Előszó:
A végső lökést ezen több napos cikk megivásához a tegnap este, megtartott megemlékezés adta melyet Hoolie Scene szervezett, a nemrég elhunyt Cinya tiszteletére. Előre kell bocsájtanom, ez a szomorú esemény csak azért került bele eme írásba, mert ott és akkor világosodtak, meg számomra bizonyos dolgok, melyek szorosan kapcsolódnak az EMO és az EMO közeli emberek megítéléséhez. Továbbá, a nagy színes külsőség, melyet mutatnak, bizonyos pojácák a belül rohadó, csúszó mászó férgek, melyet akár bálsárnak is nevezhetünk. Feltétlen fontos megjegyeznem még azt is, hogy „akinek nem inge ne vegye magára”, viszont aki felismeri szerény személyét, annak remélem sikerül megvilágosítani elméjét, és ha nem is mindenben, vagy talán nem azonnal, de elgondolkodik groteszk létén, és egyszer majd a fejére csap, és ezt mondja: „De hülye voltam”. Mielőtt bárki rám próbálja sütni a bélyeget, melyet már annyiszor megtettetek, hogy Hoolie Scene, hátán mászok a magasba, nos nincs rá szükségem. A magyar WordPress rendszerben a Szubjektív Magazin egy igen igen előkelő helyet foglal el. Naponta több mint 1500 olvasót számlálunk, és a legjobb blogok listáján az 5. helyezést birtokoljuk. Ennek tükrében, méltán állítom, amit ide leírok annak nyomatéka van. Persze visszaélni ezzel nem szoktam, mert teljesen ellenkezne az elveimmel.
Az aktuális témák:
Rengeteg embertől halottam, hogy a tegnapi megemlékezést Hoolie Scene csak azért szervezi, hogy ezzel is a saját népszerűségét fokozza. Nos ez a gondolat agyamban a vezérhangyát feljuttatta, a csúcsra, és méltán háborította fel még őt is. Hogy lehettek ennyire érzéketlenek, ti kik ezt állítjátok? Nincs bennetek semmi jó érzés. A gondolataitok betegek, mert ha még így is lenne, akkor sem kéne ezt hangoztatni. Gusztustalannak, felháborítónak, sértőnek, botrányosnak tartom ezeket a gondolatokat, mivel teljes egészében félre dobálja söpörni azt a szomorú eseményt, mely néhány napja megtörtént. Igen is ez egy nagyon szép gesztus volt a Magyarországi No.1. internet celebtől, nézzetek magatokba bíráskodók, nem szégyellitek magatok, ezekben a nehéz percekben is az jár a fejetekben, hogy bántsátok egymást? Nem érzitek, hogy ezek a pillanatok nem alkalmasak a veszekedésre alázásra acsarkodásra, magamutogatásra? Legalább ennyi emberi méltóság és tisztelet legyen bennetek.
Bár nem ismertem az elhunytat, mégis ellátogattam tegnap este a Hősök Terére. Két ok vezérelt. Az egyik, hogy egy gyertyát gyújtsak egy eltávozott lélek tiszteletére. A másik, jómagam szeretem volna meggyőződni arról, hogy Hoolie Scene, amit leírt a titkos naplójában azt valóban komolyan gondolja, vagy hinnem kell az acsarkodó rossz nyelveknek. Mikor Hoolie szemébe néztem, minden kétség nélkül láttam benne az őszinteséget. Kezet ráztam vele, és részvétemet nyilvánítottam. Nem sokkal később, mikor elmondta megemlékező beszédét (amit sajnos nem tudott egyszerre megtenni mivel sírógörcsöt kapott) tudtam már, őszintén és komolyan gondolja. Minden tiszteletem az övé, és hálás vagyok neki ezért, hogy ezt megtette értünk, érte, értetek.
Mikor végig néztem a tömegen, megakadt a szemem egy nagyon nagyon síró fiún, (hogy ki volt ő, nem szeretném leírni, mivel nem különösebben ismerjük egymást, és nem szeretném öt semmiéle esetlegesen kellemetlen helyzetbe hozni, továbbá nem kaptam felhatalmazást rá tőle, hogy leihassam a nevét. Mivel ez egy nagyon szomorú alkalom volt, ezért roppant óvatosan és körültekintően fogalmazok.) Nem bírtam ki szinte ismeretlenül odamentem hozzá, és megpróbáltam megvigasztalni, mivel az ö fájdalma annyira belehasított a szívembe, hogy majdnem én is elsírtam magam. Nem tudom sikerült e, talán most úgy érzem nem, mégis akkor ezt kellett tennem. Te kiről beszélek most, ha olvasod ezt az írást, akkor nagyon remélem, már jobban vagy, bár tudom, sosem fogod őt elfelejteni, mivel kit így megérintett Cinya korai halála, teljesen feledésbe számodra nem merülhet, ám de a fájdalom elhalványodik, és talán nem fog kínozni ennyire. Őszinte részvétem!
Hoolie Scene-nek nincs szüksége a védelmemre, viszont arra, mindenképp, hogy eloszlassam a viharfelhőket felőle, mit rosszul gondolkodó emberek kavartak. Ezért írtam le ezeket a gondolataimat.
Folytatjuk…
Mielőtt még valaki azt hiszi, hogy halotti tort ülök több napon keresztül, elmondom, a cikk további részében, nem foglalkozom ezzel a szomorú esettel, most is csak azért tettem, mert tisztáznom kellett a tévhitet, mely Hoolie személyét, és tetteit övezte ebben a témában, és hogy rendet rakjak néhány beteges elmében. Bármilyen kommentárt írhattok, ezen egy cikkhez, nem lesz moderálva. Kivételt képeznek azok melyek automatikusan olvasatlanúl SPAM-be kerülnek.
Szerző: Frances Horror






Hoolie Scene
Hopa Panic
MatyoFREAK™
Sophie
Winti