni. Nem spóroltak, még egyszer körbe jöttek, és én elfogadtam. Örömteli lakoma volt ez!

Krisna szobor az előtérben

Krisna szobor

Lékileg teljesen feltöltődve léptünk ki a kapun, a meleg késő tavaszi estén, kicsit sajnáltam, hogy ott kellett hagynom, de várt az általam választott élet, mi nem olyan nyugodt, de semmiképp nem tudnám ott hagyni, a barátaim miatt.
Ajánlom ezeket a sorokat, Fok Máté, Miion Aria, Robie Violence (nem helyezem őket egymás elé, a nevek ABC sorrendben vannak) barátaimnak, mert nélkülük elveszett ember lennék.

Szerző: Frances Horror


%d blogger ezt kedveli: