Posts Tagged ‘winti’

Öngyilkos bolondok és vega idióták – Néhány tévhit az emo stílussal kapcsolatban

2010/02/21

Az emberek, meglátásom szerint, rendkívül hajlamosak arra, hogy azt amit nem ismernek rendesen, különböző, légbőlkapott tévhitekkel elferdítsék. Erre példaként az emo stílust szeretném kiemelni, részben, mert magam is ide tartozom, és mert erről rengeteg, rendkívül ostoba sztereotípia kering. Csokorba szedtem párat és válaszolnék rájuk.

Az emok folyton csak sírnak és vagdossák magukat.
Nem tudom, ez az előítélet honnan ered. Egy átlagember is szokott sírni, mégha nem is mutatja ki. Mi kimutatjuk, ezért lehet minket sírni látni. De nem csak sírásból áll az életünk, hisz láttam én már emokat teli szájból nevetni, vagy épp a vidámparkban a hullámvasúton sikítani. A vagdosáshoz meg csak annyit, hogy persze, vannak ilyenek is, de általánosítani nem kellene, hisz túlnyomó többségünk csak kenyérszeletelés céljából ragad kést.

Az emo fiúk melegek, vagy biszexuálisak.
Nem, ez sem igaz. Persze, magasabb nálunk a melegek aránya, hisz… valljuk be, az emoboyok veszettül szexik (szerintem), de ismerek egy csomó heteroszexuálist is. Aki nem hiszi, annak csak egy nevet mondanék: Winters a.k.a. WintiScene. Wintiről tudni kell, hogy a legheteróbb ember, akit valaha is ismerni volt szerencsém. Amennyit Ő csajozik, az valami hihetetlen. Igaz, Ő Scene, de az emot és a scenet kevés választja el egymástól, szóval szerintem felhozható Ő is ellenpéldaként.

Nem minden emoboy meleg.

Minden emonak hosszú fekete haja van, és a szemébe lóg.
Ebben van igazság, de annak ellenére nem mondanám, hogy ez a kötelező megjelenési forma, hisz nekem is szőke a hajam. Igaz, a szemembe lóg, és hosszú is, na de akkor sem fekete. A szín voltaképp mindegy, de ha nem hosszú, akkor sem tragédia. Vannak olyan emok is, akik egyáltalán nem néznek ki így, és mégis, emok. Az egész az életfilozófia és beállítottság kérdése, nem a kinézeté.

Az emok vegetáriánusok.
Itt ismét csak magamat hozhatom fel példaként. Emo vagyok, mégis steak a kedvenc ételem. Nem kötelező senkinek sem vegetáriánusnak lenni, azt eszik mindenki, amit akar.

“Az érzelmek túl vannak értékelve…”
Ezt sokan csapták a fejemhez. Igen, lehet túlértékeljük az érzelmeket, de mi a jobb? Ha egy kicsit érzelgősebbek vagyunk az átlagnál, vagy, ha érzelemmentes pszichopatákként mindenkin átgázolunk, mind fizikailag, mind lelkileg? Szerintem inkább legyen valaki érzelgős, mint érzelemmentes.

Az emok gyakran megpróbálják megölni magukat.
Igen, ezzel is sokat lehet manapság találkozni. Ezt nem mondanám feltétlen igaznak, hisz, ha mondjuk egy rappert elég lelki trauma ér, akkor lehetséges, hogy Ő is elkezd az öngyilkosság gondolatával játszadozni. Lehet, hogy itt magasabbnak tűnik a halálozási ráta, de csak amiatt, mert más stílusoknál nem annyira felkapott hiedelem az öngyilkosság. Pedig, szerintem az arányok ugyanúgy festenek, csak mindenki az emora asszociál, ha öngyilkosságról van szó.

Az emok azért hordanak karkötőket, mert azzal takarják el a vágások nyomait.
Én speciel azért hordok karkötőt, mert jól néz ki… Komolyan már, ki találta ki, hogy az emo egyenlő az öngyilkossággal? Ez ugyanolyan idióta tévhit, mint, hogy minden néger csak sültcsirkét eszik és bicikliket lop.

Nem minden emo vagdossa magát.

Az emok mindent utálnak.
Nem, ez is komplett hülyeség. Nem utálunk mi semmit, egyszerűen van olyan, hogy bizonyos dolgokat érdektelennek találunk, de ki nem? Én példának okáért oda vagyok a vitorlázásért és a vitorláshajókért. Ez már kicsukja azt, hogy mindent utáljak.

Csak az az igazi emo, aki emo zenét hallgat.
Az emo nagy mértékben a toleranciáról szól. Ha nem tolerálnánk, hogy mondjuk valaki Lady Gagát is szereti az Anti Fitness Club mellett, akkor azt toleránsnak lehet vajon nevezni? Nem. Az, hogy ki most milyen zenét preferál, az mindegy, hisz mindenki önálló egyéniség, mindenkinek megvannak a maga kedvencei.

Remélem ezzel eloszlattam pár tévhitet. Ha valamit kihagytam volna, bocsánat, én csak azokat írom, amiket nekem mondtak, illetve amikről már hallottam.

A bejegyzést egy képpel szeretném lezárni. Ugyan ez egy kicsit gúnyt űz az emoból, de szerintem az is fontos, hogy valaki magán is tudjon nevetni.

Nyersfordítás: Bárcsak a pázsitom is emo lenne, akkor magát vágná.

Minden jót:  Chris Deviant

Életem nem túl valós története 5. rész.

2010/02/08

Beléptem a sárgabarack illatú előszobába, balra szekrények, jobbra egy tükör, a padlón egy szőnyeg hevert. Levettem Vision Street Wear márkájú lila fűzős cipőm és a kabátomat a legközelebbi fogasra akasztottam. Bementünk a konyhába, ami tele volt csicsás díszekkel, de valahogy most nem tettem szóvá, hogy szabályosan ronda ezzel a berendezéssel a sok kis dísz. A lány megkérdezte mit kérek és én boldogan elfogadtam egy pohár száraz vörös bort. Mire kimondtam ő már egy szekrényben kutatott az üvegek között. A nyakamat tettem volna rá, hogy láttam ott 1 üveg Jack Daniel’set és egy sárga abszintot, de egy sötét színű üveg került a kezébe, ahogy konstatáltam már fel volt bontva. Előkerült 2 borospohár, amik gyorsan megteltek ezzel a vörös, szinte már vér színű folyadékkal. Kellemes nedű, egyszerre markáns és szédítő íze egyből a szívemig hatolt és az érzéki határaimat súrolta. Pár korty után feltettem a kérdést: -2006-os La vida kékfrankos? – A lány csak bólintott mosolyogva. Ott ültünk hát az agyon csicsázott konyhában és bort kortyolgattunk. Egész meghitt hangulat termett a pár perce még sötét szobában. A lány felállt, odalépett egy zenegéphez és berakott egy jazz számot. Nocsak, a kislány nem csak tuc-tuccot hallgat, ez nálam már pozitívum.
– Csodálatos – szóltam fennhangon.
– Micsoda? – kérdezett vissza.
– A zene, a bor, maga a szituáció és persze Te is.


A lány nem válaszolt, csak elpirult. Gyönyörű látvány volt, ahogy állt ott a rózsaszín felsőjében, a Levi’s farmerjában és azok a kék szemek… Oh Istenem!  Mindig elmerülök bennük és újra érzem, hogy élek. Ilyenkor semmi nem zavart. Az iskola, a nap hosszat való tanulás, a sok próba és az sem, hogy a Testvérem egy hidegvérű gyilkos. Nem létezett, akkor más nekem csak az a szoba és Ő, de gyorsan visszarángattam magam a valóságba. A lány már leült mellém és éreztem valami melegséget hideg kezeimen. Finoman felemeltem a kezét és egy csókot nyomtam rá, amire ő megint elpirult. Mosolyra húztam a számat, majd felemeltem a borospoharat, mire ő is hasonlóan tett.
-Igyunk erre a csodálatos estére és Rád!
-Egészségedre!
Nagyot kortyoltam boromba és hagytam, hogy átjárja a testem minden csepp. Figyelmes lettem valami furcsára, de nem a szobán belül. Ez bennem történik, legalábbis a ruhámban. Rezgett a telefonom. *-csodás- gondoltam magamban ironikusan .* Ki más lehetett volna, mint a Testvérem, de nem törődtem vele és egyszerűen csak kinyomtam a telefont. Folytattam a beszélgetés a lánnyal. Teltek múltak az órák és miután elfogyott a bor rátértünk egy üveg ezüst Tequilára. A lány citromot és sót rakott elém. Ejnye a leakar itatni? Nehéz lesz, mert az elmúlt 3 évet ivással töltöttem, de ez egy ilyen város: Vagy iszol vagy füvezel. A költséghatékonyabb módszert választottam. Szóval a 3. rund környékén már a lány meglepően sokat kezdett nevetni, az 5. rund után pedig már nem is függtek össze a kimondott mondatai. Felállt és felhúzott magával vagyis inkább engedtem, hogy megadja a kezdőhúzást és magamtól felálltam. A háttérben Hajós András hangját hallottam: Ahol mindent a szemnek szánnak a szabad, de szende szüzek. Kik még nem ismerik a tüzet mégis, amikor elközeleg a parti végi tánc és erre a gyenge ritmusra róttuk mi a centripetális köröket abban a túl csicsázott konyhában. Közelebb húztam magamhoz és beszívtam nyakának illatát. Málna és rózsa enyhe keveréke. Kedvem lett volna beleharapni fehér nyakában, de ugye ez nem egy vámpír történet, még akkor sem, ha a szemfogaim kicsit élesebbek, mint a megszokott. Éreztem, hogy ő is belélegzi a parfümöm és Neki sem közömbös az illat. Hát igen, köszönöm Paco Rabanne. Még így is, hogy a lány kb 170 centi volt csak a számig ért a homloka, de éreztem hogy szép lassan feljebb ágaskodik és megcsókol.
Bombaként ért, egyszerre éreztem magam a mennyben és a pokolban vagy lehet, hogy egy bukott angyalnak éreztem magam egy igazi angyal társaságában? Mindegy is, de a lényeg, hogy megtörtént talán életem legjobb pillanata és azt akartam, hogy tartson örökre és ne legyen vége soha. Szorosabban öleltem törékeny testét, de vigyáztam rá, mint egy újonnan megszületett főnixfiókára. Talán olyan volt nekem a lány, mint egy rózsaszín üveggolyó. Ritka és tökéletes, amit még nem koptattak az évek és a fiók, amibe beleraktam és elfeledkeztem róla.
A lány egyre hevesebben csókolt és a falhoz nyomott, de közben levette rólam öltönyöm és a székre dobta, majd miután megharapdálta ajkaim, halkan a fülembe súgta: Gyere! és a nyakkendőmnél fogva egy ajtó felé húzott.

Folytatjuk

Üdvözlettel: Winti

Mégis.

2009/12/15

“képek a falhoz ragasztva
fogd meg az ollót és azt a
félelmed vágjad körbe
nézz mélyen a tükörbe
szépek az álmok a sorban

míg én a könyvet magoltam
helló, elmegy lassan a képzeletem”

Mikor már azt hiszed, hogy Te vagy a világon a legszarabb ember. Nos, akkor kell mélyen magadba nézned. Tényleg ilyen vagy? Tényleg követned kell az eddigi életviteledet? Nem kellene változtatnod? A válasz belülről fog jönni. Lehet benned van a hiba, lehet másokban és ezért kezded el rosszul érezni magad. Én is felteszem magamban a kérdést minden reggel mikor a tükörbe nézek. Utána gyorsan megnyugtatom magam, hogy Áh! Sokan szeretnek, de mi van ha mégse? Szeretem az embereket és most egy nagyot hazudtam. Helyesbítek. Szeretem az emberek egy bizonyos részét. Hát talán ez sem igaz. Szeretem a barátaimat. Ez így korrekt. De kit is hívhatunk barátnak ezen a Földön? A barát az, aki bármikor eltöri a kezed és már jó emberhez méltóan nyújtja is a konyakot, hogy nevetve kitárgyaljátok a témát? Vagy azt hívjuk barátnak, aki abban a minutumban eltöri a saját kezét, hogy ne essen bántódásod? Nos egyik sem. A barát az, aki olyan mintha a testvéred lenne. Néha szívatjátok egymást, de bármikor leülhettek egy üveg bor mellé beszélgetni. Egy igaz barát sosem helyezi előtérbe a nőjét vagy pasiját. Mindig a barátok az elsők, Nekik köszönhetjük a legcsodálatosabb dolgokat a világon, sosem vesztek össze komolyabban, DE ne feledjük, hogy egy barát is tévedhet és sérelmet okozhat Neked. Ilyenkor nem a rosszra kell gondolni, hanem az együtt töltött csodálatos emlékekre, az esti ivásokra, a füstös délutánokra és a fontosabb eseményekre, amiken csak röhögtök és a tanárok szúrós szemmel néznek rátok, hogy megmeritek zavarni a rendezvény menetét nevetéssel. Igen ezek a barátok.

És kik azok, akik a barátaidnak hiszel? Nos ez is egy egész érdekes fajtája az embereknek. Az én esetemben sokan csak azért próbálnak meg barátkozni, hogy kicsit nagyobb hírnévre tegyenek szert, de eddig nem sikerült nekik, mert elég jó emberismerő vagyok. Az ilyen emberek bármikor hátba szúrnak és kiröhögnek a hátad mögött, ugye bár nem kell őket bemutatni? 🙂 A publikus msnemen is nap, mint nap látom amikor egyes emberek hatalmas szíveket írnak ki a “barátaik” neve mögé a személyes üzenetükben, én ilyenkor csak elmosolyodok és magamban megszólalok: “Áldott naivság!” Többnyire ezek a “barátságok” pár hónapig tartanak és hamar végük szakad. Persze ez nem azt jelenti, hogy mindenki ilyen, de van egy örök mondás. “Ki barátot talál, kincset talál.” Manapság nehéz barátot találni, de ha megtaláltad, akkor a sírig követni fogjátok egymást. És mikor egyikőtök a másik sírjánál fog állni, pár apró könnycsepp fog lehullni az arcodon és akkor fogsz rájönni. Ő volt az igaz barátod. Addig csak sejtheted barátom!

Üdvözlettel: Winti

“Sohasem veszíthetjük el, amiben egyszer örömünket leltük. Mindazok, akiket mélyen szeretünk, részünkké válnak.” (Helen Keller)

Életem nem túl valós története 4. rész.

2009/12/08

A két ifjú némán nézett egymásra a teljesen üres szobában. Az egyik döbbent arckifejezést vágott, a másik mosolygott. Vajon mi járhatott a fejükben? A csodálkozó srác talán elfelejtett valamit és azon szörnyülködött? A vidám csak szimplán örült a másik jelenlétének? Ezt senki sem fogja már megtudni, de egy biztos. Az egyik pontosan tudta, hogy a testvére mit csinált aznap éjjel. Az ember nagy általánosságban nem arra szokott hazaérni egy átmulatott éjszaka után, hogy a testvére szinte beteges már már ördögi mosollyal pakol a mosógépbe véres ruhákat, melyekben aznap elment otthonról. Az egyikőjük megtörte a csendet: -Szeretnéd, hogy Neked is kimossam valamidet? *A másik még mindig hallgatott.* – Hát jó, akkor nem mosok mást. Azzal a mozdulattal becsukta a masinéria ajtaját és elkezdte beállítani a mosás hőfokát. Történetünk főhőse addig elment a szobájába és leroskadt bőr székébe, majd arcát kezeibe temetve elgondolkodott. – Nem lehet ő a tettes! Hiszen a testvérem, ismerem őt! Nem, nem, nem! – *Rácsapott az asztalra ökleivel, de olyan erővel, hogy megremegett a fekete vizipipa az asztalon. Ledobta magáról fekete felsőjét, lila pólóját és a fekete-fehér szegecsekkel díszített övet a sarokba dobta. * – Mit tegyek? Hívjam a rendőrséget vagy beszéljek vele? Miért tette volna? Mi volt a késztetése? – Kívülről hallani lehetett pár huligán törés-zúzását az utcán, más nem zavarta meg a világoszöld szoba csendjét vagy mégis? Lassan kinyílt az ajtó és belépett rajta hősünk testvére ismét csak mosolyogva. -Jól vagy? Gondterheltnek tűnsz. – Persze! Csak az iskola. -hazudtam. Vállat vont és kiment a szobából. Talán az lesz a legjobb, ha egyenlőre nem teszek semmit. Bezártam ajtóm és lefeküdtem abba a kék kárpitú ágyba, ami a szobám sarkában díszelgett.

Másnap a napsugarak besütöttek a szobámba, azon belül is az ágyba, pont az arcomon landolt pár ebből az éltető fényből. Lassan kinyitottam sötétbarna szemeimet, felnéztem a tvre, ami még mindig ment és pont valami új pop előadó számát sztárolta a zenecsatorna. “Milyen szomorú” – gondoltam magamban. Tekintetem tovább vándorolt a helységben és a szemem megakadt a tükörképen. Elszörnyedtem a látványtól. Valaki vérrel írta fel a zöld tapétára: Én tettem! Felriadtam. Gyorsan magam mögé néztem, de az írás sehol se volt. Meg kellett nyugodnom! Kezdetnek főztem egy kávét és kinéztem a konyha ablakon: Köd volt! “Csodás” – szóltam fennhangon.

Besétáltam a fürdőbe, levetettem alsónadrágom és beültem a nagy kádban, mely már félig tele volt meleg vízzel. Gondolataim megint a tegnap este körül keringtek. Milyen csodálatos lett volna csak szimplán megcsókolni a szőke partnerem és hazaballagni nyugodtan, egyedül. Ha 10 perccel később vagy korábban jövünk ki, akkor most nem tudnám, hogy a testvérem megölt valakit. Az elmélkedést csak a víz csobogása zavarta meg. Belemártottam hajam és raktam rá némi sampont, majd elmerültem az éltető nedűben. Pár perc múlva megcsörrent a kis Samsung gyártmányú kicsit sem kedvelt telefonom. Érte nyúltam, aminek az lett a következménye, hogy leesett a földre. Ismét megszólaltam: “Csodás”. Nagy nehezen megkaparintottam és felhajtottam a felső felét, majd beleszóltam: “Halló!” – “Jó reggelt a rendőr főkapitányságtól hívom!” *összeszorult a gyomrom* – “Szeretnénk ha megjelenne a tegnap elkövetett bűncselekmény miatt kihallgatásra ma 15 órakor.” -” Ez csak természetes.” -” Jó rendben küldünk magáért egy autót!” -“Köszönöm a viszont hallásra!” -“Visszhall!” A telefon kiesett a kezemből, remegni kezdtem, majd erőt vettem magamon. Befejeztem a fürdést, megszárítottam a hajam és elkezdtem a többi teendőmmel törődni. Az idő múlásával egyenesen arányosan kezdtem el izgulni. Miután végeztem mindennel töltöttem magamnak egy whiskyt, az arany színű fahordó ízű ital gyorsan elfelejtette velem, hogy én most kihallgatásra fogok menni. Magabiztosan igazítottam meg a nyakkendőm és sétáltam ki a házunk előtt álló autóhoz. A 2 rendőr szívélyesen fogadott, az alacsonyabbik kinyitotta nekem a hátsó ajtót és én beszálltam. Furcsa volt így a rácson keresztül beszélgetni velük. Az idősebbet Johnnak az alacsonyt pedig Paulnak hívták. Rendes fickók voltak, rendes munkával. Miután a kapitányságra értünk búcsút vettem tőlük, majd a kihallgatóterembe léptem. Egy tipikus rendőrfőnök szerűség állt előttem, érdekes jelenség volt az biztos, fekete sztk keretes szemüveg, őszülő fekete haj, bajusz, gyűrött ing, barna nadrág.

Én leültem elé, ő felrakta lábát, megláttam télapós zokniját és elfojtottam egy kuncogást köhögésnek álcázva. “- Derek vagyok a rendőrfőnök” *Így legyen ötösöm a lottón!* gondoltam magamban. ” -A tegnap éjjeli gyilkosságról szeretnék kérdezni magától.”- folytatta. “- Állok rendelkezésére mindenben.” Elkezdődtek a szokásos kérdések, mit csináltam előtte, stb… Majd kezdett egész izgalmas lenni, legalábbis a kérdések. “-A hölgytől nem raboltak el semmit. Nem találja ezt furcsának?” “- Nem, szerintem ez a gyilkos csak élvezetből öl.” – feleltem. “-Milyen jól gondolja. Találtunk egy kést a közeli bokorban, de sajnos ujjlenyomat nincs rajta vagyis a tettes kesztyűt húzott.” *-Okos voltál Testvérem!* “-Nos ennyi lenne, kérem ha bármi még eszébe jut nyugodtan hívjon!” – átnyújtott nekem egy névjegykártyát. Köszöntem, majd kiléptem a szobából, végig mentem a folyosón és kiléptem az üveg ajtón, a köd felszállt már és én is felszabadultam kicsit. Majd megpillantottam ismét azt a szőke lányt a kávézóból. Köszöntöttem és megkérdeztem volna-e kedve egy teához. Belém karolt és azt mondta: “-Szívesen!” Éreztem szívem tűzbe jön és úgy sétáltunk diskurálva. Természetesen hazudtam a tegnap estét illetően, amikor megkérdezte, hogy miért voltam a rendőrségen. 5 perces sétánk után meg is érkeztünk a közös helyünkre és észrevettem, hogy üdvözlésnél a pultos lányok nem mosolyognak. Most a lánnyal nem egymással szemben ültünk, hanem egymás mellett. Éreztem kezdem megszeretni, ejnye-ejnye még pár óra és megszegem életem szabályai közül a legelsőt: Nem létesítünk intim kapcsolatot a 2. “randin”. Az órák csak teltek, a teák elfogyasztott mennyisége is nőtt, de a beszélgetési témák nem akartak elfogyni. Olyan 9 óra tájékán indulásra szántam el magam és megkérdeztem, hogy elkísérhetem-e hazáig? Természetesen igent mondott. Ismét séta következett, majd eleredt az eső és futásnak indultunk. Kb 5 perc alatt ott voltunk a házánál, majd megszólaltam: ” Örültem a viszontlátásnak.” -“Én is.”- majd kicsit habozott és megkérdezte: “Nincs kedved feljönni?” *Már hogy a fenébe ne?* -gondoltam. “Ha szeretnéd, de nem szeretnék zavarni.” “-Ugyan! Úgyis egész héten egyedül vagyok a nagy lakásban!” – mondta kacéran. Elmosolyodtam és ő kinyitotta az ajtót. Bevonultunk és …

Becsuktam az ajtót.

Folytatjuk… 🙂

Üdvözlettel: Winti

Szótlanul.

2009/11/22

Bár lenne olyan remény
Hogy mostanság divat az erény.
Adjatok papírt, s tollat
Utoljára vonyítom a holdat.
Szívem rábízva az őrökre
Halkan súgod: mindig és örökre.
Üresen nézek a kezedben lévő tőrre.
Könny és vér csöppen a földre.
Szívverésem lassul
S lángom elhalkul.
Mosolygok oly ártatlanul
Vérbe fagyva, szótlanul.


%d blogger ezt kedveli: