Egy igazi EMO, avagy Boldog szülinapot Kiss Domán (Domsleepless)!

2010/02/08 Szerző: Frances Horror

Napjainkban kihaló félben vannak azok az ifjak, kik felvállalják, hogy EMO-k. Valójában nekem két ilyen ismerősöm van, az egyik TomInsane, a másik pedig Kiss Domán vagy ismertebb nevén Domsleepless.

Domsleepless nem csak hogy kiáll az elveiért, hanem igen különleges és kedves jó barát. Több mint fél éve ismertem meg, és ezen időszak alatt sosem fordult elő, hogy összekaptam volna bármin is vele. Jómagam a gyarló emberek közé sorolom, és ez által nehezen viselem el a véleménykülönbségeket. Nos, Dománnal, sok esetben nem értünk egyet, de érdekes mód az emberi gondolkodásának köszönhetően, melyhez komoly tolerancia, és hatalmas önkontrol társul, nézeteltérés sosem alakult ki közöttünk. Nem haragudtunk meg egymásra, és aminek talán a legjobban örülök, soha sem mondott semmi rosszat a hátam mögött. Igazán kellemes érzés, ha valakiben meg lehet bízni, tudván azt is, hogy sosem fog hátba szúrni. Ezzel azonban ő is tisztában van, hogy rám számíthat, bármi történjen is, de eme a lehetőséggel inkább én éltem többször, mint ő. Remek érzés higgyétek el, ha valakinek ilyen ismerőse barátja lehet.

Domsleepless

Kedves szórakoztató figura, kinek remek humorérzéke van. Ha vele múlatod, az idődet garantálom, nem fogsz egy pillanatot sem unatkozni. Széles látókörének köszönhetően, szinte minden témához hozzá tud szólni, és kérem ez egy nagyon fontos emberi tulajdonság! Érdekes módon sok közös gondolatunk van az EMO és EMO közeli dolgokról, és ez az, ami talán olyanná tudja varázsolni ismeretségünket, mely nem torkollik sosem veszekedésbe-vitába vagy botrányba, és tudom, nem juthatok el vele odáig, hogy megutáljuk egymást. Zenei téren egyetlen zenekar van, melyet mindketten kedvelünk és ez nem más, mint a jól ismert Tokio Hotel.

Domán egy nyílt és szókimondó, őszinte ember, ha valamivel nem ért egyet, akkor azt is elmondja bátran, és utána nem megy oda titkon elnézést kérni a véleményéért, mint azt napjainkban egyre többen teszik. Számomra örömteli a viselkedésében, hogy nem szokott kötekedni senkivel, nem keresi a bajt, és lám lám nem is éri el sosem. Nos, ő Kiss Domán (Domsleepless)!

A Mai napon ünnepli születésnapját. Én kívánok neked nagyon sok boldogságot, és sok ajándékot, szeretetet a barátaidtól. Remélem, rengeteg embernek eszébe jut, felköszönteni őt, mivel néhány kedves szó, és a tudat, hogy gondolnak rá, remek érzés, melyet ő különös kép megérdemel.

Szerző: Frances Horror

Életem nem túl valós története 5. rész.

2010/02/08 Szerző: Winti

Beléptem a sárgabarack illatú előszobába, balra szekrények, jobbra egy tükör, a padlón egy szőnyeg hevert. Levettem Vision Street Wear márkájú lila fűzős cipőm és a kabátomat a legközelebbi fogasra akasztottam. Bementünk a konyhába, ami tele volt csicsás díszekkel, de valahogy most nem tettem szóvá, hogy szabályosan ronda ezzel a berendezéssel a sok kis dísz. A lány megkérdezte mit kérek és én boldogan elfogadtam egy pohár száraz vörös bort. Mire kimondtam ő már egy szekrényben kutatott az üvegek között. A nyakamat tettem volna rá, hogy láttam ott 1 üveg Jack Daniel’set és egy sárga abszintot, de egy sötét színű üveg került a kezébe, ahogy konstatáltam már fel volt bontva. Előkerült 2 borospohár, amik gyorsan megteltek ezzel a vörös, szinte már vér színű folyadékkal. Kellemes nedű, egyszerre markáns és szédítő íze egyből a szívemig hatolt és az érzéki határaimat súrolta. Pár korty után feltettem a kérdést: -2006-os La vida kékfrankos? – A lány csak bólintott mosolyogva. Ott ültünk hát az agyon csicsázott konyhában és bort kortyolgattunk. Egész meghitt hangulat termett a pár perce még sötét szobában. A lány felállt, odalépett egy zenegéphez és berakott egy jazz számot. Nocsak, a kislány nem csak tuc-tuccot hallgat, ez nálam már pozitívum.
- Csodálatos – szóltam fennhangon.
- Micsoda? – kérdezett vissza.
- A zene, a bor, maga a szituáció és persze Te is.


A lány nem válaszolt, csak elpirult. Gyönyörű látvány volt, ahogy állt ott a rózsaszín felsőjében, a Levi’s farmerjában és azok a kék szemek… Oh Istenem!  Mindig elmerülök bennük és újra érzem, hogy élek. Ilyenkor semmi nem zavart. Az iskola, a nap hosszat való tanulás, a sok próba és az sem, hogy a Testvérem egy hidegvérű gyilkos. Nem létezett, akkor más nekem csak az a szoba és Ő, de gyorsan visszarángattam magam a valóságba. A lány már leült mellém és éreztem valami melegséget hideg kezeimen. Finoman felemeltem a kezét és egy csókot nyomtam rá, amire ő megint elpirult. Mosolyra húztam a számat, majd felemeltem a borospoharat, mire ő is hasonlóan tett.
-Igyunk erre a csodálatos estére és Rád!
-Egészségedre!
Nagyot kortyoltam boromba és hagytam, hogy átjárja a testem minden csepp. Figyelmes lettem valami furcsára, de nem a szobán belül. Ez bennem történik, legalábbis a ruhámban. Rezgett a telefonom. *-csodás- gondoltam magamban ironikusan .* Ki más lehetett volna, mint a Testvérem, de nem törődtem vele és egyszerűen csak kinyomtam a telefont. Folytattam a beszélgetés a lánnyal. Teltek múltak az órák és miután elfogyott a bor rátértünk egy üveg ezüst Tequilára. A lány citromot és sót rakott elém. Ejnye a leakar itatni? Nehéz lesz, mert az elmúlt 3 évet ivással töltöttem, de ez egy ilyen város: Vagy iszol vagy füvezel. A költséghatékonyabb módszert választottam. Szóval a 3. rund környékén már a lány meglepően sokat kezdett nevetni, az 5. rund után pedig már nem is függtek össze a kimondott mondatai. Felállt és felhúzott magával vagyis inkább engedtem, hogy megadja a kezdőhúzást és magamtól felálltam. A háttérben Hajós András hangját hallottam: Ahol mindent a szemnek szánnak a szabad, de szende szüzek. Kik még nem ismerik a tüzet mégis, amikor elközeleg a parti végi tánc és erre a gyenge ritmusra róttuk mi a centripetális köröket abban a túl csicsázott konyhában. Közelebb húztam magamhoz és beszívtam nyakának illatát. Málna és rózsa enyhe keveréke. Kedvem lett volna beleharapni fehér nyakában, de ugye ez nem egy vámpír történet, még akkor sem, ha a szemfogaim kicsit élesebbek, mint a megszokott. Éreztem, hogy ő is belélegzi a parfümöm és Neki sem közömbös az illat. Hát igen, köszönöm Paco Rabanne. Még így is, hogy a lány kb 170 centi volt csak a számig ért a homloka, de éreztem hogy szép lassan feljebb ágaskodik és megcsókol.
Bombaként ért, egyszerre éreztem magam a mennyben és a pokolban vagy lehet, hogy egy bukott angyalnak éreztem magam egy igazi angyal társaságában? Mindegy is, de a lényeg, hogy megtörtént talán életem legjobb pillanata és azt akartam, hogy tartson örökre és ne legyen vége soha. Szorosabban öleltem törékeny testét, de vigyáztam rá, mint egy újonnan megszületett főnixfiókára. Talán olyan volt nekem a lány, mint egy rózsaszín üveggolyó. Ritka és tökéletes, amit még nem koptattak az évek és a fiók, amibe beleraktam és elfeledkeztem róla.
A lány egyre hevesebben csókolt és a falhoz nyomott, de közben levette rólam öltönyöm és a székre dobta, majd miután megharapdálta ajkaim, halkan a fülembe súgta: Gyere! és a nyakkendőmnél fogva egy ajtó felé húzott.

Folytatjuk

Üdvözlettel: Winti

Blogajánló: Domsleepless’s Blog

2010/02/03 Szerző: Frances Horror

Szeretném mindenkinek a figyelmébe ajánlani Domsleepless verseit, mely engem magával ragadott. A Megtekintéshez katt IDE!

Domsleepless

Szerző: Frances Horror

Báthory – A legenda másik arca

2010/02/02 Szerző: Frances Horror

“A hírhedt 16. századi grófnő, Báthory Erzsébet hátborzongató történetét sokan feldolgozták már: történészek, írók, költők, drámaírók, zeneszerzők, festők és filmesek próbálták leírni és megjeleníteni az elképzelhetetlent. Báthory Erzsébet az emberiség legvéresebb gyilkosaként szerepel a Guinness Rekordok Könyvében. A legenda szerint többnyire nők estek áldozatul a grófnő kegyetlenségének: megkínozta és megalázta őket, kiontott vérükben fürdött, fogaival tépte szét az áldozatok eleven húsát, majd végzett velük. De valóban ez történt a grófnő várában? Az eltelt négy évszázad alatt semmilyen történelmi dokumentum nem került elő, ami mindezt egyértelműen igazolná. A film a hagyományos elképzelésektől eltérő módon ábrázolja a grófnő alakját. A történet egy védtelen özvegyről szól, aki gazdagabb és sokkal nagyobb vagyonnal rendelkezik, mint maga a király. Báthory Erzsébet modern gondolkodású, reneszánsz asszonyként szerepel a filmben, aki egy összeesküvés áldozatává válik.”

Báthory kritika

Kissé kétkedve fogadtam, ezt a filmet, de mivel egyik kedvenc legendámról szól, tudtam meg fogom nézni. Manapság hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy tálcán és sorozatban kapjuk a tengerentúli hősök történeteit, hol pozitívokat, hol negatívakat. Jó Magyar módjára viszont, rajongunk eme semmitmondó, ám de látványos fikciókért. Ezen események hatására még a jól edzett embernek is nehéz azt hallani egy filmalkotásban, hogy a főhőst Zoltánnak, vagy Bélának hívják. Szinte sok esetben nevetséges, mely szegénységi bizonyítvány természetesen, ránk nézve.

A film megtekintésétől alapvetően elvették a kedvemet, mert egy fórumon, hol sokan leírták a véleményüket általában tragikusnak tartották eme alkotást. Így indultam neki, és ültem le a fotelba egy csendes estén, hogy magam győződjek meg a mozi minőségéről. A Történetet jól ismertem, és teljesen tisztában voltam ama ténnyel, hogy a Báthory Erzsébetről szőtt legendát alátámasztani írásos bizonyítékkal nem lehet, mivel semmi dokumentum nem maradt fent eme csúfos, átkos történetről.

A tények a következők: Báthory Erzsébet, élt és gazdag volt. Nagyjából Magyarország egyharmada fölött uralkodott, jól képzett harcos hírében állt.

A film az első perctől kezdve magával ragadott, és lebilincselt, tetszettek benne a tájak, a csatajelenetek, és a hangulat, melyet nagyon sok esetben nehéz megteremteni, itt viszont sikerült. A történet, a Török háborús időkben játszódik az 1600-as években, így a film is eköré épül. Alternatív megoldást kínáll Báthory Erzsébet, történetének megformálásához. Mondják a fent említett grófnőről, hogy kegyetlensége határtalan volt, azonban ha belegondolunk a török háború idején minden pillanat kegyetlenségbe torkollott. Ha valaki egy kegyetlen világban él maga is kegyetlenné válik, és ezért ha épp ésszel gondolkodom, semmi kivetni valót nem találok esetleges tetteiben, hiszen akkoriban a jobbágyok a gazdájuk tulajdonát képezték, és azt tehettek velük, amihez kedvük volt.  Ez a világ így működött, és akkoriban ezt mindenki elfogadta. Az évek során azonban sosem derült ki, hogy Báthory grófnő, mit tett, bár rásütötték a világ legkegyetlenebb sorozatgyilkosa címet.

A Filmet mindenkinek ajánlom, aki egy tartalmas érdekes szórakozásra vágyik. Nem egy akciófilm, de nem is baj, hiszen abból naponta több tucattal kapunk. Egy művészien megalkotott film adaptáció, melyet nyugodtan megtekinthetnek fiatalok is, hiszen közel sem tartalmaz annyi agresszív elemet, mint a már jól megszokott Amerikai filmek. Büszke vagyok a film alkotóira, és nem túlzás azt mondanom, eme mű talán életem egyik legjobb mozija volt, melyet még sokszor meg szeretnék nézni.

Értékelés:
Történet: 5
Látvány: 5
Szereplők: 5
Zene: 4
Műfajában: 5

Összesen adható pontok: 25
Kapott pontok: 24
96%

Szerző: Frances Horror

Frances Horror megmondja: MatyoFREAK.

2010/02/01 Szerző: Frances Horror

Nos, kérem uraim! Nem is én lennék, ha egyszer be tudnám fogni a számat, és hagynék bizonyos dolgokat megválaszolatlanul. Mit tegyünk, ilyen a vérem, én ilyen vagyok! Ezúton szeretnék néhány mondatára reagálni MatyoFREAK-nek, melyekkel a véleményem szöges ellentétet mutat. Nézzük csak mik is ezek.

Idézet MatyoFREAK írásából: „Timotity Vivien:  megvóóúúút kat., bár tény, h zavart, hogy smárolt vele és tapizta a mellét, de ez van, ilyen lány sajnos. Nekem több is jutott belőle abból a bizonyos tortából. Míg mások a cukormázat nyalogatták, addig én amerikai pite 1.”

Véleményem: Olyan érzésem van ennek a mondatnak az elolvasása után, mintha trófeának tekintenéd eme magasztos kedves csodálatos teremtést. Ez visszataszít engem.

Idézet MatyoFREAK írásából: „Azt mondod, úgy bírálom Alexet, hogy nem ismerem, ugyan ezt tetted velem anno, majd bocsánatot kértél. Bár te tényleg nem tudtál rólam semmit, nekem azért volt anyagom, ami alapján bírálhattam”

Véleményem: Valóban úgy ítéltelek meg, hogy nem ismertelek, bár nekem is volt rengeteg anyagom rólad, de bennem volt annyi tartás, hogy elismertem hibámat, és nyilvánosan bocsánatot kértem. A fenti mondatodat úgy értelmezem, hogy Alexről leírtakat, valaki más gyűjtötte és te egy rosszindulatú szócső voltál, hiszen magad is elismered Sosem találkoztál vele és egy árva szót sem váltottatok.

Idézet MatyoFREAK írásából: „a társaságból, akit ismerhettek: Twiggi, Molli, Nikol, Vivi.  Nem felvágni, vagy ilyesmit akarok csak kinyitni a szemedet Frances, hogy nincs SEMMI, ami miatt irigyelhetném Alex-t”

Válaszom: Az, hogy ki kit lát szépnek teljesen szubjektív megítélés tárgyát képezi, ez a te véleményed, mellyel nem biztos, hogy mindenki egyet ért. Dőreség az esetleges szépség alapján ítélni. A belső szépség (lelki) is legalább annyira fontos.

Idézet MatyoFREAK írásából: Senkivel nem jó pofiztam, amikor ott voltam, az hogy köszönök, kezet fogok valakivel az nálam alap dolog, az nem függ össze azzal, hogy kedvelek -e valakit vagy sem.

Válaszom: Hoolie-val igen, és utána hazajöttél és egyből hátba szúrtad egy ilyen pocskondiázó cikkel, mint most.

Emlékszem, régebben azt mesélted nekem, hogy te azért küzdesz, hogy az EMO és EMO közeli embereket elfogadják. Ez nemesen hangzik nagyon, és toleráns gondolkodásra vall. De a háttérben ott húzódik az igazság, mely a következő: Semmiféle tolerancia és megértés nincs benned, képes vagy sárba tiporni egy embertársadat, mert neked így tetszik. Ez számomra felháborító, és nem értek vele egyet. Úgy érzem, bort iszol és vizet prédikálsz. Ez nem vezet sehova, véleményem szerint.

Szerző: Frances Horror